Hiába kérte hónapokig egy daganatos beteg, hogy kezeljék, ellátatlanul halt meg
Négy évvel ezelőtt, 59 évesen hunyt el egy nő, akinek a lánya a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével indított pert a klinika ellen, ahol mindez történt. Az intézmény elismerte, hogy szakmai hibát és mulasztást követtek el, és a bírósági ítélet előtt megegyeztek a nővel.
A nő édesanyjánál 2021 februárjában találtak rosszindulatú, rákos elváltozást, az orvosok szóban tájékoztatták arról, hogy kemoterápiára lehet szükség, és egy kísérleti gyógyszeres kezelés is szóba jöhet. Szövettani vizsgálatra is szükség volt, és a folyamat felgyorsításához a család elköltötte az összes megtakarítását arra, hogy ezt egy magánszolgáltatónál végeztessék el – írja a jogvédő szervezet.
Áprilisban az édesanya a szövettani vizsgálat eredményével ment be a kórházba, ám nem kapott semmilyen kezelést és még tájékoztatást sem. Miközben állapota egyre rosszabbodott, a kezelőorvosa szabadságra ment. Április végétől már rendszeresen megjelent a szakrendelésen, és többször is bekerült a kórházba, de rosszulléteivel sem foglalkoztak.
A kezelések elmaradását a hozzátartozók szerint azzal indokolták, hogy Erzsébet kezelőorvosa szabadságon van, és nem tudják, hogy ő mit tervez.
A szabadságon elért kezelőorvos a családnak azt mondta, elfogadhatatlan, hogy nem látják el a beteget a szabadságára hivatkozva, és a kórházból is jelezték, hogy félreértések adódtak a kezelés kapcsán.
Májusban az anyához mentőt kellett hívni, annyira rosszul lett, ekkor kivizsgálták, de annyit romlott az állapota, hogy még aznap elhunyt. A zárójelentésből kiderül, hogy a rák diagnosztizálása és a beteg halála között nem történt semmilyen kezelés, a felelősséget az elhunytra hárították. „A páciens a megajánlott kezeléstípusok mellett nem hozott döntést, a terápiát nem kezdte el” – áll a dokumentumban.
Akkor arra gondoltam, persze, hogy az volt, hiszen azóta, hogy kiderült a betegség, a haláláig egyetlen szem gyógyszert, fájdalomcsillapítást, palliatív kezelést nem kapott – mondta az elhunyt nő lánya, aki a TASZ-szal a bíróságon annak megállapítását kérte, hogy a kórház megsértette magánszférához és teljes családban éléshez való jogát. A klinikai központ ezt elismerte, és megegyezett vele. A bírósági egyezségen túl a kórház azt is vállalta, hogy belső képzést tartanak az orvosok közötti kommunikációról, hogy ne ismétlődjenek meg az ilyen helyzetek. Az édesanyját elvesztő nő a klinikával való megegyezést így értékelte: „bízom benne, hogy elértem, hogy Anyukám ne csak egy statisztikai adat legyen náluk, hanem megjegyezzék a nevét."
