Hiába Orbán pávatánca: csak a jogállamok kaphatnak az uniós pénzből
Egyelőre még nem dönt a Fidesz kizárásáról az Európai Néppárt. Donald Tusk szerint ugyanis a járvány miatt, csak online szavazás lehetséges, emiatt a szavazás titkossága nem garantálható. Az egykori uniós biztos, Balázs Péter viszont úgy látja, hogy fontosabb dolga van most a tagállamoknak, mint egy renitens, megfékezhetetlen párt ügyeivel foglalkozni. Az Európai Unió tagországai egyszerre döntenek a hétéves költségvetésről, és a 750 milliárd eurós mentőcsomagról. Balázs Péter szerint, a német elnökség – a parlament többségi támogatása mellett – csak a jogállamiság érvényesülése esetén hajlandó a tagállamoknak pénzt adni.
– A Fidesz néppárti tagságáról e hónap végén akartak szavazni, de a hírek szerint, újra elhalasztják erről a döntést. Ez a szokásos halogatás?
– Részben valóban halogatás, de valójában, most kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy egy renitens, fékezhetetlen tagpárt ügyeivel foglalkozzanak. Van ennél sokkal fontosabb feladatuk.
– Állítólag a járvány miatt halasztottak, ugyanis most az ülést virtuálisan tarják meg. Meddig lehet a döntést halogatni?
– Bármeddig lehet, az európai nagypolitika szempontjából semmi jelentősége.
– Az Európai Néppártnak vagy a Fidesznek előnyös a halogatás?
– A Fidesznek azért előnyösebb, mert addig is a néppárti frakcióban ülhet, s addig sem törnek pálcát a magyar párt felett.
– Addig is lehet próbálgatni, hogy meddig mehet el a kormány a demokrácia leépítésében. Korábban az Index, nemrég a Klubrádió lett a politika újabb áldozata. Amíg nincs döntés a kizárásról, lehet folytatni a határok kitapintását?
– Mindig is ezt csinálták, legalább tíz éve keresik a határokat. Egy picit mindig túlmennek a maximumon, s ha érzik a falat, akkor visszalépnek. Ezt Orbán maga nevezte el pávatáncnak.
– Korábban ideküldték a bölcsek tanácsát, akik nem jutottak egyezségre. Teljes a tehetetlenség?
– Itt ugye arról van szó, hogy az Európai Néppárt több, mint 50 tagpártból áll. Ahány, annyiféle, de van néhány pólus. Van egy normatív része a pártnak, amely nagyon szeretné, ha komoly, értékalapú elkötelezettsége lenne, s ehhez mérnék a politikai játékteret. Ezek inkább az északi pártok, de vannak olyan politikai szerveződések, amelyek azt mondják, hogy „ma te, holnap én következem”. Gondolja meg, ott van Berlusconi pártja, a Forza Italia, vagy Nicolas Sárközy republikánus pártja, de sorolhatnám. Ezek a politikai erők nagyon sokfélék, s amíg azt látják, hogy ebben az ügyben nincs egységes álláspont, addig nem sürgetik a döntést. Ugyanis ez belső vitákhoz vezetne, ma viszont sokkal jelentősebb ügyek vannak.
A Fideszt korrekt magatartásra késztetni úgysem tudják, sem ők, sem más. Úgyhogy most helyben járás következik. Nem ez a legfontosabb téma az unióban.
– Az viszont nem annyira jó a Fidesznek sem, de az országnak főként rossz, hogy a Néppárt frakcióvezetője annyit mondott: Orbán hiába ácsingózik nagy pénzekre az újjáépítési tervből, ameddig nem szavatolja a jogállami előírások betartását, addig az Európai Parlament keresztbe fekszik. Ez azért elég világos beszéd.
– Valóban, Manfred Wéber egy normatív kijelentést tett. Ne felejtse el, hogy most a tárgyalóasztalon van a hét éves költségvetés, illetve a 750 milliárdos mentőcsomag, amely a járvány okozta gazdasági válságot kívánja enyhíteni. Ennyi pénzről még soha nem döntöttek az európai államok.
Ezzel kapcsolatban vannak komoly erők – mint Wéber is –, akik azt mondják, hogy aki pénzt akar, az tartsa be az európai szabályokat. Ez a vita csak most, a nyári szabadság után kezdődött, s tart valószínű december közepéig. Ebben a néhány hónapban Németország az elnöke az uniónak, ami a demokratikus követelmények számonkérésének kedvez. Meglátjuk, hogy a németek mire mennek.
– Ön szerint eredményes lesz a demokratikus normákat a pénz feltételéül szabni?
– Úgy látom, hogy a feltétel nélküli pénznek mindössze két „hangos” híve van, Lengyelország és Magyarország. Aligha tudják majd túlkiabálni a többieket.
– A németek mellett, az egész Európai Parlament is elég erősen nyomja a demokratikus értékek érvényesítését.
– Ezt az álláspontot a tagállamok többsége támogatja – végül is ők döntenek – illetve többségük van a parlamentben is. Meglátjuk, hogy mire mennek így együtt.
