Hiába van sok kórházi ágy, nem azon múlik az ellátás színvonala

Magyarországon 2023-ban 651 kórházi ágy jutott százezer lakosra, ami meghaladja az uniós 511-es átlagot, s az ötödik legmagasabb ágyszám a 27 tagú EU-ban. Az Eurostat minapi jelentéséből az is kiderül, hogy arányaiban a legtöbb ágyat Bulgáriában tartják fenn, azt követi Németország, majd Románia és Ausztria a sorrend. A TOP-5-be pedig utolsóként bejutottunk mi, magyarok is.

Forrás: Eurostat

Ami azt illeti, nem újkeletű fejlemény az, hogy arányaiban nálunk sokkal több ágy jut a betegekre, mint amilyen az uniós átlag. A különbség 2013 óta gyakorlatilag nem változott, miközben egyébként az ágyszámok csökkentek. 

Forrás: Eurostat

Az, hogy csökkenőben van az ágyszám, annak is köszönhető – olvasható az Eurostat írásában –, hogy nagyon sok betegség esetében a tudományos fejlemények, a technológia fejlődése lecsökkentette a kórházban töltött átlagos napok számát, illetve mind jobban elterjednek a különféle nappali kórházi megoldások és az otthoni ellátás.

Mindez akár jól is hangozhatna, de inkább megütközést keltő az adat. Merthogy aki szembesül a kórházi ellátásnál is végeláthatatlan várólisták problematikájával, nem szólva a kórházi lét anomáliáival, a lehetetlen körülményekkel, az kétkedve fogadja a statisztikai adatokat. De ha hiszünk nekik, akkor vajon miért más a napi tapasztalat? Kökény Mihályt kérdeztük.

„Nem az ágyszám a lényeg, nem az ágyakon múlik az ellátás színvonala” – szögezte le a korábbi egészségügyi miniszter, rámutatva: kevesebb kórházi ágyra van szükség a mai technológiák birtokában és ismeretében, amikor a legtöbb műtéthez rövidebb ápolási idő kell, amikor nagyon sok műtétet el lehet végezni endoszkópos megoldással, amikor elterjedtek  az egynapos ellátások – általában, s Európában is. Ám sajnos Magyarországon a kórházi lobbi ellenállása miatt kevésbé terjedtek el ezek a megoldások. Összességében pedig minden ágyszám annyit ér, amennyi korszerű eszköz, műszer van mellette, s amilyen a karbantartás, az ellátás. Hiába van elegendő kórházi ágy, ha nyolcvanra jut egyetlen nővér – hozott fel egy példát a szakember. Még akkor sem az ágyak száma a lényeg, ha a lakosság azt gondolja, hogy ha például egy adott városi kórházban lecsökkentik a felére, miután lehet, hogy a megmaradó ágyakon korszerűbb, hatékonyabb, sokkal magasabb színvonalú ellátást tudnak biztosítani. A magas magyarországi kórházi ágyszám azt is mutatja, hogy elmaradt a szükséges átalakítás, hiszen ennek az oka, hogy GDP-arányosan a legkevesebbet költjük az ágazatra az EU-ban – fejtegette Kökény Mihály.

Kellő körültekintéssel ugyanakkor a kórházi kapacitásokat lehetne csökkenteni, de nem úgy, hogy kivonulunk, hanem úgy, hogy hozzáteszünk – más szóval, a megmaradó kapacitásokra sokkal több pénzt kell a kormánynak fordítania, hogy tisztességesen rendbe lehessen hozni az intézményeket, növelni lehessen a dologi kiadásokat, megakadályozni a kórházak eladósodását. Összességében növelni kellene a járóbeteg kasszát. Ha ez bekövetkezne, akkor megszűnnének a várólisták is – prognosztizálta.

Kökény MIhály

Az elmúlt 15 évben a Fidesz ad hoc intézkedésekkel működteti az ágazatot, eltekintve a 2010 utáni néhány évtől, amikor elkészült a Semmelweis-terv néven ismert, a mai napig is korrekt, ám végül az íróasztalfiókba száműzött program az egészségügy átalakítására – tekintett vissza a korábbi egészségügyi miniszter. Ezeket az ad hoc intézkedéseket legelsősorban is az jellemzi, hogy a lehetőség szerint valahogyan távolabb vigyék a kormánytól az egészségügyet (nem véletlenül nincs önálló tárcája az ágazatnak), továbbá, hogy elkerüljék a politikailag kényes dolgokat. Kommunikációval így-úgy megoldanak bizonyos kérdéseket, de az például berögződött, hogy a lakosság nehezen veszi tudomásul, hogy ha kórházi ágyakat alakítanak át hosszútávú ápolásra vagy szociális ellátásra, ahogy arra a kilencvenes években voltak kísérletek, ám Orbánék nem akartak politikailag kényes ügyekbe belemenni. 

Kökény a mai kórházi – és általában véve az egészségügyi – állapotok egyik okaként azt említette, hogy az ágazat alulfinanszírozott. Hiába mondogatja a Fidesz folyamatosan, hogy majd' 2500 milliárd forinttal költenek többet az egészségügyre az idén, mint amennyit a baloldali kormányok által utoljára benyújtott költségvetésben lefektettek, de ez nem más, mint számmisztika. Merthogy 2010 óta nem csak tetemes infláció volt, hanem a GDP is megnőtt – de hát ezek között az adatok között ki fog bogarászni? Ezért azután hiába allokáltak 2010-ben az ágazatra durván csak 1200 milliárdot (a tényleges költés azonban nagyobb volt), s az idén már 3700 milliárdot, de ez csak nominálisan igaz. Ha ugyanis azt vizsgáljuk meg, hogy a bruttó hazai össztermék mekkora részét szánták az ágazatra, akkor már teljesen más képet kapunk. Merthogy 2010-ben a GDP 4,5 százalékát költötték az ágazatra, az idén már csak 4,2 százalékát.  Nem költenek az egészségügyre, miközben nem is hajtanak végre semmi olyan reformot vagy átalakítást, amelynek esetleg politikailag hatása lehet – állapította meg Kökény Mihály, megjegyezve: ennek a következménye a létszámhiány, a kapacitáshiány, a felszerelések elavulása (a klímaberendezések körüli mizéria csak a jéghegy csúcsa) – az egész ágazat recseg-ropog. 

Kevés a pénz az egészségügyre, de nem biztos, hogy ugyanilyen szerkezetű egészségügybe kellene ilyen sokat beletenni – szögezte le Kökény. Jól hangzik ugyan a Tisza Párt által hangoztatott ígéret, hogy 500 milliárdot tolnának be az ágazatba, de ez csak a GDP 0,6 százaléka, ami bizony kevés. Merthogy komoly szerkezeti átalakításokat is végig kellene vinni. Kell egy program, a szakmai szereplőkkel ki kell kínlódni egy megegyezést arról, hogyan, milyen ütemben, mi történjen – mindezt a nyilvánosság számára is ismertté kellene tenni. Újra kellene építeni a szakmai és társadalmi párbeszédet, enélkül nehéz lesz ténylegesen javítani az egészségügy helyzetén, ahhoz néhány jelszó nem elegendő – összegezte a volt egészségügyi miniszter.