Hiába verik a mellüket, nincs szükség hosszú távú gázmegállapodásra az oroszokkal
„Nincs szükség hosszú távú gázmegállapodásra az oroszokkal. Ez ma már nem üzlet számunkra, hiszen jelentős a túlkínálat az európai piacon. Persze értem én, hogy ez politikai kérdés” – szögezte le Holoda Attila. Az energetikai szakértőt azzal kapcsolatban kérdeztük, hogy Szijjártó Péter egy hosszútávú gázszállítási megállapodásról folytatott megbeszélést Budapesten a Gazprom vezetőjével. Ma már az azonnali kereskedelemben alacsonyabb áron lehet gázhoz jutni, mint hosszú távon lekötött feltételek alapján. Ugyanakkor az oroszok immár 40 százalékot is elérő európai piaci részesedésének megtartását segítené egy ilyen szerződés – derül ki Holoda szavaiból.
„Magyarország hosszú távú, biztonságos gázellátása érdekében alapvető érdekünk egy hosszú távú, kiszámítható és megbízható együttműködés a Gazprommal, ezért a Gazprom vezetőjével együtt készek vagyunk megkezdeni a tárgyalásokat egy újabb, hosszú távú gázszállítási megállapodásról” – tartalmazza az a magyar külgazdasági és külügyminiszter által jegyzett közlemény, amelyet azt követően adtak ki, hogy Szijjártó Budapesten tárgyalt Viktor Zubkovval.
„Az egy kérdés, hogy nincs szükség ma már hosszú távú gázmegállapodásra Oroszországgal ahhoz, hogy biztonsággal lehessen ellátni a magyar fogyasztókat, de még ha lenne is, az ügyletben nem kormányzati oldalról kellene részt venni, az a két vállalat – a Gazprom és az MVM Partners – dolga” – szögezte le Holoda. – Szijjártó persze szeret fontoskodni – tette hozzá.
Az eladó és a vevő pozíciója eltérő. Az eladónak jó a mai gázpiaci viszonyok között, ha viszonylag hosszú távra, előre, jól beazonosítható mennyiséget lekötnek nála. Még akkor is igaz ez, ha biztosítanak a szerződésben árkövetést, alul- vagy felülteljesítési vagy egyéb rugalmasságot kínáló megoldásokat. Bár – fejtette ki – 10-15 éve az európai gázpiacot még az ilyen hosszú távú szerződések uralták, de mára – az amerikai palagázforradalom hatására – viszonylag nagy mennyiségű LNG-eredetű gáz jelent meg Európa partjainál, egyebek között Katarból. Ez pedig megfelelő rugalmasságot ad az európai gázpiacnak, s bár nem tette szükségtelenné a hosszútávú szerződéseket, de azok a kereskedő cégek, amelyek rövidebb távú megállapodásokkal operálnak, már jobb árfeltételeket tudnak elérni.
„Éppen ezért, bár érthető a megközelítés, de ezzel azért nem tesz sokat, aki azzal operál politikai szinten, hogy ’biztosítottuk az ország gázállelátását’” – húzta alá. Ha hosszú távú szerződésekkel akarják stabilan garantálni a fogyasztók ellátás-biztonságát, akkor sem tanácsos legfeljebb csak az egyetemes szolgáltatói kör 80 százalékára lekötni a mennyiséget, a maradék 20 százalék ugyanis beszerezhető a spot kereskedelemben, mégpedig sokkal jobb áron, mint amit bármilyen hosszú távú elkötelezettség rögzít, árban, pénzben, mennyiségben – fejtette ki Holoda Attila. Ezt még lehet is felelős gondolkodásnak mondani – tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy a korábbi ilyen szerződés 6 milliárd köbméteres éves szállításról szólt, miközben akkor 3,5-4 milliárdos volt az igény. Elvben persze a felesleget tovább lehet értékesíteni, de ebben az oroszok megköthetik a vásárló kezét.
Szerinte egyébként a Putyin-féle orbáni egyezség része lehet egy új, hosszú távú gázmegállapodás megkötése. Arról is beszélt, hogy milyen cirkusz volt tavaly, amikor először Szijjártó, majd Orbán bejelentette, hogy az Exxon – évi négymilliárd köbméteres – romániai projektjében három magyar cég által elnyert tendereknek köszönhetően, a magyar fogyasztók el is vannak intézve. Holoda szerint az azóta fuccsba ment Exxon-projekt kapcsán „Putyin mondhatott néhány keresetlen szót Orbánnak”, pedig a terv eleve sok sebből vérzett. Már eleve nem a teljes mennyiséget akarták Magyarországon keresztül eljuttatni az európai piacra, arról már nem is szólva, hogy a magyar fogyasztókról szó sem volt, továbbá a határkapacitás Romániába egyirányú és évi másfél milliárd köbméteres volt csupán.
„Érdekes, hogy a hosszú távú szerződésre éppen úgy verik a kormányzati politikusok a mellüket, mint akkor, amikor bejönni látszik egy új forrás, s ezzel az, hogy megszabadultunk az orosz függőségtől” – mutatott rá Holoda, feltéve a költői kérdést: „Melyik álláspont az igaz?” Meg is válaszolta azzal, hogy „a politikusok számára mind a kettő, attól függően, hogy éppen mit diktál az érdekük”.
De mi szükségük van egyáltalán az oroszoknak erre – vetettük fel Holodának –, amikor grandiózus fejlesztések folynak a gázexport diverzifikálására? Például éppen a héten adták át határidő előtt a Kínába orosz gázt szállító, a jakutföldi gázmezőről Kínába vezető, Szibéria Ereje elnevezésű gázvezeték 2200 kilométeres szakaszát. A tervek szerint jövőre már 5 milliárd, 2021-ben 10, 2022-ben pedig 15 milliárd köbméter gázt szállítanak ezen keresztül Kínába.
„Az orosz gáztermelés mértéke hatalmas és bővíthető, rengeteg az olyan gázkészlet, ami vagy kutatási fázisban vagy azt követően, a felfedezés fázisában van” – szögezte le. Emlékeztetett arra, hogy az Ázsia felé szállító Kelet-Szibéria az európai piacokat megcélzó Nyugat-Szibériához képest jóval alulkutatottabb – ott is vannak még hatalmas készletek.
