Hiller: a színházak támogatása nem kegyúri jog, hanem kötelesség

– Az elmúlt hét végén a kormánypártok végül nem terjesztették be a magyar színházi életet szétziláló törvényt. Ma reggel, kilenc óra után kezdjük ezt az interjút. Végül a tömeges tiltakozás miatt meghátrált a Fidesz vezérkar?

– Nem, ma 8 óra 57 perckor, tehát cinikus módon – a végső határidő előtt három perccel – benyújtották a kultúráról szóló törvénytervezetet, amit Semjén Zsolt vállalt magára, előadója pedig Kásler Miklós, a területért felelős miniszter.

– Vagyis ugyanazt a tervezetet nyújtották be, ami miatt ma tüntetés készül, és ami olyan nagy visszatetszést váltott ki a magyar társadalomban?

– A javaslat címe változott a sajtóban korábban megjelent verziótól. Az új jogszabálytervezet borítóján az olvasható: „A magyar kultúráról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról” – ez tehát a tervezet címe.

– Ha csak ma nyújtották be a vihart keltő javaslatot, akkor lehetséges erről a tervezetről még a héten vitatkozni, esetleg dönteni?

– Mint említettem, az anyagot ma, tehát december 9-én reggel 8 óra 57 perckor terjesztették be. A tervezett menetrend szerint holnap, tehát kedden – a kormánypártok javaslata alapján – megtartanák az összevont vitát, majd szerdán, az idei utolsó ülésnapon már szavazni is akarnak róla. Ez azt jelenti, hogy a törvénytervezet jogerőre emelését a lehető leggyorsabb ütemben próbálják lepörgetni. Ugyanis a benyújtást követően, a tervezetből 48 óra alatt elfogadott törvény lehet.

– Olyan ez, mintha rendkívüli állapot lenne Magyarországon, pedig valójában semmi nem sürgeti ezt a törvényt. Szabályos ez?

– Ez jogilag lehetséges, de nagyon ritka, és természetesen megvan a maga oka. Azonban szó sincs arról, hogy ezt a törvényt az elmúlt hetekben, hónapokban, egy rendes menetrendben ne lehetett volna megtárgyalni. Nyilvánvaló, hogy a parlament direkt a legkevesebb időt akarja szánni rá.

– No de, hogy lehet ezt holnap, tehát kedden megvitatni, ha az a nap vége felé kerül napirendre?

– Valóban, ez a holnapi utolsó napirendi pont, ezért szinte biztos, hogy a vita az estébe, vagy még inkább az éjszakába nyúlik majd. Előfordult már, hogy a parlament másnap reggel zárt le egy témát. Ezúttal azonban a vitát követően néhány órával, tehát szerdán délben már szavazni is kell a törvényről.

– Vagyis a nyilvánosságot szinte teljes mértékben kizárják a vitából, mintha ez nem tartozna senkire. Alelnök úr, ugye a címe a tervezetnek megváltozott. A tartalma is puhult?

– Az mindenképp új, hogy a Nemzeti Kulturális Alap tervezett megszüntetéséről, vagy megújításáról nincs szó a tervezetben, vagyis ilyen módon a színházak működési támogatását nem az NKA átalakításával tervezik megvonni! A Semjén-tervezet meg sem említi a kultúra támogatására hivatott intézményt.

– Ez akár még jó hír is lehetne. Gondolja, hogy a ma délutánra tervezett dühös tömegtüntetés okát akarják ezzel megszüntetni, vagy mindössze egy kommunikációs trükkről van szó?

– A törvénytervezet elsősorban a színházakról szól. A beterjesztés szerint, az önkormányzati színházat a helyhatóság saját költségvetéséből finanszírozza. Ha a színház működéséhez állami támogatásra is szükség lenne – márpedig mindig van – akkor azt a kormánytól lehetne igényelni. A készülő törvény fontos része, hogy ha a kormány úgy dönt, hogy az önkormányzati fenntartású színház finanszírozásában, működtetésében a központi költségvetés is részt vesz, akkor arról a kormány határoz. Majd a döntést követő 30 napon belül az államot képviselő miniszter és az önkormányzat külön megállapodást köteles kötni.

– Ez a finanszírozás része, de mi van a művészeti szabadsággal? Ez a megállapodás kitér erre?

– A törvény tervezete szerint a színházak művészeti szabadságát biztosítani kell, de az említett megállapodásban a miniszter és az önkormányzat közösen határoz a működés feltételeiről, illetve a vezetői kinevezés módjáról. Vagyis, ha a miniszter pénzt ad, akkor beleszól majd az önkormányzati színház irányításába, s dönthet a vezető személyéről is.

– Azaz ugyanazt a törvény nyújtották be, amely ellen a művészvilág tiltakozott, vagy itt egy kommunikációt trükkről van szó?

– Azt kétségtelenül nem mondják ki, hogy a kormány nevezi ki a színigazgatókat, csak egy szerződésbe ágyazva álcázzák. Magyarul: ha az önkormányzat pénzt akar, akkor meg kell állapodni a színigazgató személyéről is. Ha ezt a helyhatóság nem szeretné, akkor viszont nincs pénz!

– Ez végeredményben ugyanaz, mint a kiszivárgott változat, csak más szavakkal. Kíméletesebb, vagy álságosabb, de vajon miért?

– Mert látják a példátlan ellenállást. A művészvilágban elementáris a felháborodás, de a civilek is ott lesznek a mai tüntetésen. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kitörő indulat nem a politikai hovatartozás függvénye, ráadásul érinti a színházi világ nagy részét. A kormányhoz közeli világ, tehát a Vidnyánszky köréhez tartozó szervezetek, azt mondják, hogy ez akár még jobb is lehet, de olyan szakmai megjegyzéseket is tettek, amelyek alapján világos volt, hogy az eredeti verzió számukra sem elfogadható.

– Gondolom, csak a Fidesz vezérkara véli úgy, hogy soha nem bukik meg, csak azért is gyárt ilyen törvényeket.

– Tudomásom szerint, az eredeti, brutális beavatkozásnak a kormánypárton belül is voltak ellenzői. Az ellenzék minden pártja elutasítja a benyújtott kulturális törvényt.

– Ezek szerint, indokoltnak tartja a művészet szabadsága mellett meghirdetett tüntetést?

– Természetesen! Az eddig bevált gyakorlaton szerintem nagy bűn lenne változtatni. A költségvetési pénz odaítélése nem kegyúri jog, ami jogot biztosít a beavatkozásra, hanem az állam kötelessége.