Hónapról-hónapra 6. rész: árad és lassan már tarol a Tisza

„Nagyon kemény... ha tudjátok, nézzétek... Nagyon durvaaaaa... remélem van életbiztosítása... Ez eszelős… Jááááá..70 ezer néző... Nagyon tanulságos volt nézni... ez az ember nem szereti a Rogánt. Mondjuk, megértem.” – ezeket írtak egy szűkebb whatsup-csoport tagjai egymásnak 2024. február 12.-én este, amikor Magyar Péter élőben adott interjút a Partizánnak. Az volt az a nap, amikor az akkor még leginkább csak NER-es körökben ismert, mára politikussá avanzsált Magyar teátrálisan és látványosan kilépett a NER védőburkából. Amikor – sokak döbbenetére – olyanokat mondott, hogy csak na! Például, „Egy percig sem akarok olyan rendszer részese lenni, amelyben az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak, ahol Tónik, Ádámok és Barbarák vígan röhöghetnek a markukba, miközben gondolkodás nélkül feláldozzák azokat, akik ellentétben velük,, soha nem a saját anyagi érdekeikért, hanem a hazájuk érdekében és a honfitársaikért dolgoztak.”. S utólag bebizonyosodott, hogy ez még csupán a hangolás volt arra, ami később jött...

Az interjút másnapra már egymillióan látták (máig 2,6 millióan), Magyar Facebook-oldalán folyamatosan pergett felfelé a követők száma (e sorok írásakor már 414 ezren vannak), ő maga pedig egy posztjában tudatta, hogy nem egyszeri kirohanás volt részéről a NER ellen, hiszen mint írta: „régen nem éreztem magam ilyen motiváltnak, hogy végre megtisztítsuk a közéletet attól és azoktól, amitől és akiktől meg kell”. Ennek a bejegyzésének a végén jelent meg első ízben az egyik emblematikus mottójává vált „Ne féljetek!”, azaz „#neféljetek!” Onnan kezdve felgyorsultak az események, amelyekkel a kezdetekben Magyar Péter még leginkább sodródott, de amelyeket néhány nap elteltével már ő befolyásolt, gyakran irányított, eleinte talán ösztönösen, ám egyre tudatosabban felépítve magát, mozgalmát, majd pedig a pártját. 

Az, hogy mi vezetett Magyar Péter szembefordulására a NER-rel (legalábbis szerinte), ebben a sorozatunkban, itt írtunk.

Egy hónap alatt Magyar eljutott/elsodródott (?) odáig, hogy – március 15-én – több tízezer ember előtt az Andrássy úton tartott demonstrációján bejelentette, hogy új mozgalmat, majd pártot és az azt finanszírozó alapítványt hoz létre. Egyben egyértelművé téve, hogy nem csak Orbán, hanem az általa „Óellenzéknek” nevezett ellenzék kiebrudalása is a célja. Bejelentette, hogy indul az uniós választáson, ami egyértelművé tette, hogy a majdani pártja élén bejelentkezik Orbán (és ahogy ő mondja, az „óellenzék”) kihívójának. A Talpra Magyarok! szlogen kis túlzással kezdett országszerte ismertté válni, miközben a közösségi médiában rendkívül ügyesen megteremtett állandó jelenlétének és persze a kőkemény, kihívó, harcias megfogalmazásainak köszönhetően, a független médiának is folyamatosan témát adott. (A kormányközeli média jobbára negligálta még.) Habár az ellenzék, a civil társadalom által évek óta váltig hajtogatott, bírált és támadott jelenségekről, folyamatokról beszél(t) Magyar is, az ő szavát valamiért meghallotta a magyar, a mondandója jobban célba ért. Állandó témái a korrupció, az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátás, s az általa is meglovagolt gyerekvédelem, azaz, az ország legsúlyosabb problémái. Neki jobban elhitték, elhiszik az emberek a mondandóját, talán azért is, mert ő „bentről” jött, egy, az Orbánban és a rezsimjében csalódott embernek tartva, hitelesebbnek vélik a kritikáját és a szándékait, mint azoknak, akik évek-évtizedek óta küzdenek Orbán és a rezsimje ellen.

Eltelt egy hónap, s Magyar újabb szintet lépett: április 10.-én de facto átvette a Tisztelet és Szabadság, azaz Tisza Pártot (jogilag akkor még csak alelnöke lehetett), mondván, indulni akar a júniusi uniós választásokon, ám idő már nincs saját pártot alapítani, amit a határidőkre tekintettel a Fidesz által leuralt állam jogi csűrés-csavarással meg tudna akadályozni. 

Majd következett egy elképesztő két hónap: Magyar Péter „ámokfutóként” beszáguldotta az országot, napi két-három-négy helyszínen tartott egyre több embert vonzó gyűléseket, a legtöbbször az ikonikussá vált, az őt az első perctől kezdve támogató Nagy Ervin színész piros-fehér-zöld színekkel kifestett „oldtimer” kisteherautójának a platójáról. Népszerűsége egyre nőtt, részben azért, mert a gyakran meglehetősen demagóg módon, időnként indulatosan (agresszívan?)  előadott mondandója valóban rezonál(t) az emberek véleményével, s azért is, mert odafigyel(t) arra, hogy minden helyszínen felvessen olyan témákat is, amelyek a helyben lakókat érintik, érdeklik. És mindig, minden ilyen lépését élőben közvetítette a Facebookon.

Mire elérkezett a június 9.-i európai parlamenti és az azzal egyidőben tartott magyarországi önkormányzati választás, a Tisza már favoritnak számított az ellenzéken belül. Dacára annak, hogy a képviselőjelöltjeiket unortodox módon, pályázattal választották ki Magyar Péterék, akik az önkormányzati választáson csak Budapesten, azon belül is csak a Fővárosi Közgyűlésbe állítottak listát, az eredményeik minden korábbi várakozásaiknál jobban alakultak. Mindössze három hónap építkezéssel, országos szervezet nélkül a Tisza Párt az EP-választáson 1,3 millióan szavazatot kapott, ami 29,6 százalékos eredmény, s ez 7 képviselői helyhez juttatta Strasbourgban. A fővárosban pedig 216 ezren ikszeltek a Tiszára, amely ezzel a Közgyűlésben a második helyen végezett. 

Magyar Péter, immár EP-képviselőként elkezdte építgetni a külföldi kapcsolatait is, aminek első lépéseként a Tisza csatlakozott az Európai Néppárthoz, ahhoz a pártcsaládhoz, amelyből pár éve kikényszerítették Orbán Fideszét. 

Október 23.-án pedig bejelentkezett a 2026-os országgyűlési választásokra, s a közvélemény-kutatásokat nézve, jelen állás szerint nagyon jók az esélyei. Nem fog rajta a durva lejárató kampány – merthogy az Orbán-média menetközben azért már elkezdett foglalkozni a személyével, ami leginkább ócsárló, álhírekkel operáló, manipulált hangfelvételekkel történő támadásokat jelent. Nem fog rajta, mert ő a NER-ből jött, ott tanulta meg a „Tónika show”, a Habony-propaganda eszközeit, a leghatásosabb kommunikációs kliséket, s nem csak azt tudja, hol képes a legmélyebb ütéseket bevinni az ellenfelének, hanem azt is, hogyan lehet kivédeni a támadásokat. Ahogy a Fidesz gépezete sem képes őt megállítani, s nem talál rajta hatásos fogást, úgy nem fog rajta az „óellenzék” egyes képviselőinek (jelesül főként Gyurcsány Ferencnek) az ellene folytatott ugyancsak durva kampánya sem. 

Mindenesetre fél év alatt a következőt érte el:

Pártpreferenciák változása fél év alatt a különböző kutatóintézeteknél:

Forrás: partpreferencia.hu
 

Forrás: partpreferencia.hu

A Magyar Péter jelenség rengeteg munkát ad most és később is a jelen és a jövő történészei, kutatói, politológusai számára. Ma még biztosan nem lehet megjósolni, meddig jut el a NER egykori oszlopos – szürke eminenciás – haszonélvezője, de annyit már most ki lehet mondani: hacsak valami váratlan dolog nem történik (ami az ő példájából kiindulva akár meg is eshet), a 2026-os választásokon ő lehet az, aki végül 16 év után leváltja a Orbán Viktort és bagázsát. 

A sorozat eddig megjelent cikkei:

Hónapról hónapra 1. rész: Kétségessé vált a 23 éves Visegrádi együttműködés jövője

Hónapról hónapra 2. rész: Tíz nap, amely megrengette a NER-t

Hónapról hónapra 3. rész: Orbán Viktor szakmányban „sajtóperel”

Hónapról hónapra 4. rész: Orbán Gáspár csádi missziója és az orosz érdek

Hónapról hónapra 5. rész: Egy hivatalosan meg sem ünnepelt 20. évforduló