Hónapról-hónapra 5. rész: egy hivatalosan meg sem ünnepelt sorsfordító 20. évforduló

„A sok ellenérv mellett, a belépés mellett szóló érvek úgy érzem, valamivel többet nyomnak a latba" – mondta Orbán Viktor 2004 tavaszán, nem sokkal azelőtt, hogy Magyarország hivatalosan is csatlakozott az Európai Unióhoz. Azaz nem mondhatjuk, hogy annyira lelkesen üdvözölte volna a történelmi tényt, ami örökre és – remélhetőleg – visszafordíthatatlanul megváltoztatta Magyarország helyét és szerepét Európában. 

„Brüsszel nem az első birodalom, amelyik szemet vetett Magyarországra...ha meg akarjuk őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, nincs más választásunk, el kell foglalnunk Brüsszelt...Itt az ideje, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztassék...Brüsszeli járszalag vagy magyar szabadság?” Ez az idézet pedig Orbánnak egy húsz évvel későbbi, 2024 tavaszán elhangzott beszédéből származik. 

A közben eltelt 20 évet messze nem tudta kihasználni az ország, s ebben meghatározó felelőssége van Orbánnak, aki ebből a húsz évből majdnem tizenötben lényegében teljhatalmú ura volt Magyarországnak. Ez idő alatt a fiatal demokratából idősecske, illiberális nézeteket valló áldemokratákká vált fideszeseknek az Európai Unió iránti szkepticizmusa is átfordult egyfajta zsigeri gyűlöletbe, amit egyre kevésbé titkolnak (ld. fenti idézet). 

Mindennek fényében nem véletlen, hogy Magyarországon elmaradt az EU-tagság jubileumának méltó megünneplése. Merthogy központi ünnepségek nem voltak, a regnáló – nacionalista – hatalom, amely évről-évre súlyos (tíz)milliárdokat költ az államalapítás immár háromnapossá duzzasztott megünneplésére, erre sajnálta a pénzt, az időt, s az energiát. Nem volt hajlandó akár csak egyetlen valamirevaló eseményecskét is szervezni az emberek számára máig kiemelten támogatott Európához tartozás megünneplésére. Sőt! Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a hivatalos Facebook-oldalán május 1-i keltezéssel egyetlen olyan posztot találtunk, amely egyáltalán foglalkozott az EU-val. De azt is bár ne tette volna! Ugyanis a naponta mantrázott, Brüsszel „háborúpártiságával” a saját „békepártiságát” szembeállító üzenetet tett közzé, a többi között azzal a hazug szöveggel, hogy „A békét a háborúzó feleken túl az tudja megteremteni, aki finanszírozza a háborút. Márpedig ezt a háborút a Nyugat finanszírozza: a brüsszeli költségvetési pénzek és az amerikai pénzek.” Valójában ez a poszt is csupán az akkor még közelgő uniós választások kampányának része volt, miként az aznap az oldalán megjelent további bejegyzések is, amelyek a kaposvári kampánylátogatásának egyes színhelyeiről közzétett fotókat és a „Június 9-én bevesszük Brüsszelt” szlogent hirdették. (Tévedett, nem vették be.)

Míg 20 évvel korábban nem csak központi ünnepségek voltak, hanem a lakosság spontán bulikat, utcabálokat is tartott az örömünnepként megélt nagy napon, most Budapesten a főváros szervezett fesztivált, az Európai Unió „egyesülve a sokféleségben” mottójához illeszkedő programkínálattal, illetve az Európai Unió Bizottságának budapesti képviselete tett erőfeszítéseket a méltó megemlékezésre. Civil kezdeményezések is voltak, így Herényi Károly korábbi MDF-es politikus szervezett „Ezer éve Európában, húsz éve az Európai Unióban” címmel egy ünnepséget. Balatonföldvár adott helyet a rendezvénynek, amelyen felszólalt a többi között a csatlakozást anno miniszterelnökként levezénylő Medgyessy Péter, valamint a rendszerváltó Antall-kormány külügyminisztere, Jeszenszky Géza is. Herényi a Hírklikknek azt fejtegette, hogy az ünnepséget annak a nyolcmillió magyarnak szervezte, akik nem „nemzeti konzultálnak”, hanem a lakosság háromnegyedes többségét alkotva, az EU-ban képzelik el saját, a családjuk és nemzetük jövőjét. „Nekik akarunk reményt adni, nincsenek egyedül” – szögezte le.

És Herényi igazat mondott.  Merthogy a világ csodájának is nevezhető módon, az orbáni ádáz ellenpropaganda, az unióval szembeni indulatok, sőt gyűlölet szítása ellenére, a magyarok még mindig vastagon tagságpártiak. Habár azt sikerült Orbánéknak elérniük, hogy valamelyest csökkent az Európai Uniót támogató magyarok aránya, azt azért nem, hogy elutasítsák Brüsszelt és ellenezzék az unióban maradást. 

Ha a cikket egy „akkor és most”-tal kezdtük, zárjuk is azzal.

A 2003. április 12.-én tartott népszavazás keretében válaszolták meg a magyarok a kérdést: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?” – az érvényesen szavazó választópolgárok 83,76 százaléka pedig Igennel válaszolt. 

Forrás: BM

Ma pedig? A Medián legfrissebb (a HVG  megbízásából készült kutatása) szerint egy Brexit-voksoláshoz hasonló népszavazáson az ország több mint háromnegyede nemet mondana arra a kérdésre, hogy Magyarország kilépjen-e az Európai Unióból, és mindössze 15 százalék szavazna igennel a „Huxitra”. Sőt, még akkor is kétharmados többség voksolna a maradásra, ha Orbán Viktor az ellenkezőjét, azaz a kilépést javasolná. S még a Fidesz-szavazóknak is csak egynegyede támogatná a „Huxitot”, 60 százalékuk a maradás mellett van.

De azért az orbáni Unió-ellenes gyűlöletpropaganda nem marad teljesen hatástalan. Ugyancsak a Medián által, négy évvel ezelőtt készített felmérésben a támogatottság még a következőképpen nézett ki (igaz, más megközelítésben tették fel a kérdést):

Forrás: Medián

A sorozat eddig megjelent cikkei:

Hónapról hónapra 1. rész: Kétségessé vált a 23 éves Visegrádi együttműködés jövője

Hónapról hónapra 2. rész: Tíz nap, amely megrengette a NER-t

Hónapról hónapra 3. rész: Orbán Viktor szakmányban „sajtóperel”

Hónapról hónapra 4. rész: Orbán Gáspár csádi missziója és az orosz érdek