Horthyra kacsint a Fidesz
2010 óta nem a nemzet kohéziójának erősítéséről, hanem ellentéteinek élezéséről szól a magyar nemzetpolitika – mondja Romsics Ignác történész a Magyar Hangnak adott interjújában.
Romsics Ignác szerint a mérsékelt jobboldal viszonya Horthy tekintetében sokáig ambivalens volt. Miközben a két világháború között kritikátlan Horthy-kultusz érvényesült, 1945 után a propaganda az indokoltnál is negatívabb képet alakított ki róla. Az 1980-as évekre ez sokat változott, de még az 1993-as újratemetés alkalmával is érzékelhető volt a bizonytalanság. Állami temetést nem kapott, de az Antall-kormány néhány minisztere azért magánemberként megjelent Kenderesen. A 2010-es évektől elsősorban a Jobbik próbálkozott a Horthy-kultusz meghonosításával, ám mára a párt politikája – és úgy tűnik, múltképe is – módosult.
A Fidesz és Orbán Viktor miniszterelnök viszont kísérletet tett arra, hogy Bethlen István és Klebelsberg Kuno mellé harmadikként Horthyt is beemelje a két világháború közötti nagy magyar politikusok panteonjába. A történész szerint a baloldal ezt joggal kifogásolta, mert nem alaptalanul kötik Horthyhoz a fehérterrort és a zsidók 1944-es deportálását.
Jelzésértékűnek tartja, hogy a XX. század első feléből Tiszának, Bethlennek és Klebelsbergnek köztereken állnak az államilag felavatott szobrai. Horthyé viszont egyházi vagy magánterületen. Ha Horthynak is lesz szobra közterületen, az új emlékezetpolitikai helyzetet fog jelenteni.
