Hunniában minden változatlan?
A választási győzelem éjszakáján tartott beszédében a miniszterelnök úr bejelentette, s azóta is megerősítette, hogy a kormány kész az együttműködésre valamennyi (új) önkormányzattal, sőt az új fővárosi vezetéssel is, és érvényesnek tekinti a kabinet és Tarlós István között létrejött fejlesztési megállapodást. Ám hallássérültek és vájtfülűek egyképpen tudják, hogy Orbán Viktor beszédeinek helyes értelmezéséhez külön Orbán-magyar szótár kell.
Az „együttműködés“ szó nagy valószínűséggel mást jelent Orbán Viktor értelmező szótárában, mint az MTA magyar értelmező szótárában. A kormány például Csepel csücskén szeretne testes és szép atlétikai stadiont építtetni, a főpolgármester feltehetően nem. A Kúria pedig arról döntött, hogy a tárgyban lehet népszavazást tartani.
A főpolgármester ugyanígy leállítaná a Liget-projekt egynémely építkezését, a kormánynak és a kivitelező cégnek ezzel éppen ellentétes a szándéka. Ámde az együttműködés jegyében a miniszterelnök közölte: „a kormány nem szeretne a főváros felelős vezetői által nem kívánt fejlesztéseket végrehajtani Budapesten, így várják, kérik, hogy mihamarabb döntsön a közgyűlés arról, mire van szüksége, legyen szó a Liget-beruházásról, az atlétikai világbajnokságról vagy a kézilabda Európa-bajnoki döntőjéről.“
Amondó vagyok, hogy ez nagyon szép jele a kormány és Budapest formálódó együttműködésének. A miniszterelnök és Karácsony Gergely remélhetőleg rövidesen sorra kerülő személyes találkozóján szó esik majd Karácsony nyolc pontjáról is. Merthogy a választók támogatását megszerzett program megvalósításához bizony szükség lesz a kormány egyetértésére és támogatására. (Az ördög napi kérdése: mi lesz a megtorpedózott építkezések költségvetési fededezetével? Azt a pénzt azért megkapja Budapest más célokra?)
Kár, hogy egyelőre pénzről nem esett szó. Mostanság Budapest népe és a cégek sokasága sokkal több adót fizet a költségvetésbe, mint amennyit onnan fejlesztési támogatás, vagy kéményseprés címén visszakap. Budapesttől és a városoktól elvették az iskolák, egészségügyi intézmények, közszolgáltatási vállalatok feletti ellenőrzést, s a városok ezt most legalább részben szertnék visszakapni. Vajon partner lesz ehhez a kormány?
A BKK és a BKV megmaradt Budapestnek, de kellő állami támogatás nélkül a közösségi közlekedés már-már az állandó csődhelyzet közelében működik. A dolgozók fizetése alacsony, a munka sok, a járművek jó része múzeumba való környezetszennyező monstrum. Az új vezetők meg akarják venni az 1000 új buszt, már ha az önkormányzatnak lesz rá pénze. A metrókocsik felújításának dolga még terheli az előző vezetők számláját, s akár díszpolgár lesz Tarlós István, akár nem, a legalábbis kétes orosz metrókocsi-bizniszért még elverik rajta a port. Lesz miről csevegni Orbán és Karácsony randevúján. Ha lesz ilyen találkozó?!
De vajon belefér mindez Orbán Viktor „együttműködés“ szócikkébe? A miniszterelnök frissiben levelet írt saját önkormányzati képviselőinek és polgármestereinek, egyképpen a leváltottaknak és a hivatalba maradtaknak. Ezt írta:
A legfontosabb, hogy mindig tartsd szem előtt: mi vagyunk az országépítők. Ezért arra kérlek, hogy saját településeden - akkor is, ha ellenzékben folytatod a munkádat - azt támogasd, ami jó a városodnak vagy a falvadnak. Állj ki minden körülmények között az emberekért, és bátran harcolj a helyiek érdekeit sértő, rossz döntések ellen. Országépítő munkánkat kormányzati szinten is folytatni fogjuk. A következő években tovább növeljük a gyermeket nevelő családok támogatását, erősítjük a magyar gazdaságot, a magyar vállalkozásokkal közösen új munkahelyeket hozunk létre, és tovább csökkentjük a munkát terhelő adókat. Megvédjük Magyarország határait, és nemet mondunk a bevándorlásra. Nekünk a jövőben is mindig Magyarország lesz az első!"
Az akadémiai nagyszótár szerint e levél szövege értelmes és elfogadható intelemmé áll össze, tartalmában látszólag semmi kifogásolható nincsen. Orbáni értelemben azonban a miniszterelnök sajátos nyelvében járatos politikai elemzők már azzal a gondolattal olvashatják a művet, hogy nem változik itt semmi, sőt sokkal rosszabbra számíthatunk!
Mert hogy‘ is van ez? Mi, fideszesek vagyunk az országépítők? Mi van a többiekkel? Másféle közéleti népség nem tartozik, netán nem is tartozhat az országépítők sorába? Mi, fideszesek vagyunk a bölcsesség, a közhasznú munkálkodás kútfői, az a közjó, ami szerintünk jó, mindenki más döntése minimum kétes értékű, a rossz döntések ellen pedig harcolni kell!?
A levélből kiderül: a választók tekintélyes részének ellenzéket pártoló véleménye és voksa szikrányit sem módosított a kormány politikai szándékain, s szóról-szóra ugyanazzal az üres fecsegéssel etetik - önmagukat és híveiket, mint a választás előtt. Hunniában lényegileg egyelőre minden változatlan, Orbán Viktor szótárában az együttműködés azt jelenti, hogy - „KariGeri! megteszed, amit én akarok, vagy megnézheted magad is, meg a városod is.“
Első, amolyan jelzés-értékű lépésként a zord házelnök, Kövér László szigorú korlátok közé terelte a parlamenti tudósítókat, elvégre a sok mihaszna pennarágónak nincs ott semmi fontos dolga. A közszolgálati hírharangok hiánytalanul tájékoztatják a közvéleményt. Hát tessék! Ilyen a keresztény (sajtó)szabadság és az együttműködés Fidesz-módra.
Rémeket látok? Bár úgy lenne! De ez a levél minden, csak nem a mindennapok együttműködését szorgalmazó iromány, hanem parancs a Fidesznek: „Ne feledjétek, kik vagytok, ne feledjétek, kikkel harcoltok és hogy mi a tét!“
