Ígéretekben nincs hiány, a fedezetük már kérdéses

Most február vége az árréstop kivezetésének „tervezett” határideje, ha akkor mégsem szüntetik meg, meghosszabbíthatják „Bicskéig” is?

Aki itt él, pontosan tudja, hogy a választásokig biztosan érvényben marad a rendelkezés. Már amikor bevezették is tudtuk, hogy ez lesz a vége. Ez a kormány nem az, amelyik hajlandó tanulni a hibáiból. Ráadásul nem az ő, hanem a vállalatok költségére megy a játék, persze, hogy Nagy Mártonék bent tartják a rendszerben. 

Ön szerint valóban képes segíteni a gazdaság gondjainak megoldásában ez a mesterséges beavatkozás?

Minden olyan állami beavatkozás, ami teljesen piacidegen, nyilvánvalóan nem segít a gazdaság „közérzetén”. Olyan bizonytalanságot generál a piacon, ami alapján bármely más vállalat is feltételezheti, ha nem is kiskereskedő, hogy legközelebb maga is sorra kerülhet. Minden épeszű gazdasági vezető ezért már előzetesen megpróbál védekezni egy lehetséges, a cégének potenciálisan károkat okozó lépés ellen.  Hiába mondja a kormányoldal minden megszólalója, hogy ez általában a növekedést segíti elő, éppen ellenkezőleg hat: inkább a pénz kimenekítését eredményezi. 

Hová vezet mindez? Egyszer csak be fogják szüntetni az árrésstopot, ha máskor nem, a választások után. 

Arra nagyon könnyű válaszolni, hová vezet: a rendelkezés egyik első közvetlen hatására a kisboltok csődbe mennek. Nem kell ehhez közgazdasági végzettség. A vásárló logikus döntése, hogy ott költi el a pénzét, ahol többet kap érte, ahol az árak olcsóbbak. Ha ugyanazon áron kínálja a kisbolt a maga portékáját, mint a „mellette lévő” szupermarket, akkor csődbe megy. A második hatás már a nagy boltokat érinti, kénytelenek védekezni az államilag rájuk kényszerített veszteség ellen. Mit tehetnek? Emelik azoknak a terméknek az árát, amelyek a rendelkezés hatályán kívül esnek, és nem látszik meg az árfigyelő rendszerben, nehogy a kormány szagot fogjon. Harmadik, és ma már ez is nagyon látszik: növeli az importot. Eddig is kiemelkedően drága volt a magyar élelmiszer, de vették az emberek, mert mégis csak Magyarországon termelték. Ezentúl majd meggondolják magukat, inkább a kevésbé jó minőségű, de tömegáras, külföldön feldolgozott termékeket fogják preferálni, aminek az lesz a következménye, hogy kiszorulnak a piacról a magyar termelők. A negyedik? A nagykereskedő megveszi valahol a világban az olcsó árut, továbbadja itthon a kiskereskedőnek, így legalább neki keletkezik némi profitja. Ez lehetséges, mert a nagykereskedőre nem vonatkoznak ezek a szabályok. Ezzel a nagy áruházláncok is tudnak élni, mert mindkét „üzletágban” érdekeltek, és ezzel mérsékelhetik a veszteségeiket. Ugyanolyan bolti árak mellett a praktikusan olcsóbb beszerzéssel tud magasabb árat elérni. 

Ezt a gazdasági minisztériumban nem látják? Kinek jó, ha kiszorítják a magyar termelőket a saját piacukról?

Ami az élelmiszerek inflációs árai körül történik, az egy átverés. Amikor a szupermarket vezetői észreveszik, hogy a hivatalos árfigyelők, mondjuk, a margarin árát kérik be, leszállítják akár 10-20 százalékkal, amikor továbblépnek, visszaemelik, akár még magasabbra is. Ugyanez történik a kenyér meg a többi termék esetében is. Mit mondjak erre? A vásárló könnyen megvezethető. A közelmúltban a Portfolió készített egy felmérést, azt kérdezték meg a vásárlóktól az üzletekben, érzékelik-e a bolti árak csökkenését a rendelkezés bevezetése óta? A legtöbben vagy azt mondták, hogy nem érzékelik, jó esetben csak 4-5 százalékos drágulást említettek. Még a Fidesz támogatói is azt gondolták, hogy az élelmiszerek a korlátozások ellenére is akár 11 százalékkal drágultak. Legyünk őszinték, a boltok 40 százaléka eleve kívül van az árfigyelő rendszeren, meg az árrésstopon, mert rájuk nem vonatkoznak a szabályok.

A minisztérium optimista inflációs jelentései tehát valótlanok?

Fogalmazzunk megengedőbben: a KSH készíti a kimutatásokat, és talán nincs „teljes rálátásuk” valamennyi termék árára. Hadd tegyem hozzá, amikor a KSH kihoz egy-egy friss indexet, akkor ahhoz igazodnak majd a banki kamatok, az állampapírok hozamai, és így tovább. Ezek szigorú láncolatot alkotnak. Amúgy is magas a hazai inflációs nyomás, ezért a Nemzeti Bank magasan tartja a kamatokat, aminek pedig az a következménye, hogy a kereskedelem igyekszik minél többet importálni. Mikor volt legutóbb utoljára 388 forint az euró árfolyama? Három éve? Négy éve? Euróban mérve pont annyival lett drágább minden, mint amennyivel erősödött a forint. Az a magyar mezőgazdasági exportáló, aki külföldön akarja eladni azt a termékét, amelyet hazai nyersanyagokból, magyar munkaerőt felhasználva állított elő, annak egészen biztosan elvész az exportpiaca, ráadásul a minimálbért is kötelezően emelnie kellene. Ez nem az akkumulátorgyárak gondja, amit ott előállítanak, annak 90 százalékát behozzák, itt csak összerakják és megint kiviszik. Előbb-utóbb összedől a belső piac, megnő az infláció, leáll az export. Majd a turizmus szárnyal, mert olcsóbbá válik a külföldiek számára. 

Ebben milyen változást hozhatnak a 2026-os választások? Összeomlást, vagy drasztikus áremelkedéseket?

Nem biztos, hogy olyan sokáig kell várni, hogy erre a kérdésre választ kapjunk. Már előbb ki kell derülnie a gazdaság valós helyzetének. Ha az export is ilyen gyenge marad és tovább romlanak a gazdaság számai, akkor egy idő után ez a hitelminősítőknek is feltűnik majd. Rájönnek, hogy a most támogatott erős forint politikája nem működik, s amennyiben ezért leminősítik az országot, akkor hiába magas a kamat, azonnal gyengülni fog a forint, mert az egyre több importot valamiből ki is gazdálkodni. 

Akkor még nem beszéltünk a választások előtt meghirdetett megannyi támogatásról…  

Amire végképp nincs pénz a költségvetésben. Mi másból kell kifizetni, mint a valutatartalékból, meg majd hitelekből. Egyedül Nagy Márton mondja azt a marhaságot, hogy a magyar gazdaság erős. Dehogy erős! Ő jó közgazdász, pontosan kell tudnia, hogy a nulla százalékos növekedés mellett szinte semmi mozgástere nem marad, de a kormányzati propaganda szerint optimizmust kell sugározni, abból pedig még neki sem szabad kilógnia.