Így nőttünk fel a szocializmusban...

Csupa rossz hír érkezett Önről és Öntől azóta, hogy áprilisban nagy vereséget szenvedett, ahol harmadik befutóként a szavaztok 2,31 százalékát kapta csupán. Megsértődött az ácsiakra és első hevületében lemondott polgármesteri posztjáról, majd visszatáncolt, végül júliusban ténylegesen is lemondott, igaz, ezt megelőzte egy Ön körül generált balhé. Voltak kísérletei a roma polgármesterek összefogására, arra, hogy a Momentum színeiben politizáljon tovább. Megverték a városban. Ám egyszer csak törölte magát a Facebookról – ahol korábban igen aktív volt – majd új profilt gyártott, s az egymást követő – esetenként utóbb eltűnő – posztjaiból kiderült, „tabula rasa”-ra készül. Mire is?

Elmegyek. Befejeztem ácsi pályafutásomat. Felszámolom az itteni életemet – már el is adtam a házamat, amelyből heteken belül ki kell költöznöm.

Hova, merre tart?

Egyelőre még  nem döntöttem el. Van külföldi munka-ajánlatom is, de lehet, hogy nem megyek annyira messze, csak beköltözöm Győrbe. Ami biztos, hogy új életet kezdek, december 20-ig ki kell költöznöm az eladott házamból.

Megfutamodik?

Nem, csak végtelenül csalódott vagyok, és nem látom értelmét annak, hogy itthon tovább küszködjek, Egyelőre legalábbis. Ma, Magyarországon nincs esélye annak, akinek van véleménye, vannak gondolatai, elképzelései, aki tesz és tenni akar az emberekért, s nem a kormányzat pribékje. Én elég hangos voltam, s az eredmény: sehol nem kapok állást a közszférában, ugyan nagy a tanárhiány, ám én mégsem tudok tanárként elhelyezkedni, pedig az volnék és tanárként is dolgoztam sokáig. Jelenleg munkanélküli vagyok, de ezt nem lehet és nem is akarom sokáig így húzni.

Ennek nem az az oka, hogy volt pár „csúnya” ügye?

Három pert is a nyakamba varrtak a Fidesz-közeli emberek, állítólagos verekedésem és csúnya beszédem miatt. Ennek persze a fele sem igaz, s vannak komoly előzményei ezeknek az ügyeknek. Amiben hibáztam, abban már bocsánatot kértem, s tisztán elmondtam, hogy a fiamként nevelt unokaöcsém halála miatt fordultam ki magamból. A perek oka persze politikai,  s ez nem feltétlenül Ácsra jellemző: az országban általános, hogy nem kapnak lehetőségeket, vagy legalábbis csak nagyon beszűkítetteket azok, akik bírálni merik a kormányzatot. Itt, a térségben ez még inkább így van, Czunyiné Bertalan Judittól, a térség Fideszes parlamenti képviselőjétől mindenki fél, mint a tűztől.

Nem lett volna tisztességesebb, ha mindezek ellenére mégis csak elindul a mostani polgármester-választáson? A lemondása után legalább kiderülhetne, hogy miként látják az ácsiak az Ön szerepét. Akkor legalább nem csak egy fideszes jelölt, Szentirmai István lenne.

Az igazság az, hogy sokan kapacitáltak arra, hogy induljak, de erre most nem voltam képes. Ha ugyanis nem tudok teljes szívből csinálni valamit, akkor én azt nem is akarom csinálni.

Nem érzi úgy, hogy ezzel cserben hagyja az Ácsiakat?

És engem nem hagytak cserben az ácsiak? Persze tudom, félnek, féltik az állásukat. De értse meg, itt elég volt egy kisebbség kiabálása, egy-két helyen felvett hangfelvétel terjesztése, a lejáratás, s cserben hagytak. Azért elvártam volna egy minimális kiállást mellettem, például egyedüli roma polgármesterként egy város élén annyit nem kaptam meg a kisebbségi önkormányzattól, hogy összeüljenek és kiálljanak mellettem. Persze, megértem én: az önkormányzat elnöke is városnál dolgozik és nem akart az állásával játszani. Ezzel együtt is én még küszködtem egy darabig, akkor is, amikor más valószínűleg már befejezte volna. Most én is befejezem. Be kellett látnom, hogy az emberek félnek – s erre rá is játszik a hatalom, hiszen például Czunyiné minden héten eljön Ácsra. De azért az emberek nem hülyék, csak félnek. Olyan barátok, ismerősök sem mernek megnyilatkozni, akikről tudom, hogyan gondolkodnak. Vidéken olyan erővel telepedik rá a Fidesz a településekre, hogy a markában tudja tartani az ott élőket. Nem véletlen, hogy a mostani időközi polgármester-választáson is csak egy, a Fidesz színeiben induló van jelölt van. Félelem ide, félelem oda, szerintem a szavazásra jogosultnak 10-15 százalékánál többen nem fognak voksolni.

Az, hogy most nem indul és el is költözik Ácsról, az azt jelenti, hogy végleg búcsút int a helyi és/vagy nagypolitikának?

Nem vagyok egy otthon ülő típus, bármi előfordulhat. Annyit még most is megteszek, hogy egy-egy tüntetésre elmegyek, illetve most gyűjtöm az aláírásokat Hadházy Ákosnak, s nem azért, mert megbeszéltem volna ezt vele. Érdekes tapasztalataim vannak, amelyek azt támasztják alá, hogy az emberek tényleg nem hülyék: megyek az utcán és a szembe jövőket kérdezem meg, hogy aláírják-e – s a megszólítottak 80 százaléka szó nélkül aláírja az ívet. Ez arra utal, hogy ha most elindultam volna, lehet, meg is vertem volna a Fidesz jelöltjét. A részvétel is azért lesz minimális, mert nincs választásuk. De hát értsék meg! Nem fognak azok az emberek hangosan kiabálni, akik nem tudják, másnap mit adnak enni a gyereknek, ha legalább közmunkához nem jutnak. Őket nagyjából csak az érdekli, hogy mikor tudják felvenni a fizetésüket, mikor kapják meg a családi pótlékot. Ők nem fognak kiállni mellettem. Ám ha a nagy földbirtokosok, a középréteg képviselői elkiáltják magukat, hogy a Lakatos megint mit tett, akkor idecsődül a Fideszes média és szétteríti az országban, hogy a Lakatos csúnyán beszél, meg verekszik. És ezt sokan el is hiszik, hiszen csak ezt hallják. Hát ezért csináljam? Hogy még a családom is beleroskadjon? Inkább megfontolom, hogy elfogadom azt a sofőr-ajánlatot, amelyet Angliában kínáltak fel. De lehet, hogy Győrben kezdek majd új életet, igazából teljesen nem akarok elszakadni.

Mikor legutóbb beszélgettünk, valamikor késő tavasszal-kora nyáron, akkor indult országjárásra, a cigány polgármesterekkel tervezett összefogást kovácsolni a romák felzárkóztatása érdekében. Abból mi lett?

Az is kudarcba fulladt. Néhányan lennének elég bátrak és hajandók lennének összefogni, de a többség fél felvállalni bármi konfliktust a hatalommal. Még a civilek azok, akik az oktatás témájában inkább hajlandók lépni, de az ő helyzetük is nagyon nehéz.

Szavaiból mérhetetlen keserűség és csalódás hangzik ki...

Mert keserű és csalódott vagyok. Mert szembesülni kellett azzal, hogy ez egy gyáva ország. S az ellenzékről is megvan a véleményem. Még országos ügyekben is olyan dolgokat szalajtanak el, amelyeket nem lenne szabad.

Például?

Például a Sargentini-jelentés elfogadásakor a Momentumnak meg kellett volna mozgatni a fiatalokat, hiszen az ő jövőjükről van szó. Gyurcsány volt az egyetlen, de ő már nem tudja összefogni az embereket. Sajnos azonban minden pártban vannak a Fidesznek elkötelezett emberek, a régi pártokban éppen úgy, mint az újabbakban, kezdve az MSZP-től az LMP-ig és a Momentumig. Annyi ott  a pénzt, hogy simán meg tudják venni az embereket. Itt Ácson is olyanok tolják a Fidesz szekerét újabban, mint például a volt MSZP-s alpolgármester. Aki pedig nem hajlandó erre, azt meg szépen kinyírják.

Önt is kinyírták volna?

Sok példa van erre. Ne gondolja, hogy Márki-Zay Pétert vagy egy-két más, a kormányzattal szemben keményen fellépni képes polgármestert – ha nem áll mögöttük összefogás – nem fogják kinyírni az első legapróbb hibájukat kihasználva. És folyamatosan tesznek róla, hogy teljesen ellehetetlenítsék őket. Csak aki benne van a rendszerben tudja, hogy  hol vannak a lukak, ahova az állam bele tud nyúlni, hiába önállóak – elvben – a települések. 

Ácson is ez történt?

Az úthenger itt is végigment. Most olyan emberek a hangadók, akikre még a kutyámat sem bíznám, nem hogy a várost, mivel csakis az önös érdekek számítanak számukra, alkalmatlanok az emberek képviseletére.  Az eredeti képviselőtestületből már öten távoztak, s olyanok kerültek be, akik semmit mást nem tesznek, mint indulatokat keltenek. Nem is akármilyeneket: a Facebookon például kaptam már olyan kommentet ittenitől, hogy jobb lenne, ha már a föld alatt lennék.

Emiatt törölte eredeti profilját és csinált egy sokkal szűkebb, kevésbé politizáló profilt? Egyszerűen nincs ahhoz kedvem, hogy ha írok egy posztot, akkor azonnal rám ugorjanak, s kikiáltsanak mindenféle hazaárulónak, nemzetellenesnek, migránspártinak, elfelejtve, hogy mit tettem a városért, azért, hogy 14 évig mennyit dolgoztam azért, hogy kis porfészekből élhető várost csináljunk. És én lettem a világ leggonoszabb embere.

Ismét kérdem, inkább tudatosan megfutamodott?

Nem, mint említettem, nem zárom ki, hogy ideiglenesen lépek csak hátrébb. Még nem tudom. Egy biztos, meghívásra hétfőn részt veszek egy beszélgetésen az Európai Unió egy küldöttségének a meghívására, amelynek a témája a Magyarországgal kapcsolatos OLAF-vizsgálat lesz.

Mi hajtja még mindig? Facebook megnyilvánulásaiból, beírt, majd törölt posztjaiból látszik a tipródás, az, hogy nem tudja, mit, de tenni akar.

Szeretnék egy olyan országban élni, ahol a demokratikus értékrend és a tudás, a szorgalom a legelső. Szívesen tennék érte idehaza is, de azt látom, hogy itthon csak kiabálás és hőzöngés van, mindenki a saját kis politikai pályáját igyekszik egyengetni, az emberek érdekeit nagyon kevesen nézik. A magyar vidéken élő embert sajnos nem érdeklik a demokratikus elvek, az egyetemek függetlensége, a sajtószabadság ügye, ha egy morzsát juttatnak számára abból a sokból, amit az Európai Unió ad az országnak, akkor azt elfogadják, s hallgatnak, mondván, őket úgysem bántják. Budapestről ezt nem lehet megítélni – az ország két szétszakadt részből áll: Budapestből és vidékből. Vidéken is sokan érzik, hogyan mennek a dolgok az ország egészében, de Budapesten szabadabb a légkör, szabadabbak az emberek, szabadabban nyilvánulnak meg. Vidéken, mondjuk itt Ácson, senki nem fogja bevállalni, hogy kiáll mellettem, mert attól tartanak, hogy sem ők, sem a város nem fog akkor semmit kapni. A magyar politikai elit megengedte, hogy a Fidesz pofára ossza a pénzt, ezt tudomásul vették, ami nem véletlen: a szocializmusban így nőttünk fel. És ezt máig el is fogadja a magyar.

Szerző: N. Vadász Zsuzsa