Immár a politikai feszültségeknek is emléket állít a budai Turul szobor
Lázár János építésügyi miniszter műemléki védelem alá helyezi a felavatása óta súlyos politikai konfliktusok kereszttüzében álló XII. kerületi Turul szobrot. Így próbálja megakadályozni, hogy Kovács Gergely, a XII. kerület új, kutyapárti polgármestere a szoborparkba vitesse a Holokauszt áldozatainak emlékét gyalázó alkotást. Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke azzal fenyegetett: testükkel védik majd a szobrot. A kerület fideszes vezetése által emelt szoborról 19 éve folyó harc még hevesebb lehet, mint amilyen eddig volt, pedig már történész-bizottság állapította meg: az emlékmű ebben a formájában kegyeletsértő.
A XII. kerületi önkormányzat 2002-ben felhívást tett közzé, hogy akinek családtagja, rokona elhunyt a második világháborúban, jelezze, mert emlékmű készül a kerületi áldozatok tiszteletére. 2004-re meg is született a határozat annak felállításáról. A Fővárosi Levéltár anyakönyvi kivonataiból, a HM Hadtörténeti Intézettől kapott lista és a helyi lakosok megkérdezése alapján állt össze az alkotásra felkerülő 1132 név.
Majd jöttek a problémák. A turul az I. világháborúban lett a hazáért történő hősies önfeláldozás jelképe, ami második világháborús kontextusban azt üzeni, hogy az emberek az áldozatot a magyarság érdekében hozták – miközben háborús részvételünk értelmetlen, bűnös cselekedet volt. Ez a reflektálatlanság ütött vissza ott is, amikor az önkormányzat elmulasztotta a személyek vizsgálatát, így nem derült ki, azok közül ki „hős”, ki „tettes” és ki „áldozat”. Így mindössze egy hozzávetőleges halálozási lista jött létre hajdani XII. kerületi lakosokról – amit az önkormányzat, személyiségi jogokra hivatkozva, nem engedett kutatni.
Az emlékmű megtervezésére Szmrecsányi Boldizsár szobrászművészt kérték fel, aki egy elesett katonát ábrázoló munkával készült, de végül azonban Mitnyan György, a kerület akkori, fideszes polgármestere személyes döntése nyomán turult ábrázoló szoborról születtek tervek. A Budapest Galéria zsűrije értékelte az emlékmű-terveket. Azokat megfelelőnek találta, de a felállítását nem javasolta. A helyszínt a nagy forgalom és zaj miatt nem tartotta méltónak, és már ekkor felvetődött, hogy a turul, mint polgári áldozatok emlékét szimbolizáló jelkép, több szempontból is problematikus lehet. Később a Fővárosi Közgyűlés sem támogatta a szobor elkészültét, habár a neveket tartalmazó emlékművet – a turult ábrázoló szoborkompozíció nélkül – jóváhagyta, de az építésügyi hatóság nem adott építési engedélyt a kijelölt helyre.
A szoborral kapcsolatos ellenvélemények alapvető eleme volt, hogy annak szimbolikája antiszemita. A fővárosi vezetés a két háború között működött Turul Szövetségre emlékeztetett: annak tagjai az egyetemeken rendszeresen gyalázták, bántalmazták a zsidó diákokat, azt követelve, hogy a „numerus clausus”, a korlátozott szám helyett egyáltalán ne engedjenek zsidókat a felsőoktatásba. Az önkormányzat fideszes többségű képviselő-testülete – mindezt a rendszerváltás után kialakuló baloldali-jobboldali szimbólumtörténeti, emlékezéspolitikai csatának értékelve – mégis a szobor felállítása mellett döntött. Mitnyan avatta fel 2005. október 22-én, nagy számú közönség előtt.
A kerület vezetése fennmaradási engedélyt kért a jogtalanul emelt emlékműre, de ezt a Demszky Gábor vezette főváros megtagadta, és elrendelte, hogy 160 napon belül bontsák le. „Turulos szobrot állítani értelmetlenül halálba hajszolt magyar katonák és meggyilkolt magyar zsidó és nem zsidó civilek emlékére nem az áldozatok emlékének ápolását, hanem meggyalázását jelenti. A turul ma is hivatalos jelképe több honvédségi és más fegyveres szervezetnek, és katonai szimbólumként nem is zavar senkit” – jelentette ki annak idején Demszky Gábor.
A döntés ellen az önkormányzat keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságon, majd a 2006. október 1-jén megválasztott új, ugyancsak fideszes polgármester, Pokorni Zoltán 2007 őszén kompromisszumos javaslattal állt elő: a Turul szobrot minősítsék át katonai emlékművé és készüljön új szobor a polgári áldozatok tiszteletére. Az utóbbi javaslat elfogadására a Fővárosi Közgyűlés 2008 tavaszán hajlandóságot mutatott, de mivel ragaszkodott az emlékmű elbontásához, a politikai vita folytatódott.
Az emlékmű kötelező elbontásáról 2008 márciusában született jogerős bírósági döntés, ami után a Jobbik júliusban többezer fős demonstrációt tartott a szobornál. A tüntetésen több más szélsőjobboldali szervezet is megjelent, a tiltakozás nem volt híján az antiszemita kijelentéseknek, skandálásoknak sem. A bírósági döntés ellenére, a főváros nem érvényesítette a bontási határozatot, amelyet a bíróság 2009-ben megerősített, majd azt az önkormányzat ismét megtámadta... Egy évvel a 2010-es kormányváltás után a szobor azután megkapta a végleges fennmaradási engedélyt.
Később azonban – különösen Zoltán Gábor 2016-os, Orgia című könyvének megjelenése után – újra közfigyelmet kaptak az 1945. januári nyilasterror helyi drámái: a Városmajor utcai Bíró Dániel Kórházban, a Maros utcai Chevra Kadisa zsidó kórházban és az Alma utcai szeretetotthonban lemészárolt több mint 330 személy tragédiája. Az is köztudottá vált, hogy a Turul szobor közelében, a Németvölgyi út 5. szám alatt működött a nyilasház, továbbá, hogy a szobor melletti területen, a vízműveknél is végeztek ki embereket a nyilasok.
2019 őszén jelent meg a Mozgó Világban Rab László cikke, amely szerint az emlékművön több olyan nyilas neve is szerepel, aki tevékenyen részt vett az egykori kerületi tömeggyilkosságokban – köztük Pokorni József, a hegyvidéki polgármester nagyapja is. Pokorni Zoltán a Maros utcai gyilkosságok helyszínén rendezett emlékkonferencián szimbolikusan bocsánatot kért a nyilvánosság előtt. Elmondta, hogy mivel nagyapja 1945. január végén gerinclövést kapott és meghalt, nem folyt ellene eljárás, ezért a családnak, úgymond, nem volt tudomása a tetteiről. Így kerülhetett fel a neve a szoborra, ahol valóban nincs helye.
Az önkormányzat ezek után történész bizottságot kért fel, vizsgálja felül az emlékművön szereplő névsort, és tegyen javaslatot a turullal, mint szimbólummal kapcsolatos ellentmondások feloldására. A bizottság tagjai: Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Ungváry Krisztián történész és Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója voltak. A kutatások eredményeként kiderült, hogy 17 olyan személy neve szerepel az emlékművön, akiknél dokumentálható a nyilas párttagság, négyüknél pedig a tömeggyilkosságokban vagy fosztogatásokban való aktív részvétel is. Pokorni Józsefen kívül az utóbbiak közé tartozik Novák András, Horváth Zoltán és Szédelyi Gábor. E négy nevet törölték a szobor talapzatáról. Mivel a polgárok elszenvedői voltak a turul-szimbólumot használó nyilasok erőszakának, az emlékmű ebben a formájában kegyeletsértő – állapították meg.
A kerületi képviselő-testület ezután arról döntött, hogy a Turul szobor első világháborús emlékmű legyen, míg a rajta szereplő áldozatok névsora új emlékműre kerüljön, a városmajori templom melletti területen, a Csaba és a Maros utca kereszteződésében. Arra rákerült az áldozatok javított névsora.
A jelenleg „emlékezettörténeti kiállítóhellyé” nyilvánított, kamerákkal védett, táblátlanított Turul szobor ma is ott áll a Böszörményi úton, és egyáltalán nem kizárt, hogy a közeljövőben újra komoly konfliktusoknak lehet majd a helyszíne. Ha elviszik a Szoborparkba, ha nem...
