Jogállamban a pénz a fegyver
József Attila megállapítása ma helytállóbb, mint valaha.
A Volkswagen két legfőbb vezetőjét perbe fogták Németországban, mert az általuk vezetett cég módszeresen meghamisította dízelüzemű autóinak károsanyag-kibocsátási mutatóit. Túl azon, hogy jogszabályok sorát szegték meg, átverték a vásárlóikat, és nagyjából minden szárazföldi életformát széjjelmérgeztek a bolygón, részvényeseiknek és a német gazdaságnak egyaránt tetemes kárt okoztak. Értelemszerű, hogy ilyen helyzetben a példás jogállam ökle, a tüchtig német bíróság példát statuál.
Ez meg is történt: a Volkswagen – melynek csak az Egyesült Államokban harmincmilliárd eurós kártérítést kellett fizetnie – a német bíróság ítéletének értelmében kilencmillió eurót utalt át a német államnak, s vezetői szabadon távozhattak. A szervezett csalás, amiért egy kisvállalkozónak börtön jár, az elit tagjainak mindössze egy kis bürokratikus kellemetlenség, melynek keretében sérthetetlenséget vásárolhatnak. A jogrend e korrupció biztosítéka.
Ezt a tendenciát ismerte fel száz éve Oswald Spengler, amikor a Nyugat alkonyát vizionálta. Elvek és érdekek az emberiség születése óta birkóznak – küzdelmükből született ez a világ. A huszonegyedik századra ez az egyensúly jóvátehetetlenül felborult: az érdekek minden téren elsöpörték az elveket. Hiába hülyíti magát a nyugati emberiség: ez nem volt mindig is így. A fényűző Vatikánhoz Assisi Szent Ferenc, Dantonhoz Robespierre, a tőzsdéhez a szakszervezet, a kapitalizmushoz a szociáldemokrácia a történelem erői által hozzá van rendelve, mióta ember él a Földön. De többé már nem: érdekek érdekekkel viaskodnak, az elvek pedig kivonultak a világból.
A törvény és a korrupció egymás örök, kibékíthetetlen ellenségei: a törvény küzd a korrupció ellen, a korrupció pedig kerüli törvényt, ahol tudja – mindig is ez volt a világ működésének szabálya. Ma azonban már a korrupció törvénykezik – ez az új világrend. Civilizációnk valamennyi problémája ebből fakad. Ezért nem lehet megvédeni sem a klímát, sem a leszakadó térségeket, ezért gyalulhatja le akadálytalanul a reklámipar az emberi tudatot. A törvényt elnyelte a korrupció. A közérdeket, a mértékről való tudást és az elemi racionalitást elsöpörte a mértéktelen mohóság és kapzsiság. A civilizáció felmérhetetlenül nagy válságba került, mert tagjai a jóléten, az élményen, a kényelmen, a biztonságon és a javak felhalmozásán kívül semmiben sem hisznek többé. A hanyatlás az erkölcsi és a szellemi térben már javában zajlik – a fizikai összeomlás ezt követi majd. A civilizációk bukása eddig legalábbis mindig így zajlott. Aki el akarja kerülni a véget, megpróbálhat még hinni valamiben, bár csodálkoznék, ha sikerülne.
