Jogot a mértékhez!
A karanténtálibok és az oltásfasiszták legalább annyira megszállottak, fanatikusak és képtelenek a józan érvek megfontolására, mint Gődény György ellentétes szélsőséget képviselő hívei. A két őrjöngő szekta egyaránt önmaga mértéktelenségét állítja egyedül észszerű követelményként valamennyi ép elméjű, még gondolkodni bíró ember elé.
A Schmid Julia autonómiáját méltató rövid írásommal az előtt az emberi minőség előtt tisztelegtem, amellyel az éremesélyes versenyzőnő a Magyar Olimpiai Bizottság zsarnokságával szemben kiállt a maga igazáért, és inkább eldobta magától élete nagy álmát, az olimpiai szereplést, de nem engedelmeskedett az irracionális önkénynek. Schmid Julia nem oltatta be magát az olimpia előtt pár nappal, mert a vakcina ennyi idő alatt nem alakított volna ki semmilyen védettséget, viszont a szervezete által kifejtett intenzív immunválasz lebírhatatlan versenyhátrányt okozott volna, úgyhogy az állatorvosként dolgozó szlalomkenus inkább hazautazott Tokióból, mint hogy néhány nappal a várva várt olimpia előtt lesokkolta volna a testét.
Hisztérikus kommentelők hordája természetesen azonnal rám sütötte az oltásellenesség bélyegét – hiába érveltem sokszor a vakcina mellett, és hiába mondta el sokszor Schmid Julia, hogy szándékában áll beoltatni magát. E logika szerint már az is oltásellenes, akinek van pofája elolvasni az oltóanyaghoz mellékelt tájékoztatót.
Schmid Juliát azzal leckéztetik az oltásfasiszták, hogy már rég be kellett volna adatnia magának a vakcinát, és akkor nem lett volna semmi baj. Jelzem, hogy Schmid Juliának joga volt migrénes fejfájással és hányással küszködve nem beoltatni magát, továbbá joga lett volna tudni, hogy ez a döntése mivel jár az olimpiai szereplésére nézve – elfogadhatatlan, hogy a verseny helyszínén kellett szembesülnie a Magyar Olimpiai Bizottság frissen hozott, orvosilag értelmetlen szabályozásával. A jogállam minimuma az volna, hogy az állampolgárok a tetteik következményeivel tisztában lehessenek.
Most a járványtól való félelem az elemi öntudatát és önérzetét egyaránt nélkülöző magyar társadalom többségének szemében a legalapvetőbb jogok elvárását is felszámolja. A lakosság az erős kéz védelmét és a bármennyire értelmetlen szabályok drákói betartatását igényli. Ez a testi, szellemi és lelki gyámság alá kéredzkedés amennyire félelmetes, annyira nyomorúságos. Nem kevésbé, mint a szintén bozóttűzként terjedő tudományellenes vajákosság, zavaros ezotéria és fóliasisakos paranoia. E szélsőségek látszólag szemtől szemben állnak, valójában azonban egymásból merítik a legitimitásukat, s így kölcsönösen erősítik egymást. Éppúgy, mint Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc. Ezeket az egymást kihívó szélsőségeket csakis együtt lehet elutasítani – aki ezt nem érti, fenntartja mindkettőt.
