Jürgen Habermas: Búcsú egy filozófusnőtől
A nemzetközi, és ezen belül mindenekelőtt a német nyelvű sajtó rendkívül széles körben emlékezett meg Heller Ágnes elhunytáról. A Frankfurter Allgemeine Zeitungban Jürgen Habermas neves német filozófus írt nekrológot „Búcsú egy filozófusnőtől”, akit az írásban szenvedélyes, életbölcs tudósnak nevezett. Heller Ágnes az utolsó pillanatig maga volt a szikrázó életteliség, szellemének rugója nem tudott kifáradni.
Visszatekintve az ember úgy látja: egy ilyen személyhez kizárólag egy hirtelen halál illik. Ő maga nem hajlott volna arra, hogy romantikusan értelmezzen egy ilyen hírt. Heller Ágnes a régi iskolához tartozó filozófus volt: a kritikus orientációnkban mutatkozó rokonság ellenére a hatvanas évektől olyan filozófiai profil fiatal megtestesülésének láttuk, amilyet a tanáraink generációjából ismertünk: úgy láttuk, a „keleti tömb” érdekesebb kollégáinak körében megmaradt valami a német idealizmusból, valami olyan magabiztosság, amelyet még nem érintett meg a tudományok esendősége, egy magabiztosság, amelyet a kortás nyugati filozófiában már nem ismertünk.
Ez a töretlen filozófiai öntudat a fiatal Heller Ágnesnél az elfogulatlanul nyílt szellem frissességével társult, amely alighanem az ötvenes Években Lukács György körül összejött tanítványok mentalitásának sajátja volt. Ez a megállapítás azonban nem homályosíthatja el a csoport szellemi és politikai függetlenségét, humanista impulzusát és tudományos termékenységét. A szellemi szuverenitás tudata alighanem védőpajzs volt Heller Ágnes és barátai számára is, akiket 1956 után politikai másként gondolkodóként üldöztek, és végül emigrációba kényszerítettek.
Az évtizedek során megtanultam, hogy ebben az idealista önértelmezésben és a filozófia iránti érzék, vagy még inkább elhivatottság érzésében csak egy büszke és bátor, bölcs asszony csodálatra méltóan szilárd jellemének másik oldalát lássam. Tekintettel a személyiség átütő jelenlétére felmerül bennem a kérdés, hogy vajon könyvei olvasói számára nem marad-e megközelíthetetlen a szerző energiájának és szenvedélyének jelentős része - írta Habermas.
Hellert kiemeli és valóban összeköti Hannah Arendttel az az empátia, amellyel össze tudja kötni felemelő eszméket az okos, megdöbbentően egyszerű, hétköznapi tapasztalatok és bölcsességek evidenciáival. Heller Ágnes a régi európai értelemben vett filozófus. Gondolataiban egy rendkívüli élet, fájdalmas élettörténet tükröződik, amelyben mély sebeket hagyott a szélsőségek kora - írta a filozófus, és ismertette Heller Ágnes élettörténetét. „Amikor az emigrációból végre visszatért hazájába, Orbán Viktor „illiberális demokráciájában” zaklatásnak, ellenségességnek, sőt, antiszemita sértegetéseknek volt kitéve, és ez soha nem ért véget. Természetesen azonban ezek a lesújtó tapasztalatok sem akadályozták meg abban, hogy nyilvánosan ellentmondjon a rezsimnek, és bátorítsa a fiatalabbakat. A megnyugvást nem adta meg neki az élet. Heller Ágnes nem értelmiségiként értelmezte magát: a maga módján filozófusként élt, és ebből merített erőt ahhoz, hogy ne törjön meg a kor ellenállásain” - írta Jürgen Habermas.
