Karácsony Mihály: „zsiványság és pszichológiai hadművelet” volt a 15 százalékos nyugdíjemelés bejelentése 

Ön szerint miért volt ennyire sürgős, hogy bejelentsék a nyugdíjak januári 15 százalékos emelését?

Ezt nem gazdasági megfontolás, hanem a várható politikai haszon megszerzése indokolta. A döntés mögött vélhetően az állhatott, hogy kialakult egy sajátos nemzetközi helyzet. Külső kényszer hatására a közeljövőben várhatóan megkezdődik a hazai nyugdíjreform kimunkálása. Erre abból következtethetünk, hogy a magyar kormány az Európai Uniónak korábban beadott dokumentumban Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervében – már halványan „belengette” a nyugdíjreform lehetőségét. Erre a tervre reagálva az Európai Bizottság a munkaanyagában, szintén felveti, hogy indokolt egy lehetséges nyugdíjreform. Vagyis nem a jelenlegi nyugdíjrendszer hiányosságai késztetik lépésre a kormányt.

Miért olyan fontosak a nyugdíjasok?

Azért, mert a nyugdíjasok nem terhei, hanem erőforrásai egy társadalomnak. Azért, mert a társadalom nagyon nehezen haladhatna előre e réteg nagy tudása és tapasztalata nélkül. A nyugdíjasok ma is hozzájárulnak a közösség rendelkezésre álló felosztható javakhoz, a GDP-hez annyival, mint amennyibe kerülnek. Az a mintegy kétmillió ember, aki kora miatt ment nyugdíjba, az önkéntes és a nem fizetett háztartási munkájával nélkülözhetetlen értékkel növeli nemzeti javakat. Életben tartja, ápolja, működteti azt a társadalmi hálót, amelyet a társadalom szövetének szoktunk nevezni.  Ha ugyanis ezt a munkát számszerűsítjük, akkor kiderül, a nyugdíjasok körülbelül 2000 milliárd forint értékkel járulnak hozzá a GDP-hez. Ráadásul ez a kétmillió ember amint megkapja a nyugdíját, rövid időn belül elkölti és a fogyasztása után 27 százalék áfát, jövedéki adót, telekadót, illetéket, stb. fizet. Vagyis a nyugdíjból egy jelentős rész rövid időn belül visszakerül a költségvetésbe. 

De nem is csak kétmillió, hanem jóval több, két és félmillió nyugdíjasról beszélünk…

Itt megint van egy csúsztatás. Az öregségi nyugdíjasok nincsenek is kétmillióan, a számuk 1 millió 900 ezer fölött van egy kevéssel. Ha ehhez hozzávesszük a „nők 40-nel” nyugdíjba menőket, akkor már „átcsorgunk” a kétmillió fölé, akkor a számuk kétmillió egyszázezer. Ha ehhez hozzávesszük a „nyugdíjszerű ellátásban részesülőket” is, akkor már 2 millió 500 ezer körül jár a szám. A „szerű” ellátásban 27 jogcímen – például özvegyi nyugdíj, bányászjáradék, árvaellátás, polgármesteri nyugdíjkiegészítés stb. – kapnak ellátást, így a nyugdíjasok száma eléri a 2,5 milliót.

Akkor valóban fontosak a jelenlegi hatalomnak, vagy nem?

Fontosak, mert a közéletben ők jelentik a legaktívabb réteget. Az idősek többsége részt vesz a közéleti eseményeken, fórumokon. Nagy számban közreműködnek a választási bizottságok, a fogyasztóvédelmi egyeztető bizottságok munkájában, továbbá az önkéntes jogsegély szolgáltatásokban, valamint a bírósági ülnöki tevékenységekben is. Mindezeken túl a többi társadalmi csoporthoz képest jelentős számban mennek el szavazni is. Ezért is van az, hogy a nyugdíjasokért majdnem minden párt harcol. 

Ezért volt sürgős bejelenteni a 15 százalékos emelést?

Igen. Nekem a bejelentett 15 százalék egyrészt csalódás, másrészt meglepetés. Meglepetés azért, mert több kormányzati szereplő azt mondta, hogy megvárják a Nemzeti Bank infláció előrejelzésének véglegesítését. Ennek az időpontja december 20. Akkor ülésezik a Monetáris Tanács és véglegesíti a jövő évre prognosztizált infláció számadatait.  Ha pedig a Nemzeti Bank 18 százalékot mondana az inflációra – több szakértő szerint körülbelül annyit fog mondani –, és azután kellene bejelentenie Orbánnak, hogy 15 százalékot emel, akkor az azért magyarázatra szorulna. Most, hogy már bejelentette, 15 százalék a jövő évi nyugdíjemelés, ő mondta meg, hogy mi az „adu”, amelyhez mindenkinek igazodni kell. Vagyis ez egy nagy „zsiványság”, egy pszichológiai hadművelet volt. Egyrészt azért, hogy ne korbácsolja fel a várakozást, gyorsan megmondta, hogy 15 százalékos lesz a nyugdíjemelés. Ezután a médiában megjelenthettek, hogy „soha nem látott pénzeső”, „eddig nem látott nyugdíjemelés” tartalmú írások. Ennek a 15 százaléknak most mindenki örül. Örülnek majd 20-áig, amikor a Nemzeti Bankból kijön, hogy az infláció 18 százalék lesz. Az sem légből kapott szám. Matolcsy György egy héttel ezelőtt azt mondta, hogy 15-18 százalék körül lesz az infláció.

És miért csalódás önnek a 15 százalék?

Azért, mert először el kellett volna intézni az idei évre eső nyugdíjrendezéseket. A nyugdíjakat az idén 14 százalékkal emelték. De novemberben már látszott, hogy nem ez lesz az idei évre megvalósuló valóságos érték. A nyugdíjas fogyasztói kosár inflációja októberben már 14,1 százalék volt. Még hátravan két hónap adata, és a nyugdíjas fogyasztói kosár inflációja mintegy 14,5 százalékra prognosztizálható. Vagyis 14 százalékot adtak, ugyanakkor, ha 14.5 lesz a nyugdíjas fogyasztói kosár inflációja, akkor 0,5 százalékkal valaki még adós. Viszont akkor a most gyorsan beígért 15 százalék sem 15 százalék, hanem csupán 14,5 százalék. És akkor még nem is nyitottam föl a tavalyi adatot, amikor szintén kevesebbet kaptak a nyugdíjasok, mint amekkora az infláció volt. Az is legalább mínusz 0,3 százalék. Ezeket az adósságokat évek óta halmozza a kormány. Arról nem is beszélve, hogy bemondani úgy egy viszonyszámot, hogy 15, amikor nem is tudom, mihez képest lesz annyi, pont olyan, mint a vicc, amikor leszól a hajóskapitány a gépházba, hogy mennyi, és visszaszólnak a gépházból: harminc. Akkor a kapitány megkérdezi, hogy mi harminc, mire visszakérdeznek, mi mennyi? Vagyis ezek szerint 15 százalékos nyugdíjemelés fog szerepelni abban a költségvetésben, amit Orbán rendeletileg módosítani fog? Mert a jelenleg hatályos költségvetésben még az van, hogy jövő évre az infláció 5,2 százalék. Igaz, az euró is csak 377 forint. Erre mondták, jó, ezt majd módosítják. Miután a parlament már befejezte az ez évi munkáját, a képviselők már nem módosítanak semmit.

Ha Orbánnak valóban fontosak lennének a nyugdíjasok, akkor miként kellene rendezni az ügyüket?

Fontosak neki a nyugdíjasok, ezért hangulatilag, nyelvezetében, érzésvilágukra építve jól bánik velük. Ennek a bejelentett 15 százaléknak nagyon örültek a nyugdíjasok. De ha valóban rendezni akarná az ügyüket, ahhoz először is differenciált nyugdíjemelés kellene. Az alacsonyabb nyugdíjakat jobban meg kellene emelni, a magasabbakat meg nem kellene annyira megemelni. Akkor az egyszerűség kedvéért mondhatta volna Orbán, hogy 15 százalék, de minimum 20 ezer forint, és maximum 40 ezer forint. Volt már ilyen logikával nyugdíjemelés a Medgyessy-kormány idején. Meg kellene szüntetni a nyugdíjasok és nyugdíjasok közötti ilyen fokú szétszakadást, hiszen ez az olló egyre jobban, és továbbra is folyamatosan nyílik. Meg kellene szüntetni a települések között megmutatkozó óriási szakadékot is. Egy budapesti átlagnyugdíj 195 ezer forint, míg Tolna megyében ugyanaz 114 ezer forint. Ezt semmi sem indokolja. Meg kellene szüntetni a nők és férfiak nyugdíja közötti indokolatlan különbséget is. Erre persze lehet azt mondani, hogy a férfiak bére is magasabb volt. Ez rendben, de ha már mindegyikük befejezte az aktív életszakaszát, akkor mindegyikük nyugdíjas. Ma már a nyugdíjban lévők mindegyike a társadalmi munkamegosztás azonos polcán van: nyugdíjas. Ma már nem indokolt ez a különbség. (Főleg ennek a különbségnek a folyamatos növelése) Az Alkotmánybíróság többször kimondta, hogy a nyugdíjaknál a kiegyenlítő hatásra kell törekedni. Vagyis a magasabbakat jobban visszafogni, az alacsonyabbakat meg jobban kéne emelni. De erről nem vesz tudomást a magyar kormány.