Karsai György: még van huszonnégy óránk – nem az utolsó vacsorára készülünk

– Öntől eddig szokatlanul éles jelzőkkel illette az egyetem új kancellárjának és rektorhelyettesének kinevezett Szarka Gábor és Novák Emil által vasárnap jegyzett kinyilatkozást, amelyben „szabad elvonulást”, több pénzt, általános és mindenre kiterjedő megbocsátást – már-már amnesztiát ígérnek az ellenállók fegyverletételéért cserébe. Időpontot is meghatároztak, szerda 24 óráig. Az „ultimátumra” egy rádióinterjúban úgy reagált, hogy ez az egész maffiatempó, egyszerű, hétköznapi zsarolás, fenyegetés. Mire lesz elég az utolsó 24 óra?

– Hát, semmiképpen nem az utolsó vacsorára készülünk. Az interjúból idézett szavaim pedig a kuratóriumi levél utáni első felháborodásom következményei, nem a sztrájkbizottság vagy az egyetem közös állásfoglalása – de tartom is minden szavát a mai napig. Változatlanul úgy vélem, hogy ez a mézesmadzaggal való játék a béremelések megígérésével, a szabad elvonulás belengetése és az a fenyegetés, hogy ha ezeket az ultimátumszerű diktátumokat nem fogadja el az egyetem, akkor utána semmi nem lesz, mindez együttesen azt a benyomást keltették bennem, hogy sima maffiatempó.

– Felmerült az a felvetés is, hogy lehetőség lesz tárgyalásokat kezdeni az egyetem autonómiájáról.

– Ez a cinizmus végső foka a számomra. Mi nem erről beszéltünk, hiszen milyen autonómiáról is volna szó? Az őáltaluk meghatározott és irányított egyetemi önrendelkezésről? Mert azt nem autonómiának nevezik és a kuratórium által bekészített SZFE SZMSZ-hez nekünk semmi közünk sincs, mivel az az egyetem valódi autonómiájának felszámolását jelenti.

– A fent idézett ultimátumban valamifajta egyeztetések lehetőségét is megajánlják. Ön milyen lehetőségek mentén látja a közös nyugvópont elérését?

– A megoldás egyértelműen az, hogy vissza a kezdőpontra. Nekünk nem ezzel az ezredes által vezetett kuratóriummal van dolgunk, hanem a fenntartónkkal, az ITM miniszterével. Amit ráadásul hónapokkal ezelőtt meg is ígértek a számunkra, hogy az azóta is misztikus modellváltással kapcsolatban közösen egyeztetünk. Ebben a modellváltásban pedig – amire gyakorlatilag állandóan hivatkoznak – az a legkülönösebb, hogy azóta is rejtély, hogy milyen modellt szeretnének milyenre cserélni. Én egyikről sem láttam eddig semmilyen kézzelfogható leírást. 

– Palkovics miniszterrel mikor történt a legutóbbi érdemi találkozójuk?

– Szerintem június végén. Bár ők végtelenül cinikus módon úgy reagálnak erre, hogy nekik már semmi közük az SZFE-hez, mossák kezeiket, létrejött az alapítvány és a kuratórium, azokkal tárgyaljunk – a megszokott szövegekkel hajtanak el minket azóta is.

– Ön a pályáját a ’80-as években kezdte, megélte mind a szocialista, mind a modern, európai, demokratikus Magyarország (miben)létét, hatásmechanizmusát, erőviszonyait. Az úgynevezett elnyomás időszakában, ’89 előtt tapasztalt-e hasonló hatalmi pressziót akár a munkájával, akár az elveinek feladásával kapcsolatban?

– Nem emlékszem hasonlóra, ami persze nem jelenti azt, hogy ne történtek volna, de én nem emlékszem, hogy rákényszerültem volna. Akkoriban persze a hatalomérvényesítésnek különböző módjai és fajtái léteztek. Amit most megélünk, az lényegében ugyanaz, ami akkoriban jellemző volt – a hatalmi gőg következménye, hogy „megteszem, mert megtehetem”. Annyiban talán fejlettebb, hogy a végtelenül cinikus döntéseik igazolására rögtön érvényre is tudnak léptetni azt igazoló törvényeket.

– Ön hogy látja, ezek a mai új undokok tulajdonképpen honnan is veszik magukat...? 

– Ez a hatalmi beképzeltség – övék a hatalom és ettől megrészegültek. Ebben az állapotban igazán megmagyarázni sem kell, hogy mit miért csinálnak. Ennek tipikus példája, amikor jeleztük, arról volt szó, hogy a kuratórium tagja lesz az egyetem által delegált személy is, majd ezt később már meg sem hallották – nemhogy választ adtak volna az okára. Amikor erre nem csak mi, de újságírók is rákérdeztek, annyi válasz érkezett, hogy semmilyen kötelezettségük nem volt, amiért figyelembe is kellene venniük az egyetem által tett javaslatokat.

– Ön tanít vagy sztrájkol?

– Én sztrájkolok, ami komoly gondot is okoz a tanítás megoldásában, mert az oktatás mindeközben zajlik, mi pedig mindent, amit csak lehet, a diákjainkért teszünk. Összejöveteleink vannak, ezekkel az órateljesítéseket is igazolni lehet és azt gondolom, hogy a diákok rengeteget tanulnak abból is, ami immár több mint 30 napja történik körülöttük, velük, általuk.

– Azt hiszem, elmondható, hogy velük együtt mi is rengeteget tanulunk – tőlük. Szerdán éjfélkor lejár az ultimátum szerinti határidő – készülnek-e a szerdai napon valamilyen, eddig megszokott kreatív, de hatásos tiltakozásara?

– Erről még nincs információnk, tudtommal döntés sincs, de szinte óránként változnak a megbeszélések alapján hozott közös döntések.

– Egy törvényes sztrájkot hatalmi szóval meg lehet szakíttatni?

– Nem vagyok jogász, az álláspontunk pedig rendkívül egyszerű. Mi azt szeretnénk, hogy a józan ész győzedelmeskedjen, az pedig annyira pofonegyszerű: tekintsenek minket partnernek és azokat a bűnöket, amiket elkövettek ellenünk, vonják vissza és kezdjük elölről a tárgyalásokat.

– A vasárnapi levél megajánlana ezzel kapcsolatos „kegyet”, erre sem reagálnak?

– Hozzánk hivatalosan nem jelentkezett be a kuratóriumtól senki. Az, hogy a hátsó ajtón megpróbált beosonni a kancellárezredes és ezt a hallgatók saját elhatározásukból megakadályozták, az ugye nem nevezhető hivatalos és egyenrangú tárgyalási szándéknak. Az, hogy velünk tárgyaljanak, változatlanul fel sem merült.

– A vasárnapi kuratóriumi levélre adnak hivatalos választ?

– Közös álláspontot egyelőre nem alakítottunk ki, de természetesen egy hat-nyolc pontban megfogalmazott követelésre kell hivatalos válasz s nem csak az én indulatos megszólalásom, amit mellesleg változatlanul fenntartok. A 24 óránkból még van hátra, az egyetem él. S holnap is élni fog.