Katalin Tábornok
„Ugyanolyan hétköznapi életet fogunk élni, mint eddig. Ennek részeként esténként kakaós csigát sütök.” Magyarország legújabb, most megválasztott államfője, Novák Katalin mondta ezt még január végén. Vagyis, a Fidesz volt alelnöke, Orbán Viktor egykori minisztere alig másfél hónappal ezelőtt még úgy gondolta, hogy államelnöki elfoglaltságába belefér az esténkénti családi idill. Persze lehet, hogy neki van igaza, még sohasem voltunk államfők – államnők még annyira sem –, úgyhogy nem tudhatjuk, mennyi munka egy ilyen beosztással járó mindennapi létezés.
Csütörtökön, amikor Orbán Viktor 133 bátor emberének – plusz négy fő, köztük feltehetőleg a Mi Hazánk képviselői – szavazataival államfővé választották Novák Katalint, sok más emelkedett gondolat mellett azt is kifejtette, hogy ő a béke embere lesz.
Nagy tételben fogadnánk, hogy Novák államfő nem fog kakaós csigát sütni esténként, ami pedig a béke emberét illeti, nos, ezzel kapcsolatban is vannak fenntartásaink. Elsősorban azért, mert nincs béke. Idehaza már hosszú ideje társadalmi békétlenség van, elsősorban Novák államfő egykori pártjának jóvoltából. A határaink mellett pedig valóságosan is háború dúl. Olyan háború, amelyet Novák államfő egykori pártbéli főnökének, Orbán Viktornak a cimborája indított Ukrajna ellen. Ebben a háborúban nemcsak katonák halnak meg – ők is emberek amúgy, értük is szólhatna a harang –, hiszen a megszállók szakmányban gyilkolják a civil lakosságot, nőket, gyerekeket, ártatlan embereket. Látjuk a képeket a tévében, lakóházakat, iskolákat és kórházakat bombáznak Putyin parancsára. A Birodalmi lépegető nem ismer kegyelmet, aki útban van, pusztulnia kell.
Novák államfő ha akarna, sem lehetne a béke embere. Háború van ugyanis, és tisztségéből következően ő a magyar seregek főparancsnoka. Ebből kifolyólag el kellene sajátítania a katonai szakkifejezéseket, mert bár nem elvárás, hogy jobban értsen a fegyverekhez és a harchoz, mint a hivatásos katonák, az nem volna hátrány, ha legalább értené, amit az egyenruhások mondanak.
Katalin Tábornoknak – főparancsnoknak minimum ez a sarzsi jár – adott esetben arról kellene döntenie, hogy egy senki által nem kívánt, nagyon rossz forgatókönyv esetén a magyar haderő beszálljon-e a háborúba, vagy sem. Jelenleg persze nincs erről szó, és – szemben a kormány hazug propagandájával – az ellenzék sem akar katonákat küldeni Ukrajnába. Sehova sem szeretnénk katonákat küldeni, mert a katona nemcsak öl, hanem esetenként ő maga is meghal, és tegyük a szívünkre a kezünket: egyik opcióba sem igazán jó belegondolni.
Orbán Viktor sietett az államfő megválasztásával. Biztosra akart menni, mert nem bízik a választási sikerben. Ezért ragaszkodott ahhoz, hogy még a mostani – három, bűncselekményekkel megvádolt fideszes képviselővel súlyosbított – kétharmados többséggel rendelkező parlament választhassa meg az új államfőt.
Amikor Orbán az elmúlt év végén bejelentette, hogy Novák Katalin lesz Áder János utódja, még legföljebb csak sejthette, hogy Putyin nevű barátja milyen gaztettre készül. Akkor még nem lehetett biztosan tudni, hogy egy velünk szomszédos, magyarok által is lakott országban háború lesz. De feszültség már akkor is volt, és ha Orbán bízott volna a Fidesz választási győzelmében, akkor nem egy esténként kakaós csiga sütögetéséről álmodó asszonyságot jelölt volna az ország élére első számú közjogi méltóságnak. Nem mellesleg egy olyan nőről van szó, aki nemrégiben még szélsőséges olasz politikusokkal – Berlusconival, majd Salvinivel – fotózkodott, és aki néhány hónappal ezelőtt, még családügyi miniszterként, arra bíztatta nőtársait, hogy ne akarjanak versenyezni a férfiakkal, érjék be kevesebbel, legyenek kevesebbek.
Nem volt jó választás Katalin Tábornok, és az oroszok ukrajnai agressziójának árnyékában az is elmondható, hogy e rossz választás időzítése még ennél is rosszabbul sült el.
