Kelet-Európában kisebb volt a jobbratolódás
Az Európai Parlament az európai választásokon jobbra tolódott, de kevésbé, mint azt várták. A szélsőjobboldali pártok azonban mindenekelőtt Nyugat-Európában értek el sikereket, míg a kelet-európai tagállamokban, amelyeket gyakran illiberális politikával és antidemokratikus álláspontokkal azonosítanak, alig következett be jobbra lökődés.
Orbán Viktor az elmúlt években határozottan jobbra vezette az országot, de bár pártja a legerősebb maradt, de kereken 8 százalékpontot veszített a legerősebb 2019-hez képest. Orbán Viktornak erős vetélytársa akadt a mérsékelt jobboldali Magyar Péter személyében, aki helyből mintegy 30 százalékot ért el Tisza pártjával – mutatott rá elemzésében Tobias Spörli, a bécsi egyetem politológusa a Der Standard liberális bécsi lapban.
Úgy látja: sok más kelet-európai államban elmaradt a szélsőjobb várt előretörése, csak Csehországban és Szlovéniában tudták Orbán szövetségesei a korábbi eredményeikhez képest javítani, és az első helyen végezni. Ugyanakkor néhány kelet-európai tagállamban nőtt a részvétel.
Az erős kelet-európai jobbratolódás elmaradásának és a részvétel általános csökkenésének sok oka van. A választások előtti elemzések arra mutattak rá, hogy sok szavazó csalódott a közép pártjaiban, és aggódnak a gazdasági helyzet, és a migráció miatt.
A gazdasági helyzet érzékelése azonban azt mutatja, hogy ez főleg Nyugat- és Dél-európai tagállamokban negatív. Egy friss tanulmány arra is rámutat, hogy a nyugati tagállamokban az emberek erősebben érzékelik a saját helyzetük romlását, főleg az egészségügy és a személyes biztonság terén. Vagyis az EU keleti és nyugati része közötti különbségek az elvárások és a tapasztalatok közötti különbségekre vezethetők vissza.
A nyugati magasabb életszínvonal és a leszakadás veszélye nagyobb potenciált jelent nyugaton a félelmeknek. Ezzel szemben az EU keleti részén nagyon sok válságot sokkal erősebben tapasztaltak, mint a nyugati tagállamok lakossága.
Tanulmányokból kiderül, hogy a keleti államokban már a kilencvenes években jelentősen csökkent a remény, hogy jobb lesz az élet a demokráciában, ezért csekélyebbek a politikai pártokkal szembeni elvárások. És a felemelkedés ígérete, amely nyugaton mindenkire vonatkozott, a keleti tagállamokban a kilencvenes évektől csak a lakosság kicsi részére volt érvényes. A csekélyebb részvétel mögött a sokéves tapasztalatok és a fennálló trendek bújnak meg, például a politikai apátia és a pártok iránti csekély bizalom.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a demokrácia sok problémáját pusztán azért, mert elmaradt az erős jobbratolódás a keleti tagállamokban. Újdonság azonban, hogy a negatív fejlemények fókusza az EU-n belül a nyugati tagállamokra tolódott át.
