Kemény döntést hozott Varga Judit
Meg kell a szívnek szakadni, olyan szép ez a történet. Adott egy háromgyermekes család, ahol az anya nő, és nem mellesleg miniszter, az apa férfi, és vezérigazgató. Már itt abbahagyhatnánk, anélkül, hogy tudnánk, kikről van szó, mert így is egész ez a sztori. Hanem hát, tudjuk, hogy kik ennek a történetnek a főszereplői: Varga Judit igazságügyi miniszter asszonyságról van szó, és férjéről, Magyar Péterről, akik éveken keresztül Brüsszelben dolgoztak, majd úgy adódott, hogy hazatérnek.
Az volt minden vágyuk, hogy Brüsszel után Balatonhenyén telepednek le. Ez egy kis falu a Balaton-felvidéken, 150-nél kevesebben lakják, ideális hely egy magasan képzett, fontos beosztásokhoz szokott házaspár és három, nyilván jó iskolai képzésben részesülő gyermekük számára. Annyira beleélték magukat abba, hogy Balatonhenyén fognak letelepedni, hogy ottani házukra 2017-ben 10 millió forint csok (családi otthonteremtési kedvezmény) támogatást vettek igénybe. Családbarát kormányunk jóvoltából ilyen támogatás minden magyar családnak jár, de csak abban az esetben, ha a család tíz éven keresztül életvitelszerűen abban a házban lakik, amelyre a támogatást igénybe veszik. Nyaralóra, üdülőre nem adható csok, de van egy kiskapu: ha a család vállalja, hogy öt éven belül életvitelszerűen odaköltözik, akkor jogszerűvé válik, ami különben nem az.
A Varga Juditot soraiban tudó Igazságügyi Minisztérium most úgy nyilatkozott, hogy a miniszter asszonyság és férje, valamint a gyermekeik úgy tervezték, hogy Brüsszelből hazaköltözve, a Balatonhenye nevű kis faluban valósítják meg önmagukat. Tiszta levegő, kakaskukorékolás, parasztromantika, amerre a szem ellát. Country life, ahogyan Lázár János egy nemrégiben megjelent interjúban fogalmazott.
Csak hát az élet más forgatókönyvet írt a fiatal pár és gyermekeik számára: mindketten állást kaptak Budapesten. Az anya, aki nő, történetesen miniszter lett, az apa, aki férfi, vezérigazgató. Nem Balatonhenyén, mert ott ilyesfajta titulusokba ritkán botlik az ember, hanem a bűnös városban, Budapesten.
Vettek is rögvest néhány lakást a fővárosban, 200 millió forintért, ehhez 192 millió forint bankhitelt is igénybe vettek. Nyilván azért költöttek ilyen sok pénzt lakásokra a főváros egyik legdrágább, XII. kerületében, mert Balatonhenyén kívánták leélni hátralévő éveiket.
Most, hogy kiderült a 10 milliós támogatás, azt üzenték a minisztériumon keresztül, hogy ha esetleg mégsem költöznének életvitelszerűen Balatonhenyére, akkor kamatostul visszafizetik a nekik nem járó pénzt. Lefordítjuk magyarra, hogy az egyszeri adófizető polgár is megértse: kapjátok be, ahányan csak vagytok!
Amúgy meg, szép és nemes gesztus, tényleg megkönnyezzük. Mert a miniszter asszonyság azt is megtehetné, hogy visszamenőlegesen törvényt alkottat a parlamenttel, amelyet a 133 bátor ember csukott szemmel is megszavaz. Olyan törvényt, hogy nyaralóra is lehessen csok támogatást kapni, abban az esetben, ha az egyik házastárs miniszter, a másik pedig vezérigazgató.
Megnyugodhatunk, a jogállamiság ezúttal sem sérült, sőt, fényesebben csillog, mint valaha. A miniszter, ha kiderül, hogy lopáson kapták, visszaviszi a kiflit a budaörsi TESCO-ba, sőt, még egy zsemlét is tesz hozzá.
Pardon, az egykori kiflitolvaj nem Varga Judit volt, hanem egy másik bátor asszonyság.
