Kényszervallatások gyanúja a BKV-ügyben

Sokan bizonyára már nem emlékeznek arra, hogy a BKV-ügy hogyan kezdődött. 2009 júliusában a legnagyobb ellenzéki lap arról adott hírt, hogy a BKV személyzeti vezetője, Szalainé Szilágyi Eleonóra prémiumokkal együtt mintegy százmillió forintos végkielégítést kapott annak ellenére, hogy a cégnél tovább dolgozott. Az országos felháborodás fokozása céljából még azt is terjesztették a sajtóorgánumok, hogy Szalainé a végkielégítése mellett havi bruttó négymillió forinttal is gazdagodott. A horribilis összegű havi bérről szóló hírt ugyan a BKV cáfolta - mivel valójában havi bruttó 1,2 millió forint volt a személyzeti vezető fizetése - ennek ellenére a közvéleményt sikerült a médiának a BKV vezetősége ellen fordítania. A BKV kommunikációs igazgatója útján azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy Szalainé azért maradhatott végkielégítése kézhezvétele ellenére még másfél évig a cégnél, mert Balogh Zsolt, az akkori megbízott vezérigazgató a munkaviszonya további meghosszabításáról állapodott meg vele, mivel az akkor zajló sztrájkok miatt a személyzeti vezető munkájára nagy szükség volt.

Innen indul az a történet, amely 2009 őszétől egészen a választásokig meghatározta a közbeszédet, és olyan fogalmakat vitt be a köztudatba, mint például a korrupció jelképévé vált ,,nokiás doboz". Rendkívüli jelentőséget kapott a politikai helyzet alakulásában, és nagy mértékben hozzájárult a fővárosi MSZP-SZDSZ koalíció válságához. Egy végkielégítési ügyből 2010-re eljutunk oda, hogy őrizetbe veszik Hagyó Miklós budapesti főpolgármester-helyettest, aki akkor a főpolgármesteri szék várományosa volt.

Kocsis István, a BKV akkori vezérigazgatója pár nappal a Magyar Nemzet-cikk megjelenése után vizsgálatot indított az ügy tisztázására. Hagyó Miklós is azonnali kivizsgálását kezdeményezte annak, hogy tényszerű-e mindaz, ami a lapban megjelent, és arra, hogy a végkielégítéssel és havi javadalmazással kapcsolatos eljárás jogszerű-e, megfelel-e a hatályos törvényi rendelkezéseknek, illetve a belső Szervezeti és Működési Szabályzatnak.

Vitézy Dávid, a BKV felügyelőbizottságának Fidesz által delegált tagja már a vizsgálat elején arról tájékoztatta a sajtót, hogy szerinte kár érhette a BKV-t a volt humánpolitikai igazgató végkielégítése miatt. A Fidesz ezt követően azonnal a legfőbb ügyészhez fordult a volt humánpolitikai igazgató ügye miatt, mivel szerintük felmerült a különösen nagy kárt okozó hűtlen vagy hanyag kezelés gyanúja.

Nem sokkal ezután, szintén 2009 júliusában egy újabb BKV-s végkielégítési botrányról tudósított a Magyar Nemzet: Bosnyák Gyula alig egy évig volt stratégiai igazgató a cégnél, ennek ellenére mintegy negyvenmillió forintos végkielégítést kapott. Bosnyákkal eredetileg 2007-től 2011-ig szóló, határozott idejű szerződést kötött a közlekedési társaság, de kinevezése után egy évvel menesztették, mivel kudarcba fulladt a nevéhez köthető, a menetrend-módosítást, járatritkítást tartalmazó paraméterkönyv elfogadtatása.

Mindezek hatására a BKV belső vizsgálatot indított annak érdekében, hogy átvizsgálja bérezési és jutalmazási rendszerét, és 2007 januárjáig visszamenőleg átnézzen minden végkielégítést.

A kirobbant végkielégítési botrányt meglovagolva a Fidesz ebben az időszakban folyamatosan vette tűz alá a fővárosi irányító koalíciót.

2009. július 29-én a párt a legfőbb ügyészhez fordult Szalainé ügye miatt, és kezdeményezte Balogh Zsoltnak a felmentését is az ügyben játszott ,,elengedhetetlen szerepe miatt".

A közvéleményt erősen foglalkoztató ügyben a médiát rendszeresen tájékoztatta a legnagyobb ellenzéki párt az ügyről, felvetve a BKV vezetésének, valamint a városvezetésnek a felelősségét. Vitézy Dávid, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) szóvivője az fb következő ülésén ötpontos javaslatcsomagot nyújtott be annak érdekében, hogy ,,megszűnjön a korrupció és a pazarlás a főváros közlekedési vállalatánál". Vitézy kérdőjelezte meg először a nyilvánosság előtt a BKV által kötött tanácsadói szerződések szükségességét, mivel szerinte az ötpontos javaslatra azért volt szükség, mert ,,a cégtől milliárdok folytak el az indokolatlanul megkötött, a vállalat számára haszontalan tanácsadói szerződésekre és az alkalmazott tanácsadók bérére".

A rendőrség tájékoztatásából kiderül, hogy a sajtóban megjelent információk, illetve a politikai  nyomás gyors cselekvésre ösztönözte a Budapesti Rendőr-Főkapitányságot a BKV végkielégítési ügyeivel kapcsolatban.
Ami a lehető legtermészetesebb volt a NER előtti időkben, teljesen jogosan, hiszen ez a dolguk. A nyomozás megindulása, gyorsasága illetve annak főkapitányi szinten történő kezelése azonban megér néhány szót.

Miután a végkielégítések ügyében a belső vizsgálat lezárult, 2009. augusztus 9-én Kocsis István feljelentése nyomán, hűtlen kezelés megalapozott gyanúja miatt nyomozás indult a BRFK-n.

2009. augusztus 13-án összevonta a folyamatban lévő nyomozással a BRFK a Kocsis István BKV-vezérigazgató által tett feljelentést. Kocsis István augusztus 10-ei feljelentésében azért fordult a BRFK-hoz, mert nagy kárt okozó bűncselekmények gyanúja merült fel.

2009. augusztus 17-én az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága már a BKV-üggyel foglalkozott.

A Fidesz a médiában élesen támadta a Fővárosi Közgyűlést vezető MSZP-SZDSZ koalíciót.
Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője 2009. augusztus 19-i sajtótájékoztatóján pedig bejelentette, hogy fegyelmi vizsgálatot kezdeményez a Fidesz-KDNP Hagyó Miklóssal szemben.

Mint mondta: elküldték azt az ügyészségi megkeresést, amelyben öt ügy kivizsgálását kérik a legfőbb ügyésztől. Ezek közé tartozik Hagyó Miklós sajtóreferensének, Horváth Évának az ügye is. Kocsis István a Fideszhez fordult panasszal a szerinte a BKV-nál történt jogsértésekkel kapcsolatban. Szerződéseket, teljesítési igazolásokat és számlamásolatokat adott át a budapesti Fidesz-frakciónak.

A Fidesz leginkább a Hagyó Miklós által a BKV élére kinevezett Antal Attila és az őt követő Balogh Zsolt tevékenységére volt kíváncsi, illetve képet szerettek volna kapni a ,,Hagyó-lekötelezettek működéséről". Ezért kikérték a BKV tanácsadói szerződéseinek egy részét. Ezeket a 2008. augusztus 26-án hivatalba lépett Kocsis István át is adta az ellenzéki frakciónak és erről tájékoztatta Hagyó Miklóst is. Ez után pattantak ki a botrányok, amelyek közül az egyik Hagyó Miklóst is érintette, mivel szóvivőjét, Horváth Évát a BKV is foglalkoztatta. A BKV a Fidesz szerint ,,kifizetőhelyként" működött. Szerintük a korábbi BKV-vezérigazgatók olyan érdekeltségekkel is megbízási szerződéseket kötöttek, amelyek ,,egyetlen mozdulattal beköthetők Hagyó Miklóshoz vagy a menedzsmenthez".

2009. augusztus 31-én Hagyó Miklós lemondott a BKV felügyeletéről.

Habár 2009 előtt nem volt elmarasztaló eredményt hozó belső ellenőrzési vizsgálat a BKV-nál, 2009 szeptember elsején a rendőrség is elkezdett foglalkozni az üggyel. 2009. szeptember 1-én Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány levelet írt a BKV vezérigazgatójának, dr. Kocsis Istvánnak, amelyben közölte, hogy állampolgári bejelentés nyomán a BRFK nyomozást folytat a BKV által kötött tanácsadói szerződések kapcsán esetlegesen megvalósult hűtlen kezelés bűncselekmény tekintetében. Belső vizsgálatra kérte Kocsist, illetve arra, hogy amennyiben a vizsgálatok kapcsán gyanús szerződéseket találnak, arról kimutatást készítsenek, illetve küldjenek meg a nyomozó hatóságnak.

2009. szeptember 14-én a BKV belső ellenőrzése büntető feljelentést tett a luxusmetró-tanulmány, valamint a Libegő, a Fogaskerekű és a Sikló népszerűsítéséről szóló két, egyenként 9-9 milliós tanulmány ügyében. Az elsőt Antal Attila vezérigazgató, a másodikat Balogh Zsolt megbízott vezérigazgató írta alá.

2009. szeptember 16-án már konkrét szerződésre volt kíváncsi a BRFK. A nyomozó hatóság megnevezte azon cégeket, akikre kíváncsiak, akik valamiért gyanússá váltak. Két hét kellett tehát ahhoz, hogy már a rendőrség mondja meg: kiket akarnak, és kiket nem akarnak vizsgálni.

Kocsis István szeptember végén olyan kijelentést tett, miszerint az elmúlt hat és fél év végkielégítéseinek fele volt súlyosan előnytelen. A végkielégítéses ,,trükkök" kára szerinte 822 millió forint, hozzátéve: 48 eset volt előnytelen a BKV-nak, mert vagy olyan pénzeket fizettek ki a távozóknak, ami nem járt volna, vagy éppen vitatható módokon feltornászták a kiutalt összeget. A legtöbb ilyen kontraktus 2007-és 2008-as, így a két közvetlen előd, Balogh Zsolt és Antal Attila nevéhez kapcsolódik. Mindenesetre ismeretlen tettes ellen tett szeptember 30-án rendőrségi feljelentést különösen nagy vagyoni kárt okozó bűncselekmény gyanúja miatt. A BKV-nál történt szabálytalanságok kivizsgálására még november 26-án alakított eseti bizottságot a Fővárosi Közgyűlés.

2009. október 30-án a BKV belső vizsgálata alapján újabb, bűncselekmény-gyanús kifizetések ügyében tett feljelentést a BRFK-nál Kocsis István. Itt utalnék Skoda Gabriellának, a Fővárosi Főügyészség szóvivőjének egy későbbi, 2010. februári nyilatkozatára, amely szerint az egész nyomozás már a kezdetektől ügyészi felügyelet mellett történt, tehát már a nyomozás elrendelésétől kezdve kiemelt ügyként kezelték.

2009. november 20-án Hagyó Miklós lemondott főpolgármester-helyettesi tisztségéről is. A szocialista főpolgármester-helyettesek lemondásával megszűnt a fővárost több, mint egy évtizedig irányító koalíció. Megindult az egykori koalíciós partnerek között a harc, az egymásra mutogatás.

Januárra, 90 nappal a választások előtt fordulatot vett az ügy, és az események felgyorsultak, mert ekkor rabosították Szalainét, a BKV két volt vezérigazgatóját pedig ekkor hallgatták ki.

2010. január 7-én a BRFK kezdeményezte Szalainé Szilágyi Eleonóra előzetes letartóztatásba helyezését, miután gyanúsítottként hallgatták ki különösen nagy vagyoni kárt okozó csalás gyanújával, a több mint 86 millió forintos végkielégítése miatt. Ugyanezen a napon arra kérte a Fidesz a rendőrséget, hogy ,,nevezze meg a politikai megrendelőit, és találja meg a politikai felelőseit is a BKV-val összefüggő botrányos ügyeknek".

2010. január 26-án a rendőrség őrizetbe vette és hűtlen kezeléssel gyanúsította meg Antal Attilát, a BKV volt vezérigazgatóját. A gyanú szerint 2008. december 31-i hatállyal Antal Attila közös megegyezéssel megállapodott Szalainé Szilágyi Eleonórával a munkaviszonya megszüntetéséről, ami formailag úgy történt, mintha rendes felmondással váltak volna meg tőle. A volt humánpolitikai igazgató így közel 100 millió forintos végkielégítésének kifizetése után is a cégnél maradhatott bruttó 4 millió forintos fizetésért. Szalainé ügye nyomán több vezető is távozott a közlekedési társaságtól, mások mellett Balogh Zsolt, aki megbízott vezérigazgatóként aláírta Szalainé továbbfoglalkoztatását.

A nyomozó hatóság innentől kezdve rendkívüli intenzitással és gyorsasággal igyekezett bizonyítékokat találni, - és mint utólag bebizonyosodott - kreálni Hagyó Miklós és gyanúsított-társai bűnösségének alátámasztására. Ennek érdekében olyan eszközöket is felhasznált, amelyek kívül esnek a nyomozási taktika megengedett eszköztárán. Több vádlott, illetve tanú esetében, hosszú ideig tartó előzetes letartóztatás, illetve börtönbüntetés kilátásba helyezésével fenyegetve pszichológiai kényszervallatást alkalmazott annak érdekében, hogy elsősorban Hagyó Miklósra nézve terhelő vallomásokhoz jusson.

2., A nyomozati vallomások és sajtónyilatkozatok kronológiája:

Az anyag ezen részében megpróbáltam a lehető legpontosabb kronológiát összeállítani a kérdéses nyomozati vallomásokból és a sajtóban megjelent információkból, mert megítélésem szerint a sajtóban megszellőztetett vallomásrészletek, illetve a gyanúsítottak (később vádlottak) nyomozati vallomásaiban megjelenő állítások között ok-okozati összefüggés van. Az itt idézett vallomásrészletek később, a tárgyalás során más megvilágításba helyezik a nyomozó hatóság munkáját, vagy munkájának céljait, mert véleményem szerint a nyomozati munka célja itt elsősorban bizonyos politikusokra vonatkozó vallomás kicsikarása volt. A kronológiában feltűnő, hogy melyek azok a sajtóorgánumok, amelyeknek rendkívül jó összeköttetésük lehetett a BRFK Gazdaságvédelmi Osztályával, majd később a Központi Nyomozó Főügyészséggel.

2010 januárjában elkezdődött azon későbbi vádlottaknak a kihallgatása, akik a bíróságon pszichikai kényszerre panaszkodtak.

I., A nyomozás, és az azt kísérő médiakampány első szakasza:

2010. január:

2010 januárjában a rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki Horváth Évát, Hagyó Miklós egykori szóvivőjét. 2007 elején, a 4-es metró projekt keretében került a BKV-hoz. Néhány hónapig a fővárosi közlekedési vállalat DBR igazgatóságához rendelt szóvivője volt, de 2008 elejétől már Hagyó belső embereként emlegették a hírekben.

A rendőrség azzal gyanúsította meg Horváth Évát, az ügy későbbi VI. rendű vádlottját, hogy 2008. február 1. és 2009. szeptember 18. között úgy vett fel a BKV-tól összesen 24 millió forint munkabért, prémiumot és jutalmat, hogy azért ténylegesen nem végzett munkát. Emellett a gyanúsítás szerint hozzájárult a kifizetést engedélyezők által elkövetett hűtlen kezelés bűncselekményének elkövetéséhez. Horváth Éva elismerte, hogy mindkét helyen dolgozik, de hozzátette, hogy amennyiben a két pozíciója között nincs összeférhetetlenség, akkor annyi helyen vállalhat munkát, amennyit a teherbírása megenged.

2010.01.08. : Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása
dr. D. István r. őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r. százados
11.19 a kihallgatás kezdete - 11.47 a vége

Horváth Éva később, a Kecskeméti Törvényszéken meggyanúsításának, első kihallgatásának körülményeiről tett vallomásában jól érzékelteti azt a légkört, amely a BKV-ügy kezdetén uralkodott. Jellemző módon a média előbb értesült meggyanúsításáról, mint ő maga:

Horváth Éva vallomása, 2013. január 17., Kecskemét: ,,2010. év januárjában meggyanúsítottak, ezt követően pedig részletes vallomást tettem Önként, majd 2010. év februárjában újra meggyanúsítottak és házkutatást tartottak nálam. Mindezt úgy, hogy a média előbb tudta mikor mi történik, mint én. Pedig a nyomozó hatóság még a címemet is összekeverte, annak ellenére, hogy 2010. januárban az otthonomból, a családom mellől állítottak elő hajnalban, februárban egy másik címre mentek ki értem és úgy hívtak fel telefonon, hogy mondjam már meg a pontos címemet, mert jönnének újra értem. Megadtam, majd ültem és vártam és olvasgattam a hírekben, míg odaértek, hogy házkutatás van nálam és előállítottak, stb. A nyomozást jól jellemzi az is, hogy amikor 2010 januárjában - véleményem szerint jogtalanul (de erre még kitérek) - zárolták a bankszámlámat, azt sem a nyomozó hatóság tájékoztatásából tudtam meg, hanem egy ismerősöm hívott fel, hogy a Magyar Televízió Híradójában bemondták és igaz-e ez? Ez minimum furcsának nevezhető"

2010. január 11-én újabb BKV-vezetőt hallgatott ki gyanúsítottként a BRFK, mégpedig Regőczi Miklóst (később VIII. rendű vádlottat), a BKV volt kommunikációs vezérigazgató-helyettesét. Regőczit ekkor még csupán Horváth Éva foglalkoztatása miatt gyanúsították meg.

Regőczi Miklós ezen a napon még panaszt tett a gyanúsítás ellen, tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el, és közölte, hogy nem kíván vallomást tenni.

2010.01.11.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.
dr. D. István r. őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva
9.16 a kihallgatás kezdete - 9.31 a vége

2010. január 11-én a BRFK azonnal tájékoztatta az MTI-t arról, hogy Regőczi Miklóst, a BKV korábbi vezérigazgató-helyettesét és Bolla Tibor akkori gazdasági vezérigazgató-helyettest is hűtlen kezelés miatt gyanúsítottként hallgatta ki a BRFK Horváth Éva foglalkoztatása miatt, amely hír aznap minden nagyobb napilapban és folyóiratban megjelent.

A BKV-ügyben végig megfigyelhető, hogy a rendőrség a meggyanúsítások után szinte azonnal kiszivárogtatta az információt a sajtónak, és az erről szóló hírekben a gyanúsítottak teljes nevét közzé tette a média, pedig az erre vonatkozó jogszabály, a 26/2003. (VI.26.) BM-IM együttes rendelet szerint a nyomozó hatóság a büntetőeljárás nyomozati szakaszában nem adhat olyan tájékoztatást, amelynek során a gyanúsított, a sértett, a tanú, valamint a büntetőeljárásban részt vevő egyéb személy azonosíthatóvá válik. Ennek a jogszabálynak a célja az ártatlanság vélelmének biztosítása, ugyanis a büntetőeljárásnak a kezdeti, nyomozati szakaszában még könnyen előfordul, hogy olyan személyek válnak gyanúsítottá, akiknek az ártatlansága később bebizonyosodik. A BKV vezetőinek ügyében ez az alapjog viszont nem igazán érvényesült a nyomozás ideje alatt.

Ugyanis a nyomozás minden olyan mozzanata hatalmas nyilvánosságot kapott, amely a gyanúsítottak állítólagos bűnösségének bizonyítását volt hivatott alátámasztani. A gyanúsítottak ezzel szemben ekkor még nem voltak olyan helyzetben, hogy megcáfolhassák a sajtóbeli vádakat. Erről az intenzív média-aktivitásról annak egyoldalúságát, a gyanúsítottak bűnösségének állandó sugalmazását, a terheltek személyiségi jogainak megsértését nézve megállapítható, hogy egy szervezett, politikai lejárató kampány volt.

Ennek célja az volt, hogy a 2010 májusában zajló országgyűlési választások előtt az MSZP még meglévő népszerűségét csökkentse, a még meglévő baloldali szavazókat is meggyőzzék a baloldali párt erkölcsi bukásáról, és azt a képet alakítsa ki erről a pártról, hogy az nem más, mint ,,velejéig romlott, korrupt fehérgalléros bűnözők gyülekezete", ahogy az akkori ellenzék rendszeresen nevezte a baloldali kormány tagjait.

Egy nappal később egy újabb volt BKV-vezető került a nyomozó hatóság látókörébe: a rendőrség kihallgatta Zelenák Tibort, későbbi IX. rendű vádlottat, a közlekedési vállalat volt kommunikációs főosztályvezetőjét.
A BKV közleményt adott ki, mely szerint nem Bolla Tibor gazdasági vezérigazgató-helyettes a felelős Horváth Éva foglalkoztatásáért, hanem egy meg nem nevezett főosztályvezető, aki az MTI értesülései szerint nem más volt, mint Zelenák Tibor.

2010.01.12.: Zelenák Tibor gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.
dr. D. István r. őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r. százados
9.05 a kihallgatás kezdete - 9.25 a vége

Zelenák Tibor az első kihallgatása során a gyanúsítás ellen panaszt tett, az abban közölt bűncselekmények elkövetését tagadta, nem kívánt vallomást tenni. Mint mondta, Horváth Éva korábban került a BKV-hoz, mint ő, és soha nem volt a munkáltatója.

2010. január 12-én a BRFK ismét azonnal informálta az MTI-t a nyomozás újabb fejleményeiről.
2010. január 13-án Kocsis István azt nyilatkozta a sajtónak, hogy nem volt tudomása arról, hogy Horváth Éva BKV-dolgozó lenne, és mint mondta, ,,szilárd meggyőződése volt", hogy Hagyó Miklós stábjának kommunikációs főnöke, ugyanis mindig a főpolgármester-helyettes mellett látta. Kocsis István szerint Horváth Éva munkaviszonya ,,egy jogszerűtlenül bújtatott" állás volt, ezért, amikor a sajtóból megtudta, hogy a BKV alkalmazásában áll, azonnal kérte munkaviszonyának a megszüntetését. A vezérigazgató közölte, Horváth Éva másokon keresztül azt üzente neki, hogy ,,ki van rúgva egy héten belül", azaz rövidesen távoznia kell a cég éléről.

A bíróságon Horváth Éva állítólagos fiktív foglalkoztatásának vádjáról is első fokon megállapítást nyert, hogy az alaptalan volt.

2010.01.19.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása
dr. D. István r. őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r. százados
09.35 a kihallgatás kezdete - 15.23 a vége

2010. január 23-án ismét Horváth Évával, és annak élettársával, Mátay Lászlóval kapcsolatos hírek jelentek meg a Magyar Nemzetben, amely szerint áfával együtt több mint százmillió forintos kifizetéseknél, akárcsak korábban, hűtlen kezelés alapos gyanúja vetődhet fel, teljesítés nélkül vagy hiányos igazolásokkal azoknál az ügyeknél, ami miatt újabb feljelentést tett a BKV vezérigazgatója.

Mint az várható volt, a BKV-ügyben az alacsonyabb beosztásban lévő dolgozók után az egykori vezérigazgatók következtek.

2010. január 26-án az Index értesülése alapján a sajtó arról adott hírt, hogy rendőrök vonultak ki a BKV Akácfa utcai székházába, a bejáratnál kedd délelőtt több egyenruhás vizsgálja át az érkező, illetve távozó embereket. A hírportál információi szerint a rendőrök egy ,,nyomozati cselekménnyel" kapcsolatban mentek a BKV székházába, és akár újabb BKV-s vezetőt is őrizetbe vehetnek. Az MTI BKV-s forrásból úgy értesült: a rendőrök olyan szerződéseket kerestek, amelyeken Antal Attila vagy Balogh Zsolt korábbi vezérigazgatók aláírása szerepel.

2010. január 26-án a sajtó arról adott tájékoztatást, hogy a rendőrség őrizetbe vette és hűtlen kezeléssel gyanúsítja Antal Attilát, a BKV volt vezérigazgatóját, aki az ügyben később III. rendű vádlott lett. A Magyar Nemzet két részes ,,tényfeltáró" cikket jelentetett meg az MTI ,,Az Antal Attila-korszak" címmel, mintegy búcsúzásként a BKV elmúlt, ,,korrupt" időszakától.

Antal Attila 2004-től a Nógrád-volán elnöke volt. Antal 2007 és 2008 volt a BKV vezérigazgatója, ő váltotta fel a hosszú ideig regnáló Aba Botondot, akit 2006-ban Demszky Gábor a Combino-botrány miatt mozdított el. Őt Balogh Zsolt követte a vezérigazgatói székben a fővárosi közlekedési vállalatnál. A BKV-tól való távozása után Antal 2008-tól 2010-ig a Vértes Volán vezérigazgatója volt.

Antal Attila szerepe azért érdemel hosszabb elemzést, mert olyan részletes vallomást tett a nyomozati szakaszban, amelyre a legfőbb vádpontot épültek a vádiratban. Később, a bíróságon pedig ő volt az, aki először és mélységében nyilatkozott a kényszervallatásokról. Lássuk, mit mond Antal Attila!

2010.01.26.: Antal Attila tanúkénti meghallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, VI. em. 62.
N. Ágnes r. őrnagy, S. Zoltán r. alezredes
12.35 a meghallgatás kezdete - 16.41-kor rendelik el az őrizetbe vételét

Antal Attila az első kihallgatási napon még olyan tartalmú vallomást tett, amely semmiféle bizonyítási eszközt nem szolgáltatott a saját és gyanúsított-társai bűnösségének bizonyítására. A bírósági tárgyaláson tárta a nyilvánosság elé, hogy milyen módszerrel vették rá az ezt követő terhelő vallomásai megtételére:

Antal Attila vallomása, Kecskemét, 2012. szeptember 25.: ,,Őrizetbe vételem napját követő vallomásomban mindezt tudomásomra is hozták, azzal, hogy amennyiben az elvárásoknak nem tudok megfelelni, hosszú időre előzetes letartóztatásba kerülök. Mindezt természetesen nem védőim jelenlétében közölték, akkor, amikor hoztak-vittek a kihallgatásra. Állandó szóhasználat volt a "Hagyóék", "Mesterházyék", ilyen szavakkal illették azt a kört, amiben én a korábbi időszakban dolgoztam. A szemem előtt esett szét az az egész munka, az életemnek az a része, amit ebbe belefektettem, szinte percek, pillanatok, órák alatt. Én elbizonytalanodtam, ugyanis mint cégvezető pontosan tudtam, hogy az elmúlt időszakban, évek alatt több ezer döntést hoztam, több száz papírt írtam alá, bármikor elő lehet húzni évek múltán egy vagy másik ügyet, egy vagy másik papírt, hogy ezzel mi történt, azzal mi történt, miért döntött így, miért döntött úgy. Abba biztos voltam, hogy hibát nem követtem el, de megmondom megijedtem. Már a kihallgatásom során első nap a BRFK épületében láttam a rendőr kollégák interneten követték az eseményeket, bekerülésem után néhány órával már az interneten volt az egész történet a fényképemmel, mindennel együtt. Az járt a fejembe, hogy mi lesz, ha ez folytatódik, újabb és újabb szerződésekkel fognak meggyanúsítani, hosszú időre fogok börtönbe kerülni és hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki megértse azt, amiről én beszélek. Az, hogy a nyomozati vallomásomkor a valóság nem nagyon érdekelt senkit, azt is mutatja, hogy 2010. január 26-án részletes nyilatkozatot tettem arról, hogy mit végeztem a BKV-nál, azt eredményezte, hogy őrizetbe vettek és értésemre adták, hogy ha nem leszek együttműködő hosszú hónapokra, akár évekre is előzetes letartóztatásba kerülök és hetente fognak meggyanúsítani egy-egy újabb szerződéssel. Én elmondtam, hogy nincs tudomásom semmilyen guruló forintokról, de figyelmeztettek, hogy ez azt jelenti, hogy én Hagyóékat védem és ezzel csak magamat hozom menthetetlen helyzetbe, előzetes letartóztatásba fogok kerülni. Hogy ez ne történjen meg, hagytam, hogy a jegyzőkönyvezés során a hangsúlyok máshová kerüljenek. Javasolta helyett utasított, tájékoztatás helyett jelentés kerüljön a jegyzőkönyvbe, ami így megfelelt az elvárásoknak. (...) Első napon a vérnyomásom az égig felment, aznap a gyógyszereimet sem tudtam bevenni. A Gyorskocsi utcában eltöltött éjszakák azt a tudatot alakították ki bennem, hogy a szívem ezt nem fogja kibírni.(...) Úgy éreztem, hogy élet-halál között lebegek és ezt nem fogom kibírni. Azt, hogy akár évekig bezárjanak, fogva tartsanak azt nem fogom tudni kibírni. Fizikailag éreztem magam veszélyeztetve. Nyilván tisztelt bíróságot nem kell olyan részletekről tájékoztatnom, hogy mi történik egy Gyorskocsi utcai fogdában, milyenek a viszonyok, de el kell mondanom őszintén megrettentem. Egyszerűen nem tudtam, hogy hova kerültem, hogy vagyok én itt, és a fizikai létemet egyszerűen nem tudtam, nem láttam a jövőmet. Ennek következtében kerültek olyan mondatok a jegyzőkönyvbe, amelyekkel vádlott társaimat, volt kollégáimat nehéz helyzetbe hoztam, tőlük itt és most elnézést kérek ezért."

Antal Attila vallomása, Kecskemét, 2012. október 2.: ,,A 2010. január 26-ai vallomásommal kapcsolatban szeretném azt megemlíteni, hogy ez is azt támasztja alá, amit elmondtam a bíróság előtt, mivel mindenben megegyezik a január 26-ai vallomásom a bíróság előtt elmondottakkal, és ezután a vallomásom után egy órával őrizetbe vettek. A január 27-én tett vallomásommal kapcsolatban annyi hozzáfűzni valóm van, hogy azt a vallomásomat úgy kezdtem, hogy a jogi kioktatást követően az együttműködésem következményeinek ismeretében tettem, véleményem szerint ez is azt támasztja alá, hogy a szabadlábra kerülés reményében és ígéretében voltam a vallomástétel idején. Január 28-ai vallomásom utolsó mondata is ezzel kapcsolatos, ahol azt kértem,  hogy a szabadságomat ne korlátozzák és ne vegyék el a munkámat, hogy tudjak dolgozni, mivel ezt ígérték, és ezt kértem a vallomásom lezárásakor. Ahogy a bírónő is felolvasta, ezzel kapcsolatos volt a védői indítvány is. A korábban szintén idézett ügyészségi indítvány is erre vonatkozott, az ügyészség is ezt indítványozta a bíróság előtt. A 2010. február 4-ei vallomásom körülményeiről a bíróság előtt részletesen beszámoltam, és a február 18-ai vallomásomban ismét a lakhelyelhagyási tilalomra való  enyhítés szerepel, mivel erről volt szó folyamatosan a kihallgatásom során, ezt kérelmeztem. Más észrevételem nincs."

2010.01.27.: Antal Attila gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em, 282.
dr. D. István r. őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r. százados
12.32 a kihallgatás kezdete - 19.30 a vége

2010.01.28.: Antal Attila gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
dr. D. István r.őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r.százados
08.56 a kihallgatás kezdete - 16.46 a vége

Antal Attila vallomása, Kecskemét, 2012. szeptember 25.:
,,Az első háromnapi vallomásom végig úgy zajlott, hogy vallomásomat szinte bekezdésenként átnézték, állítólag megküldték az ügyészségnek, hogy elegendő-e a szabadlábra helyezésemhez. Az ember ilyenkor megpróbál megfelelni. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a valóság ezzel szemben az, amit a bíróság előtt, a nyilvánosság előtt el fogok mondani. Szabadságom reményében tette a védőm is 28-án azt az indítványt, hogy lakhelyelhagyási tilalmat kapjak, hiszen erre kaptam ígéretet.  (...) Akkor, amikor a büntető jogban nem jártas, már pedig én nem vagyok, választhat a börtön és a szabadság között, nem mérlegeli, hogy mi lesz majd a bíróság előtt, szabadulni akar. Az én szemem előtt is a szabadság lebegett, ki akartam kerülni. Ezért tettem a vallomásomban olyan nyilatkozatot, amelyet a hatóság elvárt tőlem."

2010. január 29-én pedig Antal Attila házi őrizetbe helyezéséről jelentek meg hírek a sajtóban. A kényszerintézkedés indokaként az jelölték meg, hogy a gyanúsított 2007. január 1-je és 2008. április 17. között a BKV vezérigazgatójaként, a társaság veszteséges működése ellenére, vagyonkezelési kötelezettségét súlyosan megszegte azzal, hogy a vállalat nevében szükségtelen és indokolatlan szolgáltatások igénybevételére vonatkozó vállalkozói és megbízási szerződéseket kötött. Továbbá megszegte vagyonkezelési kötelezettségét azáltal is, hogy a BKV Zrt. munkavállalói részére indokolatlanul magas összegű végkielégítések kifizetését engedélyezte.

2010. január 30-án az atv.hu arról adott hírt rendőrséghez közeli források alapján, hogy Antal Attila és Balogh Zsolt is terhelő vallomást tett Hagyó Miklósra.

Bár tudjuk, hogy Balogh Zsolt is vallomást tett ekkor, de nem tudjuk pontosan, hogy azt mikor tette, mit mondott és ki hallgatta ki, mivel első két (január 26-án és január 29-én tett) nyomozati vallomását titkosították.

2010. január 31-én pedig arról tájékoztatott a hírportál ugyanezen forrásokra hivatkozva, hogy Antal Attila és Balogh Zsolt nemcsak Hagyó Miklósra, hanem Tóthfalusi Györgyre, a BKV igazgatótanácsának szabad demokrata elnökére is terhelő vallomást tett.

Tehát a januári időszakról összességében elmondható, hogy ekkor történtek azok a kihallgatások, amelyekre később a vádirat épült a BKV-ügyben.

2010. február:

2010 februárjára a politikai lejárató kampány célt ért, mert február 1-én visszalépésre kérte fel az egyéni képviselő-jelöltségtől Hagyó Miklóst az MSZP fővárosi elnöksége. Február 2-án Hagyó lemondott fővárosi közgyűlési mandátumáról, visszalépett budapesti listás helyéről és egyéni képviselő-jelöltségétől is.

2010.02.03.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.
dr. D. István r. őrnagy
7.40 a kihallgatás kezdete - 8.30-kor rendelik el Regőczi Miklós őrizetbe vételét
8.05 a kihallgatás vége. 13.38 a folytatás - 19.41 a vége

Az első meghallgatásán még bűnösségét egyértelműen tagadó Regőczi Miklós vallomásainak tartalmában döntő fordulat az őrizetbe vétele után, 2010. február 3-án következett be. Innentől kezdve nem csak saját magára, hanem másokra nézve is súlyosan terhelő vallomásokat tett. Azt nem tudom, hogy ennek mi lehetett az oka, és nem is szeretnék feltételezésekbe bocsátkozni, de ha a kronológiát megnézzük, világossá válik, hogy a sajtó azt szellőztette: a volt főnökei terhelőket mondtak Hagyóra.

A bírósági tárgyaláson az ezen a napon lefolytatott, valamint az ezt követő kihallgatásairól a következőket vallotta:

Regőczi Miklós vallomása, Kecskemét, 2012. november 6.: ,,Milyen büntető eljárás az, ahol a kihallgatást végző rendőrök arról panaszkodnak nekem, hogy reggel fél nyolckor elindulnak valakiért hogy letartóztassák és behozzák, majd útközben 3/4 8-kor kapnak egy telefont, hogy mégsem lehet az illetőhöz nyúlni és visszarendelik őket a Teve utcába? Milyen büntető eljárás az, ahol a  kihallgatást végző rendőrök arról panaszkodnak nekem, hogy az eljárás kezelése büntetőügyi szempontból teljesen szakmaiatlan, hiszen általában először bizonyítékokat gyűjtenek, nyomozást folytatnak, és csak utána gyanúsítanak meg valakit? Ez esetben viszont ügyészi utasításra pont fordítva kellett cselekedni. Először gyanúsítottak meg embereket és csak utána kezdték el lefolytatni a nyomozást és bizonyítékokat gyűjteni. Állításuk szerint ez szakmai képtelenség és így nem is lehet megoldani egy-egy ügyet. Először voltak meg az úgynevezett bűnösök, aztán kezdték el hozzájuk keresni a bűnt.

Milyen büntető eljárás az, ahol valakit beidéznek az ügyészségre gyanúsítottként, majd bent az ügyész közli vele, hogy rossz szöveget húztak alá és ő csak tanú? Milyen büntető eljárás az, ahol vallomástétel közben a rendőrség folyamatosan faxolja a vallomást az ügyészségre, és emiatt hosszú szüneteket kell tartanunk, amíg megjön a válasz, hogy mi a következő kérdés?

43 évesen, makulátlan szakmai karrier után és az életem közepén alaptalanul meggyanúsítanak, majd 4 hónapos kisfiam mellől elszakítva minden jogalap és bizonyíték nélkül őrizetbe vesznek, majd előzetes letartóztatásba helyeznek. Az eredménytelen házkutatással megbélyegeznek a lakókörnyezetemben. A média az alaptalan gyanúsításokat kész tényként tárgyalja. Tudtam, hogy egész életemben megbélyegzett ember leszek, hiába derül majd ki később, hogy mindez alaptalan. Ebben a lelki helyzetben történtek a kihallgatások. Fogalmam sem volt, hogy mit keresek én ott, és teljesen összetörtem, hiszen tudtam, hogy ilyen bélyeggel, bármikor még állást találnom is nagyon nehéz lesz. Ráadásul 2-3 évvel korábbi dolgokról faggattak, aminek döntő többségére nem voltak egyértelmű emlékeim, azon kívül, hogy mindenben jogszerűen jártunk el.

Látszik a vallomásokból, hogy amíg őrizetbe nem vettek, addig nem tettem téves nyilatkozatokat, csak utána. Az előzetes letartóztatás a magyar joggyakorlatban a kényszervallatással egyenértékű. Ebből kifolyólag egyetlen cél vezérelt, hogy minél hamarabb családom körében lehessek. Ennek érdekében hatósági irányításra születtek a vallomások. Amikor a folyosón haladtunk vagy a liftben voltunk, természetesen soha nem a kihallgatói szobában, a rendőrök az ügyvédem és az én értésemre adták, hogy az a kivezető út, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást teszek. Ezért én a cégnél töltött 18 hónap alatt hallott folyosói pletykáktól kezdve, konkrét ügyeken át mindenféle állításokat tettem. Amit mondtam, annak nagy részére a kihallgatók úgymond nem voltak vevők, ötletszerűen szemezgettek belőle a nyomozás során. Azt, hogy egy-egy szerződést abban a lelkiállapotban részben feleslegesnek minősítve magamat is vádoltam, az ide vezethető vissza, hiszen normális esetben ilyet senki nem tesz. Hogy nézett ki ez a gyakorlatban?

Elmondtam, hogy tudomásom szerint az SZDSZ-hez köthető egy bizonyos ügy. Ez kevés volt a nyomozóknak. Aztán elmondtam, hogy ez Demszky Gáborhoz köthető. Ez is kevés volt. Aztán azt sugalmazták, hogy a velem együtt szintén letartóztatott Mesterházy Ernőt kellene előtérbe helyezni, mert nekem akkor  lesz jó.
Tehát amikor egy-egy konkrét ügyről abszolút áttételesen másod, harmad, negyed kézből származó hiteltelen információkkal rendelkeztem, azt is megosztottam az ügyészséggel a kiszabadulásom érdekében az ő szájízük szerinti megfogalmazásban. Jellemző módon még Gyurcsány Ferencre is kértek tőlem vallomást. Amikor olyan téma, személy, ügy került elő, amely nem illett a nyomozás politikai indíttatású prekoncepciójába, akkor ezek az ügyek vagy be sem kerültek a nyomozati anyagokba, vagy semmiféle további nyomozás nem indult bennük. Bizonyára nem véletlen, hogy a kihallgatásokról sem hang, sem képfelvétel nem készült, bár erre a lehetőségek adottak voltak. Valamiért azonban a hatóságok nem éltek ezekkel. Azt amit abban a lelkiállapotban meséltem, még az ügyészség sem hitte el, ez nyilvánvaló abból a tényből, hogy a befolyásolt vallomásaim alapján sokkal több büntető eljárást kellett volna indítani, más szerződések ügyében is. Ilyesmi azonban valamiért nem történt.

Az előzetes letartóztatásnak semmilyen feltétele nem állt fenn esetemben. Pontosan, időben megjelentem az idézésekre, lakcímemen tartózkodtam, épp akkor volt négy hónapos a kisfiam, első gyermekem, akihez mély érzelmi kötődésem volt és van, rendelkeztem bejelentett munkahellyel és rendszeres jövedelemmel. Az újságokban akkor már hónapok óta téma volt az ügy. Várható volt, hogy engem is több ügyben meggyanúsítanak, különösen Antal Attila meggyanúsítása után. Az eljárás meghiúsítására semmilyen kísérletet nem tettem, nem is tehettem volna. Az ügyészséghez képest mit mondott a Fővárosi Bíróság. Ezek benne vannak a nyomozati anyagban, az érdemi részeket szeretném felolvasni. 2010. február 05. Az ügyészség előzetest kezdeményezett, a nyomozási bíró házi őrizetet rendelt el. A bíróság álláspontja szerint Regőczi Miklós gyanúsított  eljárás során tanúsított magatartására figyelemmel az eljárás meghiúsításának veszélye nem olyan fokú, melyre tekintettel a legsúlyosabb kényszerintézkedés elrendelése indokolt lenne. Esetében a Be. 138. §-ában foglaltakra figyelemmel az eljárási célok a személyi szabadság enyhébb korlátozásával járó házi őrizettel is biztosíthatók. Utána született egy másodfokú döntés, ahol elrendelték az előzetest. Ezt a döntést hozó bírót időközben kinevezték alkotmánybírónak, ebből mindenki vonja le a következtetést."

Dr. Francsics Imre perbeszédében a következőképpen nyilatkozott erről az ominózus kihallgatási napról:
Dr. Francsics Imre perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 21.: ,,2010. február 3-án 7 óra 40 perckor szintén az én jelenlétemben történt a kihallgatása, a gyanúsítást megértette. Panasszal élek ellene, mondta Regőczi, mert ezekre a szolgáltatásokra szükség volt a BKV-nál, és nem követtem el a bűncselekményt. Jegyzőkönyv lezárva 8 óra 5 perckor.

De itt nem ért véget a nap, tudniillik sem én, sem a gyanúsított nem hagytuk el a Teve utca épületét, hanem aznap 13 óra 38 perckor folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson vettünk részt, ahol a gyanúsított úgy döntött, hogy vallomást tesz, mi több beismerő vallomást tesz, mi több azt ecseteli a 4 órával korábban tett vallomásával foglaltakkal szöges ellentétben álló tartalommal, hogy a gyanúsításban szereplő szolgáltatások a BKV számára szükségtelenek voltak.

Felvetődhet a kérdés, hogy vajon miért gondolta meg magát Regőczi Miklós még aznap, és mi történt ez alatt a 4-5 óra alatt, mennyire életszerű ez, és mi volt a döntés megváltoztatásának az oka. Amikor ezeket a szempontokat vizsgáljuk, akkor tudjuk eldönteni azt, hogy milyen befolyás, vagy milyen ok vezetett oda, hogy megváltoztatta a véleményét, és ez a befolyás, vagy az az ok a büntetőeljárási törvénnyel összhangba hozható-e. Nem vitathatóan komoly pálfordulás ez a gyanúsított és ha úgy tetszik, a védelem részéről.

Ugyanezen a napon délután felvett jegyzőkönyv 6. oldalának 10. bekezdése szerint a vallomástétele közben 17 óra 19 perckor a jegyzőkönyv felvétele megszakításra kerül a gyanúsított bűnügyi nyilvántartásba vétele céljából, és 17 óra 56 percig volt felfüggesztve, onnan folytatódott, lezárva 19 óra 41 perckor lett. Regőczi Miklós február 3. napjától volt őrizetben, tehát aznap este már csak én távoztam a Teve utcai épületből.

Nagyon jól ismerem a bírói gyakorlatot a tekintetben, hogy azt szokták mondani, hogy abban az esetben, pláne, ha védő jelenlétében a gyanúsítottat ilyen fajta pszichikai kényszervallatásnak teszik ki, akkor miért nem megy el másnap feljelentést tenni akár a védő, akár a gyanúsított, ez így utólag, ennyi idő távlatából már nem hiteles vagy nem nyomon követhető. Én azért azt remélem, hogy ezek a tények, az időpontok, a kronológia, a bekövetkezett pálfordulás a nézetet illetően, hogy reggel 7 óra 40 perckor még azt mondja, hogy ezek hasznos szerződések voltak, nem követtem el bűncselekményt, nem teszek vallomást, aztán 4 órával később, anélkül, hogy elhagyta volna a Teve utcát meglepő módon vallomást akart tenni, meglepő módon már nem tartja szükségesnek, sőt, nagyon károsnak tartja a szerződéseket, mi több, elkezdi mondani a saját vallomását. Azt hiszem, hogy aki ismeri ezt a szituációt és ezeknek a lélektanát, az nem teszi fel kérdésként, hogy miért nem rögtön tett feljelentést egy olyan ember, akit ott rögtön őrizetbe is vettek és akinek ott a helyszínen azt mondták, hogy ha "okosan" nyilatkozik és olyan vallomást tesz, nyilván konkrét személyekre terhelőt, akkor abban az esetben majd esetleg még az előzetes letartóztatás sem vetődik föl, de mindenesetre utána előbb-utóbb szabadlábon védekezhet. Azt gondolom, hogy ez nem az a szituáció, ahol az ember ezek után följelenti azokat, akik ennek a fajta pressziónak őt kiteszik. (...)

Azt kell elmondanom még, hogy amikor ez az egész lezajlott, hogy kb. 2,5-3 órán keresztül ültünk egy irodában ketten, ahol felváltva jöttek be vadidegen emberek és felügyeltek, vagy vigyáztak ránk, akkor utána jelezte az előadó úr, hogy őrizetbe fogják venni Regőczi Miklóst. Ezt követően időt kértünk, és kimentünk a kihallgató szoba folyosójára. Kérdezte tőlem Regőczi Miklós, hogy most akkor mire számíthat és én mondtam, hogy nem tudom. Akkor a BKV ügy már egy nagy vihart kavart és láthatóan, várhatóan egy nagy gazdasági büntetőeljárás elé néző ügy volt. Azt mondtam neki, hogy Miki, nem tudom, a Hunvald az 1 vagy 1,5 éve ül, tehát ilyen volumenű ügyben az előzetes megszüntetése az isten tudja, mikor ér véget. Konkrétan erre az ügyre emlékszem és ezt mondtam neki, hogy ez nem biztos, hogy arról szól, hogy ki kell bekkelni egy kis időszakot, nem lehet tudni. Ezek után D. őrnagy úr - azóta már ezredes lett - átkísért engem a Gazdaságvédelmi Osztály akkori vezetőjéhez, B. Mihályhoz, ahova csak én mentem, Regőczi Miklós ült addig a kihallgató szobában. B. úr D. őrnagy úr jelenlétében az elvárásokat megfogalmazta, nem tudom minek hívjam, mert egyezségnek ezt nem hívnám, de mindenesetre én azt tolmácsoltam, és Regőczi úr úgy döntött, hogy együtt kíván működni, mert ő haza szeretne menni, erre pedig ők támogatva mondták, hogy akkor el fog kezdődni a kihallgatássorozat, és akkor kezdődött el délután Regőczi Miklós olyan tartalmú vallomása, ami már arról szólt, hogy ő kíván vallomást tenni és ezek a szerződések szükségtelenek voltak. Tudni kell ehhez a helyzethez azt, hogy mindenféleképpen valamiféle pszichikai kényszer volt a vádlott nyakán e tekintetben az őrizetbe vétele, illetőleg az a sugallat, hogy az előzetes letartóztatásra indítványt tesznek. Nyilván Regőczi Miklósnak az akkor 4 hónapos kisfia nagy mértékben szempont volt arra, hogy szeretett volna minél előbb a családjához haza kerülni. Az alku pedig az volt, hogy abban az esetben, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást tesz, akkor nem lesz akadálya ennek a hazamenetelnek."

Egyébként február 3-án még fontos események történtek az ügyben, ugyanis ugyanezen a napon újra kihallgatták Horváth Évát, Zelenák Tibort és új gyanúsítottként Mesterházy Ernőt, a későbbi II. rendű vádlottat is.

Míg a fővárosi szocialisták közül a legfőbb célpont Hagyó Miklós volt, addig a fővárost húsz éve irányító SZDSZ támadásához leginkább Mesterházy Ernőt vették célba.

Mesterházy Ernő 2004-től Demszky Gábor egyik tanácsadója volt, 2006-2010 között pedig legfőbb bizalmasának tekintettek. Mesterházy feladatkörébe tartozott, hogy a Gyurcsány-kormány és a Főpolgármesteri Hivatal között a kapcsolatot tartsa, valamint az, hogy eljárjon a BKV-ügyekben kormányzati szinten. Városházi tanácsadói tevékenysége mellett fontos szerepe volt az MDF és az SZDSZ közötti 2010-es választási megállapodás előkészítésében. A BKV-ügyet kísérő médiakampány során őt is démonizálták, részben ennek is köszönhető, hogy II. rendű vádlott lett a büntetőügyben.

2010. február 3-án Mesterházy Ernőt bűnsegédként elkövetett hűtlen kezeléssel gyanúsították meg, a gyanú szerint egy kommunikációs cég vezetőjeként szándékosan segítséget nyújtott a BKV vezetőinek vagyonkezelési kötelezettségük megszegésében.

2010.02.03.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása
dr. K. István
10.32 a kihallgatás kezdete - 11. 44 a vége

2010.02.03.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., VI. em. 627.
N. Ágnes r. őrnagy, E. László r. hadnagy
12.30 a kihallgatás kezdete - 14.55 a vége
6.10-kor őrizetbe vették

Mesterházy Ernő kihallgatásának első napján a gyanúsítás ellen panasszal élt, és tagadta, hogy a gyanúsításban szereplő bűncselekményeket elkövette volna.

2010.02.03.: Zelenák Tibor gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6. alatti hivatalos helyiségében
dr. V.-né dr. G. Éva r. százados
8.39 a kihallgatás kezdete - 11.04 a vége
8.30-kor őrizetbe vették

Zelenák Tibor a bíróságon így vallott a nyomozati szakaszban ezen a napon rá irányuló pszichikai nyomásgyakorlásról:

Zelenák Tibor, IX. rendű vádlott vallomása, Kecskemét, 2012. november 20.:  
,,Kértem, hogy értesítsék a családomat, de mondták, hogy csak az ügyvédemet lehet értesíteni, aki viszont jelenleg nem elérhető. Végül már könyörögtem, hogy értesítsenek valakit, mert nagyon féltem a feleségemet, hogy mi történik vele, hiszen otthon van a három gyerekkel és vár haza, nem biztos, hogy szerencsés, ha az esti híradóból tudja meg, mi történt. Erre az egyik nyomozó megnyugtatásul közölte, hogy nem kell izgulnom, mert több mint egy órával azelőtt, már a 16.00 órás hírekben benne volt, hogy őrizetbe vesznek! Vagyis - rajtam kívül - mindenki, már a sajtó is tudta, mi fog történni velem! (...) Elvileg kaphattam is volna leveleket a szüleimtől, a feleségemtől, úgy hetente 3-at, 4-et írtak, de ezek valahogy folyamatosan nem érkeztek meg, csak valami véletlenszerű egybeesés folytán épp az utolsó bent töltött napomon - egyszerre! A feleségem még a fogva tartásom elején egyszer bejöhetett hozzám néhány percre, de ezt valószínűleg az eljáró nyomozók jóindulatának és nem felsővezetői utasításnak köszönhettem. (...) Mindezeket megélve bizony el tudom hinni az előttem vallomást tevők nyomásgyakorlásról szóló történeteit, hiszen velem is előfordult még az előzőektől bizarrabb eset is. Például mikor egyik alkalommal az ügyvédemmel voltam személyes beszélőn, visszavezettek a szintre, de nem a zárkámba, hanem egy üres helyiségbe, ahol anyaszült meztelenre kellett vetkőznöm, és olyan átvizsgálásban volt részem, amit az urológusomtól - ha lenne ilyenem -, és egyáltalán semmilyen orvostól, nem viselnék el. De az az eset is váratlanul ért, amikor kihallgatásra kísérés közben közölték, hogy az ügyvédem már az irodában vár minket, és felhívták a figyelmet arra, hogy lenne módom megegyezi bizonyos dolgokban, és akkor hamarabb haza juthatnék a családomhoz. Mivel értetlenül néztem, nem nagyon tudtam miről van szó, és közben oda is értünk az irodába, később erre a kérdésre már nem tértünk vissza."

Egy nappal később pedig újra elővették Antal Attilát, és ismét kihallgatták őt, először, amióta házi őrizetben volt.

2010.02.04.: Antal Attila gyanúsítotti vallomása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
dr. D. István r. őrnagy
16.34 a kihallgatás kezdete  - 18.22 a vége

Antal Attila vallomása, Kecskemét, 2013. június 20.:  ,,A másik lényeges körülmény, az én nyomozati szakban tett vallomásom körülményeivel kapcsolatos. Én a Kecskeméti Törvényszék előtt tett vallomásomban is elmondtam, hogy ez mély nyomot hagyott bennem akkor is és azóta is, ez a február 4-e, amikor hirtelen megjelentek nálam a nyomozók és teljesen váratlanul bevittek a BRFK Teve utcai székházába, közben a főügyészség épülete előtt várakoztunk egy fél órát és hát kerek-perec elmondták, hogy kellene még valamit mondani. Én elmondtam ami keveset Mesterházy úrral  találkoztam és beszéltem azokban a témákban hirtelen, hogy mik lehetnek, és határozottan emlékszem, hogy azt mondtam, hogy például az Olti úrral kapcsolatos foglalkoztatás ügyeire is rákérdezett, ennyi volt, ebből alakult ki egy olyan vád, ami szerintem teljesen alaptalan."

Dr. Papp Gábor (Mesterházy Ernő ügyvédje) észrevétele Antal Attila vallomására, 2012. szeptember 27., Kecskemét:  

,,Két észrevételt szeretnék tenni. Előre bocsátom, hogy remélem, hogy sosem fog elkövetkezni az az idő, hogy a védőnek félnie kellene attól, amit a tárgyalóteremben elmond, ezért szeretném, ha jegyzőkönyvbe kerülne az Alaptörvény 28. § (3) bekezdése, ami úgy rendelkezik, hogy a védőt a büntető eljárás során elmondott véleménye miatt nem lehet felelősségre vonni. Egyrészt azt kell, hogy mondjam, hogy döbbentem hallgattam Antal Attila szavait és a vallomásának egy részletével szeretnék foglalkozni, nevezetesen az, amikor kitért arra, hogy házi őrizete alatt elmentek érte a rendőrök, bevitték és azt mondták neki, hogy Mesterházy Ernőre kell terhelő vallomást tenni. Amellett, hogy ez a fajta eljárás egy tisztességes jogállamban azt gondolom, hogy mindannyiunk számára elfogadhatatlan és törvénytelen, azt a költői kérdést kell ezzel kapcsolatban feltenni, hogy ennek az időpontja 2010. február 4., Mesterházy Ernő gyanúsítása és őrizetbe vétele pedig egy nappal korábbi, tehát vajon mi indokolta, hogy Antal Attilát egy nappal az őrizetbe vétel és a gyanúsítás után vigyék be és Mesterházy Ernőről kérdezzék, hogyha az a gyanú egyébként alapos lett volna és az őrizetbe vétel alapos lett volna."

Dr. Papp Gábor (Mesterházy Ernő ügyvédje) perbeszéde, 2015. december 10., Kecskemét,:
,,Vajon a véletlen okozhatta-e Antal Attila 2010. február 4-i kihallgatását, hogy ha Mesterházy Ernőt valóban alapos gyanú terhelte volna és vajon a véletlen okozta-e H. László 2010. május 26-án 17 óra 13 perckor kezdődő kihallgatását, miközben másnap M. Ernőt a szabadlábra helyezése helyett egy több száz milliós bűnszervezetben elkövetett bűncselekménnyel gyanúsították meg, mert hogy a bizonyíték az ügyészség szerint H. László vallomásából származik (...) Antal  Attila a tárgyalási szakban és a nyomozati szakban nem teljesen egyező vallomást tett, a tárgyalási szakban megváltoztatta indokoltan nyomozati vallomását és ennek részletesen okát adta. Az ügyészség Antal  Attila nyomozati vallomásai közül a 2010. január 27-i, február 4-i és a február 18-i vallomására alapította a vádat, ezek közül a takarításról a február 4-iben esik szó. (...) Ráadásul 2010. február 4-ét írunk, ez az a dátum lehet, azt követően, hogy Mesterházy Ernőt őrizetbe vették, amikor az ügyészségen és a BRFK-n feltehetően pánik hangulat uralkodhatott, mert hogy nyomozást nem folytattak azon gyanúsítási pontokkal kapcsolatban, ami miatt Mesterházy Ernőt őrizetbe vették, következésképpen kérdezem, hogy miért volt olyan sürgős február 4-én Antal Attilát előállítani és a nyomozó hatóság elé citálni és őt kihallgatni, ha egyébként a Mesterházy Ernővel szembeni gyanú megalapozott lett volna. (...) 2012. szeptember 25-i tárgyaláson Antal Attila a következő magyarázatot adja a február 4-i vallomására, azt kell mondjam, hogy megrázó és a magyar judikatúrában talán egyedülálló. Folyamatosan Hagyó, Mesterházy, Demszky nevek érdekelték őket, amennyiben nem tudok az elvárásoknak megfelelni, hosszú időre előzetes letartóztatásba kerülök, ha azt nyilatkozom, hogy nincs tudomásom guruló forintokról, az azt jelenti, hogy Hagyóékat védem, magamat menthetetlen helyzetbe hozom és évekre előzetes letartóztatásba kerülök, a javasolt szó helyett a hatóság kérésére az utasítás szó került jegyzőkönyvbe, a hatóság soronként nézte át a vallomásomat, folyamatosan küldték az ügyészségre. Hozzáteszem, ezt az ügyész úr a perbeszédében el is ismerte, egyébként elképzelésem sincs, hogy erre mi szükség lehetett. A tárgyaláson Antal Attila hozzátette, hogy kizárólag a hatóság elvárása volt, hogy Mesterházy Ernőre vallomást tegyen. "2010. február 4- én a nyomozó hatóság váratlanul jött értem, mentünk a BRFK-ra kihallgatásra, közölték, hogy M. Ernőre terhelő vallomást kell tennem". (...) A. Attila védői meggyőződésem szerint a tárgyaláson merte és tudta elmondani az igazságot, már ahhoz is elképesztő bátorság kellett, hogy Antal Attila feltárta az igazságot és ahhoz is elképesztő bátorság kellett, hogy itt a tárgyaláson Mesterházy Ernőtől bocsánatot kért."

2010. február 5-én a vádhatóság arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a kezdetektől kiemelt ügyként kezeli a Fővárosi Főügyészség a BKV-ügyet, és közölte: a hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt Antal Attila és társai ellen folyamatban lévő büntetőügy kiemelt üggyé nyilvánítására nem most, hanem a Legfőbb Ügyész büntetőjogi helyettesének döntése alapján már tavaly augusztus 5-én sor került.

Mindezen közlemény szinte elrejtve maradt a 2010 január-februári letartóztatási hullámban, amikor szinte naponta vittek el embereket, ekkor még csak a BKV-tól, bár már nincs messze az FKF-nél történt állítólagos visszaélések sajtóban való megszellőztetése. Mint az később kiderült - példaként Bielek Péter esete szolgálhat -, hogy ezeket rendre megelőzték a BRFK-nál tett meghallgatások, titokban, irányított kérdéseket feltéve.

2010. február 8-án tanúként hallgatták meg a BKV-nál 2007 óta dolgozó Balogh Zsoltot, a későbbi IV. rendű vádlottat. Balogh Zsolt 2008 februárjában került a fővárosi közlekedési vállalat élére, mivel a BKV akkori vezérigazgatója, Antal Attila megbetegedett. Vezérigazgatói mandátumának lejártától, 2008 augusztusától a közlekedési cégnél általános és műszaki vezérigazgatóként tevékenykedett 2009 júliusáig, amikor közös megegyezéssel, végkielégítés nélkül távozott a BKV-tól.

2010.02.08.: Balogh Zsolt tanúkénti meghallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.
dr. D. István r. őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r. százados
13.56 a tanúkihallgatás kezdete - 14.49 a vége

Ez volt az első olyan tanúkénti meghallgatása Balogh Zsoltnak, amely hozzáférhető, a korábbi két kihallgatásának anyagát titkosították. Felmerül a kérdés, hogy vajon a titkosításnak mi lehetett az oka?

2010.02.10.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.
dr. V.-né dr. G. Éva r. százados
10.08 a kihallgatás kezdete - 15.16 a vége

A 2010. február 10-i kihallgatáson Regőczi Miklós a korábbinál részletekbe menőbb, konkrét személyekre nézve terhelő vallomást tett. Dr. Francsics Imre perbeszédbeli nyilatkozata erről a kihallgatásról:

Dr. Francsics Imre perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 21.:
,,2010. február 10. napján került sor a további folytatólagos kihallgatásra. Annyiban van ennek az időpontnak jelentősége, hogy ezek már azok a kihallgatások voltak, ahol ha úgy tetszik, a nyomozó hatóság és a vádlott megegyezésének és alkujának megfelelően Regőczi Miklós vállalta, hogy elkezdi mondani a történetet, vállalta, hogy folyamatosan konkrét személyekről, konkrét cégekről nyilatkozik. Ezzel kapcsolatban azt kell megjegyeznem tisztelettel, hogy védőként mindvégig jelen voltam a kezdetektől a végéig valamennyi kihallgatásán, még ha azok rövidre sikeredtek is, és én azt remélem, hogy beszédes és jelzés értékű, hogy ezeken a szakmailag vagy védői szempontból formálissá váló kihallgatásokon már nem, vagy csak nagyon rövid időre vettem részt. A február 10. napján tartott kihallgatáson dr. Szabó Rebeka kolléganőm, a február 26. napján tartott kihallgatáson dr. Fábián Adrienn kolléganőm vett részt, mert az egy dolog, hogy egyéb elfoglaltságom is volt, nyilván a BKV ügy kiemelt jelentőséggel bírt volna, egyszerűen csak, ahogy mondtam, védői, szakmai szempontból formálissá vált, fogalmam sem volt, hogy mi fog elhangozni. Regőczi Miklós magától kezdte el mondani, kérdések nélkül azt a fajta vallomást, amit elvártak tőle, lehetőleg az érintett személyekről, a BKV vezetőiről, mindezt pedig azért, hogy az előzetes letartóztatása lehetőség szerint minél hamarabb megszűnjön."

2010. február 10-én Demszky Gábor főpolgármester a BKV-botrányokkal kapcsolatba hozott helyettesét, és előzetes letartóztatásba helyezett tanácsadóját a Magyar Narancsnak adott interjúban így jellemezte: Hagyó Miklós szerinte egy kereskedő mentalitásával irányított, de ,,nagy volt rá a kabát", Mesterházy Ernő politikai tanácsadó volt, aki nagyon jó kapcsolatokat ápolt a szocialisták felső köreivel.

2010. február 12-én a sajtó újabb, Regőczi Miklós nevéhez köthető szerződéssel kapcsolatos gyanúsításról tudósított, de ez egy fontos nap volt, mert több olyan információ is kikerült ekkor a médiához, amelyeknek a megállapításai később a vádiratban szerepeltek.

A Magyar Nemzet szerint újabb tíz vállalkozói szerződés ügyében tett feljelentést Kocsis István a BRFK-n.
Ugyanezen a napon már az okozott kár feltételezett értékét is nyilvánosságra hozta az MTI ,,egy belső jelentés alapján", mely szerint több mint 100 millió forint kárt okozhattak a BKV-nak azok a szerződések, amelyek miatt Kocsis István feljelentést tett a rendőrségen - olvasható az MTI birtokába került belső jelentésben.

Szintén ezen a napon egy másik cikkben így részletezik a feltételezett kár okát: ,,Százmillió forintot fizetett ki a BKV a szentendrei HÉV vonalán - a Batthyány tér és Békásmegyer között - kiépített utastájékoztató rendszerre, amely azonban az alapvető elvárásoknak sem tesz eleget" - olvasható a belső ellenőrzés által készített jelentésben, amely pénteken került az MTI birtokába. A BKV a kivitelezést végző C.C. Soft Kft. szerződésével kapcsolatban indított vizsgálatot, amely megállapította, hogy a szerződés 2007 júliusi megkötésekor, illetve a projekt teljes folyamata alatt ,,több esetben olyan indokolatlannak tűnő intézkedések születtek, amelyek nem a BKV érdekeit tartották szem előtt"."

2010. február 12-én jelent meg egy interjú a Hetek.hu portálon dr. Bárándy Györggyel, Balogh Zsolt akkori ügyvédjével, aki arról nyilatkozott, hogy ügyfelével a nyomozó hatóság vádalkut kötött. Az ügyvéd szerint ,,Balogh úr nem volt gyanúsított, ám azzá vált volna, ha nem kötünk vádalkut. A rendőrség szerint a potenciális bűnössége megvolt." Szerinte a BKV vezetőire politikai nyomás nehezedett, és bizonyos személyek törvénytelenségekre vették rá őket. A nyomozati alku ellenére Balogh Zsolt később mégis gyanúsítottá vált.

Öt nap múlva, 2010. február 18-án újra elővették Antal Attila és Mesterházy Ernő ügyét, aki ezen a kihallgatásán már készségesnek mutatkozott, és a nyomozó hatóság által elvárt vallomást tette.

2010.02.18.: Antal Attila gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
dr. D. István r.őrnagy, O. András r.alezredes
09.25 a kihallgatás kezdete - 12.06 a vége. 13.45 a folytatás -15.49 a vége

2010.02.23.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.
dr. D. István r. őrnagy, O. András r. alezredes
9.22 a kihallgatás kezdete - 15.46 a vége

Ezen a kihallgatási napon az ekkor már előzetes letartóztatásban lévő Mesterházy Ernő az korábbi tagadásával ellentétben már részletes terhelő vallomást tett, konkrét cégeket, meghatározott cégekkel kötött szerződéseket megnevezve.

Február 24-én már Balogh Zsolt is gyanúsított lett, a nyomozó hatóság tehát nem tartotta be azt az ígéretét, mely szerint ha Balogh részletes, tényfeltáró vallomást tesz az általa vélelmezett ügyekről, akkor megmenekül a felelősségre vonástól.

2010.02.24.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.
dr. D. István r. őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r. százados
10.42 a (gyanúsítotti) kihallgatás kezdete - 14.49 a vége

Balogh Zsolt a bírósági tárgyaláson a következőket vallotta az első gyanúsítotti kihallgatásáról:
Balogh Zsolt vallomása, Kecskemét, 2012. október 9.: ,,A lakásomban történt hajnali házkutatás során a nyomozók nem bizonyítékokat, hanem alvó gyermekeimet találták. A házkutatást követően a nyomozás során a kihallgatásaimon úgy éreztem, hogy ha haza akarok menni a családomhoz, akkor minél több visszásságot kell a BKV irányításáról mondanom. Ezért, anélkül, hogy konkrét gyanúsításokat közöltek volna velem, számtalan oldalon keresztül tettem vallomást. Jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy egyetlenegy kérdés feltétele nélkül különböző időpontokban folytattam tovább vallomásaimat az ismétlődő kihallgatásaimon."

Balogh Zsolt észrevétele, Kecskemét, 2015. szeptember 29.: ,,Végezetül a módosított vádiratnak arra a pontjára szeretnék egy mondatot mondani, amelyben a vádirat azt írja le, hogy Hagyó Miklós I.r. vádlott engem behívatott és ott különböző, a hivatalával össze nem egyeztethető utasításokat adott. A nyomozati vallomásomat részben és egészében már korábban a törvényszéki tárgyalások alkalmával visszavontam, ilyen találkozó nem volt, ilyen utasítást az I.r. vádlott nekem nem adott."

2010.02.24.: Zelenák Tibor gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Gyorskocsi utca 31., III. em. 410.
dr. O. András r. alezredes
9.41 a kihallgatás kezdete - 14.15 a vége

2010.02.25.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása
Gödöllő, helyszíni kihallgatás
dr. V-né dr. G. Éva r. százados, N. Gábor r. hadnagy, nyomozó hatóság
12.45 a kihallgatás kezdete

2010.02.26.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6. alatti hivatalos helyiségében
O. András r. alezredes
9.32 a kihallgatás kezdete - 20.13 a vége

Erről a különösen hosszúra nyúlt kihallgatásról Mesterházy Ernő később, a bírósági tárgyaláson a következőket vallotta:

Mesterházy Ernő, II. rendű vádlott vallomása, Kecskemét, 2012. szeptember 20.: ,,Mi más magyarázata lehet annak, hogy kihallgatásaim - melyek magas vérnyomásom és beszédhibám miatt kimerítőek voltak - inkább "elbeszélgetések" voltak, ahol a hatóság hosszasan győzködött a másokra tett terhelő vallomások előnyeiről. Példaként említem a 2010. február 26-án 9 óra 32 perckor kezdődött vallomásomról készült jegyzőkönyvet, melynek lezárására 20 óra 13 perckor került sor. Ennek a közel 11 órának az eredménye a jegyzőkönyvben egy alig két oldalas, fél óra alatt jegyzőkönyvbe foglalt vallomás. Hogy a fennmaradó időben mi történt, azzal a hatóságnak kell elszámolnia.  Mi más indokolta volna a rendőrségi fogdában a törvény szerinti leghosszabb időtartamra történő, megalázó, minősíthetetlen körülmények közötti elhelyezésemet? Hogy történhetett meg, hogy a vidéki ingatlanomban folytatott házkutatásra őrizetbe vételem után négy és fél hónappal, az előzetes letartóztatásom meghosszabbítása előtt - a törvényi követelményekkel ellentétesen - éjszaka, kiskorú gyermekeim szeme láttára került sor. A házkutatásról a sajtó előbb szerzett tudomást, mint a védőm, akit a házkutatásról előzetesen elfelejtettek értesíteni. Még mindig félve, de saját és családom személyes sorsa miatt kénytelen vagyok elmondani, hogy folyamatosan nyilvánvalóvá tették: amennyiben Hagyó Miklósra és Főpolgármester úrra terhelő vallomást teszek, úgy véget érhet fogva tartásom, és ügyemet kedvezőbben bírálják el."

2010.02.26.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6. alatti hivatalos helyisége
dr. K. István r. hadnagy, dr. D. István r. őrnagy
10.22 a kihallgatás kezdete - 20.06 a vége

2010. február 26-án Regőczi Miklós elmondása alapján igyekezett szándékosan olyan valótlanságokat beépíteni a vallomásába, amelyek alapján később bizonyítható lesz, hogy szándékosan, kihallgatói kényszerítésének hatására nem mondott igazat. Védője, dr. Francsics Imre így nyilatkozott erről később, védőbeszédében:
Dr. Francsics Imre perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 21.: ,,Elmondta Regőczi Miklós, és így is volt a tervünk alapján, hogy megpróbál szándékosan és olyan objektív, utólag nem mérhető valótlanságokat beépíteni a vallomásaiba, ami alapján igazolható lesz, hogy tudatosan nem mondott igazat. Azt mondtam neki, hogy azok a kérdések, hogy egy teljesítés mennyit ér, és az most szükségszerű vagy szükségtelen, túlárazott vagy nem túlárazott, azok szakkérdések lesznek később, tehát ha ő most fölvállalja, hogy az akármelyik szerződés, amit ott földobtak neki a nyomozók, az egyébként a BKV-nak szükségtelen volt és túlárazott, akkor ennek a korrigálása az eljárás későbbi szakaszában, vagy a nyomozás során, vagy a bíróság előtt korrigálható lesz szakértői véleményekkel. Ezzel ő úgymond nem ássa el magát teljesen. Továbbá jeleztem neki, hogy ha tud, próbáljon meg olyan szándékosan beépített, tényszerű hibákat, valótlanságokat beépíteni a szövegeibe, amiről nyomon követhető, hogy ő a vallomását megtéve nem az igazat mondta. Például a 2010. február 26-i vallomásában a 3. oldalon azt állította, hogy F. Gábor miatt emelték fel egy vállalkozó díját, az eljárásban bebizonyosodott, hogy ez teljesen valótlanság, mert a díj nem lett felemelve."

A februári időszakot összegezve megállapíthatjuk, hogy rendkívül sok, 14 kihallgatást folytattak le a nyomozó hatóságok ebben a hónapban, ha csak a későbbi vádlottak