Kínai arcfelismerő bírók
Van egy, csupán a Kúria honlapján olvasható hír, miszerint „Dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke meghívására 2025. június 15-17. között hivatalos látogatást tett Budapesten a Kínai Népköztársaság Legfelsőbb Népi Bíróságának ügyvezető elnökhelyettese, Deng Xiuming és öt fős kísérete.” Ezen a hiánypótló találkozón bizonyos, hogy sok mindent megbeszéltek a két ország jogászai, de különösen érdekelne, hogy mit voltak képesek gyümölcsöző módon kihozni „az igazságszolgáltatás digitalizálásának és a mesterséges intelligencia alkalmazásának kérdései az igazságszolgáltatás területén” témából.
Esetleg minden ügyben az 1517-ben kiadott Werbőczy Tripartitumát alkalmazó, a Kúria elnöke erkölcsével leprogramozott kínai arcfelismerő robotbírók alkalmazása az, amiben népi barátsági egyetértés mutatkozhatott közöttük?
És vajon milyen tapasztalatcserét folytathatott a kínai delegáció „a Fővárosi Törvényszéken, a Magyar Igazságügyi Akadémián és a Legfőbb Ügyészségen”?
Az emberben felmerül az a kérdés, hogy ez esetleg egy rossz ötleten alapuló, egyszeri találkozó lett volna a jogállamiságot kiiktatandó szempontnak tekintő országok bírói vezetők között?
Úgy látszik nem, mert ugyancsak a Kúria honlapjáról az is kiderül, hogy szinte pontosan két éve „a Kínai Népköztársaság Legfelsőbb Népi Bíróságának elnöke, Zhang Jun úr és delegációja 2023. június 21-én videokonferencia keretében folytatott megbeszélést dr. Varga Zs. Andrással, a Kúria elnökével, valamint az intézmény vezetőivel.” A tacepao-stílusú tájékoztatóból egy fontos tény derül ki, mégpedig az, hogy „a találkozót a megbeszélés résztvevői a két ország legfelsőbb bírósági fórumai közötti stratégiai együttműködés első lépésének tekintik.” Azaz a jogrendszer tekintetében stratégiai együttműködésben állunk a Kínai Népköztársasággal, annak ellenére, hogy szerintem a kínai szabályozási rendszer nem tűnik római jogi eredetűnek.
Mivel a keleti barátaink nagyon barátságosak, a két ország GDP-je egyforma, és népességszámban is ugyanannyian vagyunk, ebből nyilván az következik, hogy egyenrangú partnerek vagyunk ebben a projektben. Csakhogy a kínaiak történelmileg soha senkit nem tekintenek egyenrangúnak magukkal, hát még egy nekik eladósodott, pingcsing megyei kisváros lakosságú országot. Az viszont már egyenesen rémítő felfedezés, hogy 2024. márciusában ezek a kínaiak Belgrádban jártak, és Ana Brnabić szerb kormányfővel tárgyaltak, aki kijelentette, hogy „Szerbia nagyra értékeli, hogy Kína tiszteletben tartja és védi a nemzetközi jogokat”. Azaz a kínaiak nem csak gazdaságilag, hanem jogilag is itt ólálkodnak körülöttünk.
Az is elgondolkodtat, hogy miért fontos magyar nyelven megjelentetni azt a hírt, miszerint „Zhang Jun, a kínai Legfelsőbb Népi Bíróság elnöke pénteken benyújtotta munkabeszámolóját a 14. kínai Országos Népi Gyűlésnek (ONGY), az ország nemzeti törvényhozásának. A munkabeszámoló alapján 2023-ban a Legfelsőbb Népi Bíróság 21 081 ügyet fogadott el és 17 855 ügyet zárt le, ami 54,6 százalékos, illetve 29,5 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest.” Honlapján közzétette a CRI-32 China Radio International (Hungarian Service), amihez egy Pekingi postafiók tartozik.
Aki igazán kalandvágyó, az a TEMU-n megrendelheti 1,91 EURO-ért „Az Elnöki Népi Bíróság értelmezése számos kérdésben a szerződések összeállításának általános elveinek alkalmazásával kapcsolatban a Kínai Népköztársaság Polgári Törvénykönyvében” című könyvet. Vagy esetleg más hasonló kiadványt, van belőle bőven. Négy munkanapos kézbesítést is vállalnak, ami igen gyorsnak tűnik, de ki tudja, lehet, hogy már az is késő, hisz meglehet, hogy az arcfelismerő robotbírák indítógombja idegesen villog a Kúria raktárában.
