Nagy Márton szerint nem vagyunk szegények, csak nem szeretünk fogyasztani
Nem áll jól a szénánk, legalábbis ami a fogyasztást illeti: az Eurostat számításai szerint már egy évvel ezelőtt is az uniós fogyasztási lista végén kullogtunk, igaz, akkor Bulgáriával holtversenyben osztoztunk a kétes dicsőségben. Azóta az EU átlagához képest ugyan két százalékot javultunk, de mások még jobban belehúztak, így ez csak arra volt elég, hogy most már egyedüliként legyünk tökutolsók ebben a nem hivatalos versenyben. Borúlátásra, még kevésbé önkritikára azonban nincs ok, Nagy Márton miniszter ezúttal is megmagyarázta a bizonyítványt.
A Hírklikk hétfőn megjelent cikke mindezt úgy fogalmazta meg, hogy tizenöt év orbáni kormányzás után az EU szegényházában kötöttek ki a magyarok. Nagy Márton miniszter azonban ezt is másképp látja. Mint a Facebookon írta, „nem tudom, hogy ki miről beszél, de hazánk nem tartozik a legszegényebb országok közé... Mindenki maga dönt arról, hogy a megkeresett pénzét elkölti, azaz elfogyasztja vagy megtakarítja. Az adatok egyértelműen rámutatnak, hogy a magyar lakosság megtakarításai jelentősen nőttek, így ebben a mutatóban mára az unió középmezőnyébe és a régió élmezőnyébe tartozunk.”
Egy évvel ezelőtt még a most hallgatásba burkolódzó minisztérium is megszólalt. Akkori közleményük szerint „közgazdaságtani egyszeregy az az alapvetés, hogy saját döntésük alapján, jövedelmüket a családok elfogyasztják vagy megtakarítják. Így a fogyasztási adatok önmagukban csak korlátozottan értelmezhetők, abból a szegénységre való következtetést tenni rosszindulatú csúsztatás”. Mindehhez hozzátették, hogy a szomszédban zajló háború következtében a magyar családok óvatossági motívuma megerősödött.
Vagyis, már egy évvel ezelőtt is azzal magyarázták a lemaradásunkat, hogy miközben az EU többi országának polgárai nyakló nélkül költekeznek, mert számukra nem evidens, hogy lesz-e holnap, a mi bölcs és előrelátó népünk nem szórja a pénzt, ehelyett megtakarításokba fekteti.
Nagy miniszter nem az ujjából szopta ezt a közgazdaságinak szánt okosságot. Már a második Orbán-kormány idején, 2012-ben is baj volt a fogyasztással, leginkább azért, mert sehogyan sem akart beindulni, ám szerencsére magyarázat akkor is akadt. Varga Mihály – akkor még pénzügyminiszterként – a Duna Tv Közbeszéd című műsorában beszélt gazdasági témákról, és eközben szóba került, hogy szerinte mitől indul be a lakossági fogyasztás. Szakszerű válaszra számítottunk, de amit hallottunk, az minden várakozásunkat felülmúlta. „Előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előtt-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni. Attól, hogy valaki két évig nem vesz meg valamit, mégiscsak eljön az idő, amikor lehet, hogy ezt meg kell tennie” – nyilatkozta Varga.
Ezt a megszólalást sokan már akkor is úgy értékelték, hogy a korábban szakmaiságáról ismert Varga Mihály hozzáhülyült a többiekhez és nyilván csak szemérmességből nem említette az egyéb lehetőségeket: hogy az elszakadt, vagy éppen a gyerek által kinőtt cipő helyett is újat kell venni. És néha másik nadrágra is szüksége van az embernek, átmeneti kabátra és tartós elemre, a tej is kifogy a hűtőből, pótolni kell azt is valahogy.
Be is indult a poéngyártás az interneten. Hogy majd fideszes kommandók alakulnak, amelyek elrontják a hűtőinket és a tévéinket, így gyakrabban kell cserélnünk azokat, mint normális üzemmenetben tennénk. A hiba ugyanis bennünk, úgy is, mint lakosságban van, mi vagyunk olyan megátalkodottak, hogy nem akarunk eleget fogyasztani. Mi ez, ha nem szabotázs a nemzet kormánya ellen?
Voltak, akik azon viccelődtek, hogy a jövőben a szervizek is csak annyira javítják meg az elromlott szerkezeteket, hogy azok csak ideig-óráig működjenek. Talán még közbeszerzést is kiírnak olyan termékek gyártására, amelyek garantáltan hamar elromlanak. Ez lehetett volna az igazi hungarikum: a napok alatt meghibásodó magyar gázkonvektor, a két hétig használható olajradiátor, a tíz kilométer után lerobbanó autó, a vírussal együtt árusított számítógép.
Amit annak idején Varga, most pedig Nagy miniszter magyarázatként elővezetett, nem más, mint cinizmus a köbön. Olyan országban beszéltek lekezelően a fogyasztásról, ahol a lakosság egyre nagyobb részének okoz gondot, hogy enni adjon a gyerekének, sok idős ember számára megoldhatatlan probléma a gyógyszerek kiváltása és egyre több családban halmozódnak a befizetésre váró sárga csekkek.
Egyébként ugyancsak Nagy Márton miniszter volt az, aki nemrégiben azt mondta, hogy mi, magyarok nem is tudjuk, milyen jó nekünk. És tényleg: csak sajnálni tudjuk azokat az országokat, melyeknek a polgárai élnek bele a világba és soha nem hallanak olyan frappáns magyarázatokat, mint mi, magyarok. Szegény szerencsétlenek, ott a Lajtán túl, kénytelenek beérni azzal, hogy náluk működik az egészségügy, pontosan járnak a vonatok, nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, és olyan kormányuk van, amelyik nem uszít egy megtámadott, élet-halál harcot vívó ország ellen.
