Putyin, Medvegyev és a katonalábak
Az orosz elnök legfrissebb nyilatkozatánál nem tudom, mi világosíthatná meg jobban a polgártársaink elméjét, hogy mennyire veszélyes amit Putyin csinál, s hogy ránk végveszélyes, ahogy ebben alátesz neki a kormányunk: „van egy régi szabály: ahová egy orosz katona beteszi a lábát, az már a miénk”… „Ahogy korábban mondtam, az oroszok és az ukránok egy nép. Ebben az értelemben egész Ukrajna a miénk.”
Ez a beszéd az ókornak, vagy a sötét középkornak az újratöltése, esetleg a cári birodalmi gondolkodás felébredése, vagy Sztálin tízmilliókat elpusztító privát gondolatainak folytatása. Valószínűleg mind együtt, egyszerre van jelen az elnök neuronhálózatában.
Medvegyev, Putyin nagy hatalmú bábja, aki az ukránokra Putyinnál is jobban ki van élezve, néhány éve ezt nyilatkozta, „A következő években, talán évtizedekben elfelejthetjük a Nyugathoz fűződő normális kapcsolatokat. Nem ez a választásunk. Egyelőre megvagyunk nélkülük, amíg ott nem kerül hatalomra a normális politikusok új generációja. Elővigyázatosak és éberek leszünk. A kapcsolatainkat a világ azon nagy maradék részével fejlesztjük majd, amely normális kapcsolatokat ápol velünk.” Valószínűleg Orbán és társai megfelelnek az oroszok által kívánt „normális politikusi” feltételeknek, ezért szeretnek minket annyira Moszkvában.
Ugyancsak ő készítette azt a tíz pontból álló prognózis-listát, amelynek címe,„Ami 2023-ban történhet”. 2022. december végén ezeket tartotta elképzelhetőnek Medvegyev: „A Negyedik Birodalom létrehozása Németország, és a hozzá tartozó csatlósok, Lengyelország, a balti államok, Csehország, Szlovákia, Románia, a Kijevi Köztársaság és más kívülállók területén”. „Háború Franciaország és a Negyedik Birodalom között, Európa megosztása, és ezen belül Lengyelország megosztása”. Továbbá lehetségesnek tartotta, hogy Nagy-Britannia visszatér az unióba, Lengyelország és Magyarország elfoglalja a „volt Ukrajna” nyugati területeit, az Európai Unió széthullik, az USA-ban polgárháború tör ki, illetve, hogy a tőzsdék központja Ázsiába vándorol.
Ez a két ember, és szellemi-gazdasági holdudvaruk a mi „nagy reménységünk”. Erről az jut eszembe, hogy a politikában a Darwin-díjat Lavrov-díjnak kellene elnevezni, látva a magyar és a belorusz példát.
Az orosz katonalábak digitálisan már mindenhol jelen vannak Magyarországon, főleg a kormánymédia közvetítése által. Van az a népi mondás, hogy „csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!” Az előbb említett „végtagokat” a szólást pontosan követő polgári ellenállási küzdelemmel lehetünk csak képesek eltávolítani a hazánkból.
