Orbán kígyómozgása

Sokszor hittük azt, hogy ennek most már vége, nem tudja kimozogni az újabb nehéz helyzetet, aztán rá kellett jönnünk, tévedünk. Kimozogta. Főként persze azért, mert az Európai Unió gyenge volt, erőtlen, elnézte a magyar vezető trükkjeit, folyvást türelmet adott; voltaképpen elfogadta, hogy Magyarország kiszolgálja az oroszokat, Kínával is együttműködik, hogy jóban van mindenfajta diktatúrákkal, azok diktátorait is a keblére öleli. És: eközben fokozatosan számolja fel a jogállamot, foglal el minden hatóságot, vagy éppen alkot újat, fideszesekkel tölti fel valamennyi intézmény vezetését, a parlamentet pedig egyfajta bábszínházként használja.

Valóban olyanok voltunk, mint a békák, bennünket állampolgárokat betett a hideg vízbe és tizenöt éve forralja alattunk a vizet. Így jutott, juthatott el odáig, hogy már alapjogokat is célba vett; korlátozta a gyülekezés lehetőségét, és most annak is megteremti a jogi alapjait, hogy Rogán Antalon keresztül rátegye a kezét az egész nyilvánosságra. Ez persze lényegében eddig is így volt, már legalábbis a pénzügyi részét illetően. Most azonban ezen is túllépett: megalkotta a hadiállapot bevezetése esetén érvényes rendeleteket, vagyis megnyitotta annak lehetőségét, hogy Rogán bármely médiát bezárjon, korlátozzon. Olyan, mintha előre értesült volna arról, hogy az Egyesült Államok megtámadja Iránt és – egyes elemzők szerint – közel kerülünk a világháború lehetőségéhez. Tehát: már csak egy mozdulat, és kihirdethető a hadiállapot, ki lenne, aki kétségbe merné vonni ennek jogosságát. Persze retorikailag másként is előkészítették egy ilyen lépés lehetőségét, hisz folyamatosan hangsúlyozták, ha az unió felveszi Ukrajnát az EU-ba, akkor azzal a háborút is bevonzza a szövetségbe, azaz máris kész a háborús válsághelyzet. 

Nyilván ezek az akciók és elképzelések is a kígyómozgás részei; Orbán bármit, bármikor megtehet. És ez most azért is nagyon fontos számára, mert akadt egy nem könnyen legyőzhető ellenfél. Magyar Péter lufija – ahogy ezt tavaly március táján nevezték – nemhogy kilyukadt volna, ellenkezőleg: magasra szállt és árnyékot borított a fideszes földre. Olyannyira, hogy ma már sokkal inkább beszélnek arról, hogy kipukkad a Fidesz, az újabb választási siker esélye egyre csökken. A legutóbbi, Medián-féle közvélemény-kutatás már kétharmados Tisza győzelmet jövendöl, így aztán nem csoda, ha Orbánnak már csak jogállamon kívüli ötletek jutnak az eszébe. Mondjuk, ahogy fentebb jeleztük, ez eddig is így volt, a demokratikus paraván azonban megmaradt; látszólag minden normál jogi eszközökkel történt, vagy ahogy azt már többször leírtuk: törvényes eszközökkel tette legitimmé a törvénytelent. Nem mintha a hadiállapot ne lenne egy elfogadott, létező jogi megoldás, de a rendeleti kormányzás szintén az volt, abban ugyancsak megtehetett mindent, amit akart, de lám, ez is kevés neki. A kevés miatt próbálta elfogadtatni az átláthatósági törvényt, amely szintén – más módon – korlátozni akarta a nyilvánosságot, más kérdés, hogy annak a törvénynek elfogadását elhalasztották. De minek is lenne rá szükség, ha a helyzetet megoldja a hadiállapot bevezetése. 

De: nem akarnék senki sem riogatni, éppen elég baj nekünk, hogy maga a Fidesz, alias Orbán Viktor megriadt. Ráadásul most itt van az újabb probléma: a közel-keleti válság után, hogyan feleljen meg egyszerre Trumpnak, Putyinnak, az iráni vezetésnek és Netanjahunak is. Egyelőre úgy akarja átvágni a gordiuszi csomót Orbán, hogy békét akar. 

Ez a csomó azonban most vastagabbnak tűnik. Kell küzdenie vele a kígyónak.