Kertész Pócs ellen!

– Ön a Jászságban él, dolgozik, Jászberényben lakik. Élete úgy hozta, hogy megismerhette az egész Jászságot. Milyennek látja azt?

– Nagyon szép vidék, elég csak Kornis Péter fotóalbumát kézbe venni és forgatni lapjait. Nemcsak szép, hanem sokrétű is. Otthon lévén az Alsó-, és a Felső-Jászságban is, ismerem a kisebb falvak és a városok életét. Itt megtalálható minden: precíziós ipar, hatékony mezőgazdaság és a termálvízre alapozott turizmus. A választókerülethez tartozó Újszász és Tiszasüly is szép hely.

– A jászságiak milyen körülmények között élnek?

– Itt is van egy aránylag szűk réteg, amelynek nagyon jól megy, egy középréteg, amely sajnos lefelé csúszik, és van egy nagyon szegény réteg is, főleg az idősek körében. Rajtuk szeretnék segíteni, sorsukon változtatni majd országgyűlési képviselőként. Én így akarok tenni a szülőföldemért!

– Ön állatorvosként dolgozik, de munkája mellett, a közéleti tevékenység sosem volt közömbös az ön számára. Miért?  

– Biztos emlékszik még a „Minden lében két kanál” című filmre, Tony Curtis és Roger Moore főszereplésével. Én amolyan „minden lében egy kanál” típusú ember vagyok.

– A közéletben milyen szerepet vállalt? 

– Voltam Jászkiséren önkormányzati képviselő, majd, amikor visszakerültem szülővárosomba, Jászberénybe, ott is beválasztottak a testületbe, sőt, alpolgármester lettem. Amikor visszahívtak állami hatósági szolgálatba, járási főállatorvosnak, lemondtam, mert a törvény a kettőt együtt nem engedte. Most a Magyar Állatorvosi Kamara Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezetének és két, a Jászság kulturális életében fontos szerepet betöltő kuratóriumnak vagyok az elnöke. A Jászság Népi Együttest fenntartó Folklór Kulturális Közalapítványnak, és a Jászsági Évkönyv Alapítványnak is. Ez utóbbi magánalapítvány, és egy évben egyszer megjelenő kiadványa a Jászság múltját, jelenét és a lehetőségeit is bemutatja. Emellett – amire nagyon büszke vagyok – egészségügyi témában szakmai tanácsot adok egy cégnek. A hivatásomhoz híven, ugyanis mindenkire érvényesnek tartom az Egészségügyi Világszervezet állítását: az egészség egyenlő a testi, a lelki, és a szociális jóléttel. 

– Nem kevés, amit csinál. Mégis, miért döntött úgy, hogy a munkája és az imént felsoroltak mellett egy még nagyobb fába vágja a fejszéjét, és elvállalva az MSZP és a Párbeszéd Magyarországért közös felkérését, indul az országgyűlési képviselő választáson?

– Az elmúlt évek során megtapasztaltam, hogy nagy a feszültség a társadalomban, sok az igazságtalanság. Rengeteg a munkanélküli, rossz az egészségügyi ellátás, a közlekedés, a fiatalok elvándorolnak, romlik a morális helyzet is. A mindennapi munkám során sok emberrel találkozom, hallom a panaszaikat, látom a bánatukat, és érzékelem a magukra hagyottságukat is. Én lokálpatriótaként változtatni akarok ezen, tenni akarok a szülőföldemért!

– Ez egy érdekes választókörzet, Pócs Jánosé, aki azzal híresült el, hogy megosztotta barátai fotóját – Soros nevét egy pörzsölt disznón –, egy romára rácsukta a kazánt, miután bedobott egy égő papírt, vagy épp azt fejtegette a parlamentben, hogy Jézus jász volt, mert jászolban született. Ön szerint mit kellene másképp csinálni ebben a választókörzetben?

– Én Pócs János viselkedését biztosan nem követném. Számomra mind a politikai akarnoksága, mind nézetei elfogadhatatlanok. Ahogy az is, hogy bárki beleszóljon abba, kit vegyenek fel a szociális otthonba, vagy ki kapjon segélyt. A Jászságban korábban két választókörzet volt és olyanok voltak a képviselők, akik példát mutattak tisztességből, emberségből. Mizsei Béla, aki kisgazda volt, Járvás István a korábbi Fideszből, Kiss Zoltán szabaddemokrata és Szekeres Imre szocialista képviselő. Ők a Jászságért politizáltak!

– Tudja ugye, hogy ez kemény küzdelem lesz?

– Igen, de vállalom. Habsburg Ottóval, aki díszpolgárrá avatásakor járt itt Jászberényben a fogadás után még egy negyedórát kettesben beszélgettünk. Az, amit akkor mondott, megerősítette a gondolkodásomat. 

– Mi volt az, ami ennyire megragadta Habsburg Ottó mondataiban?

– Ami sugárzott minden szavából, hogy az embereknek együttműködésre, és nem széthúzásra van szükségük. Én is így gondolom. Ha megválasztanak, akkor a hangsúlyt a kohézió megteremtésére fogom helyezni. Én csak az egymásnak feszülést látom, a megosztást, az ellenzékiek semmibevételét. Ez a szemlélet nem csak a parlamentben működik így, de az önkormányzatokban is. Így pedig nem lehet élni, teremteni. Ezen változtatni kell! Csak akkor tudunk normális életet élni, ha kiegyezünk egymással. De ehhez arra van szükség, hogy beszéljünk egymással, és ne kígyót, békát kiabáljunk egymásra.

– Az előválasztási „háziversenyben” ön mit tart a legfontosabbnak? Egyáltalán ez „háziverseny”?

– Az, háziverseny. Én szeretem ezt a szót, annak ellenére, hogy megpróbálnak ellenünk „feszülni”, és úgy beállítani az előválasztást: lám, a demokratikus ellenzék máris egymásnak esik. Ez nem igaz. Az USA-ban elég régóta vannak előválasztások, mindegy, hogy valaki demokrata, vagy republikánus, mindenkinek át kell mennie az előválasztási rostákon. Az előválasztás azért jó, mert megmozgatja az embereket, és egyben véleménynyilvánításra is készteti őket. Mi nem egymásnak feszülünk, hanem együtt dolgozunk a sikerért. Minket nem pártdiktátumok irányítanak. Volt már erre példa a magyar történelemben, igaz, még a Fidesz uralomra jutása előtt. Így ment ez az önkormányzatokban is. Az üléseken volt ugyan vita, de mire azok véget értek, létrejött a megegyezés. És az is az igazsághoz tartozik, hogy az akkori vitákban nem volt divat az a fajta „köpködős” a „tépjétek csak a pofátokat, úgyis azt csinálunk, amit akarunk” stílus, ami a mai üléseket jellemzi, és ami a parlamenti ülések „hagyatéka” a Fidesz hatalomátvétele óta. 

– A családja hogyan fogadta a döntését, hogy indul a választáson? 

– Leültem, és megbeszéltem a feleségemmel, hogy a saját lelkiismeretem sem lesz tiszta, ha nem indulok el. Elfogadta és támogat. Számomra bicskanyitogató volt az elmúlt 11 év, ezért megpróbálom. Nekem lelkiismereti kérdés, hogy vállaljam az indulást a választáson szülőföldem közösségének boldogulásáért.

– Egyébként az ön körzetében mennyire megosztottak az itteni emberek? 

– Sajnos nagyon megosztottak. Sokakkal beszélek, de a barátaim körében is látom, aki „hithű”, az megingathatatlan. Ugyan már azt is látom, hogy némileg tompul ez az érzés bennük. Egyébként fel vagyok arra készülve, hogy zúdulni fog rám a fécesz. Már most olyan hamis dolgok jelentek meg rólam, hogy én csak nevettem rajta. Amikor elindítottam a Facebook oldalamat, nem azt írtam oda, hogy politikus, hanem azt: közéleti szereplő. Én itt helyben nem politizálni, hanem normalizálni akarok.