Lehet, hogy visszatalálunk a régi útra?
Az már látszik: a Fidesz nemcsak a koronavírus ellen harcol. Ezt is teszi, de legalább ekkora energiával küzd saját „koronája”, hatalma bebetonozása és kiterjesztése érdekében az ellenzék ellen. Olykor az utóbbira mintha nagyobb össztűz és több harcba küldött zsoldos is jutna, mint az előbbire. Pár napja már világos (a szavazás pillanatában is az volt): a teljhatalom megszerzése is jól jönne nekik, de dupla öröm, ha közben csapdát állíthatnak az ellenzéknek is. Ha az megszavazza a törvényt és annak első, technikai lépcsőjét, a házszabálytól való eltérést, bűnrészes lesz mindenben, amivel a kormány visszaél. Ha nem (ahogy helyesen tették), a nemzet ellenségeinek, a járvány elleni védekezés akadályainak cimkézik őket.
Komolyan aggódtam az ellenzékért, benne persze elsősorban a saját pártomért, az MSZP-ért. De úgy látom, van esély arra, hogy lerúgják magukról a csapdát. Nem lesz könnyű, hiszen a túloldalon a teljes gátlástalan sajtóarzenál, minden hatalmi eszköz a rendelkezésre áll. Nem kell mondanom: főleg a szocialistákért szorítottam. Hiszen ha ők meggyengülnek vagy továbbra is problémákkal küszködnek, az az egész ellenzéknek rossz, közös veszteséget jelent. Ahogy mások botlása is: ha valaki a pártok közül rosszul lép, mindenki borogathatja a bokáját.
Első lépésként annak örültem, hogy a parlamentben nem bomlott fel az ellenzéki egység. Pedig gyanítom, volt elég mesterkedés, édesgetés, hogy ez az egység megbomoljon. Hogy ennek a része volt-e, hogy egy ideig a kormányoldal frakciói megegyezési hajlandóságot mutattak egy elfogadhatóbb törvényjavaslatra, vagy annyi történt, hogy a hétvégén Orbán rájuk dörrent, és megfordította a kocsirudat, nem tudom. A lényeg, hogy vállalhatatlan indítványt terjesztettek elő, amit épp az állampolgárok védelmében nem lehetett támogatni.
Meg is indult az erre a változatra írt forgatókönyv színre vitele: az ellenzék pocskondiázása. Mintha minden ellenzéki szimpatizáns otthon titkos laboratóriumában direkt szaporítaná a vírust. Most így törnek a nemzetre.
Még nem dőlt el, sikerül-e a befeketítés. De nincsenek egyedül a színpadon. Az ellenzéknek is lehet cselekvésterve, ami az országnak is jó. Ezért örültem, amikor az MSZP nemcsak a rágalmakat cáfolta, hanem az értelmes javaslatok megfogalmazását tartotta elsősorban a feladatának. Ésszerű módosító indítványt adott be a kormányjavaslathoz, olyat, ami kihúzná annak méregfogát. Nehéz lesz érveket találni annak elutasítására, miért ne lehetne olyan, több hónapos időhatárt szabni a valóban szükséges rendkívüli jogrendhez, amely szükség esetén hosszabbítható, miért ne lehetne közben kidolgozni a digitális parlament feltételeit, gyors válaszkötelezettséget róni a közben felmerülő problémákra az Alkotmánybíróságnak. Na persze a kormány nem szokott sokat bíbelődni érvek keresésével, felteszem, ezt is simán leszavazza majd.
Még jobban örültem az újabb javaslatcsomagnak, amely – más ellenzéki pártok gondolataira is rímelve – konkrét szakmai indítványokat tesz a megszorult nyugdíjasok, munkavállalók, családok, kisvállalkozók jövedelmének pótlására. Némi nosztalgia is elfogott – hiába, ez együtt jár a korral –, visszaemlékezve a rendszerváltás utáni első szocialista frakcióra, amelyik a politikai gettóból nem hangerővel, hanem szakmai felkészültségével tört ki. Lehet, hogy visszatalálunk a régi útra?
Ma is politikai gettóba akarnak szorítani – de most az egész ellenzéket. Azt hiszem, a kitörés haditerve öt pontból állhat. Köztük meg sem említve azt, ami természetes: mindeközben fel kell venni a kesztyűt, leleplezni a fideszes manipulációt. Nem biztos, hogy ők jönnek ki jól belőle. Hiszen a szólás szerint, aki folyton sarat dobál, annak előbb-utóbb elfogy – mert elfogyasztja – a lába alól a talaj.
De a legfontosabbak nem a pártok, hanem az ország. Ezért:
1. Továbbra is kellenek az okos szakmai javaslatok, nemcsak az egészségügyi és a gazdasági, hanem a fenyegető társadalmi válság enyhítésére is. Pláne, hogy láttuk: a társadalmi nyomásra egy részüket a kormány is kénytelen volt magáévá tenni.
2. Folytatni kell a meglévő szakmai tanácsadói kör kiszélesítését, szoros együttműködést kiépíteni a szakmai szervezetekkel, Orvoskamarával, pedagógus szakszervezetekkel, a szociális szakmával. Nem politikai támogatást kérünk, hanem az ország javát szolgáló tanácsokat. Bár a kormány is így tenne!
3. Az ellenzéki együttműködés fenntartása létkérdés, szükség lesz rá Magyarország újjáépítéséhez. A politikai lépések és a kommunikáció összehangolása mellett, nem ártana az értelmes munkamegosztás sem. Az MSZP profiljába nyilván főleg olyan tervek kidolgozása tartozik bele, amelyek a kispénzű emberek válsághelyzetén enyhítenek. Lehetnek pártok, amelyek – nem ehelyett, de emellett – például a fiatalok időseket segítő munkájában vagy a bezárkózások idején, az Európai Egyesült Államok eszméjének fenntartásában, esetleg a speciális falusi kiszolgáltatottság oldásában lehetnek különösen kreatívak.
4. Most van itt az ideje igazán a szabad városok, települések együttműködésének. Tanácsot adni és kapni arra, hogyan lehet egy-egy várost, falut megóvni a legrosszabbtól, országon belüli testvérkapcsolatokat létesíteni, a megnövekedett polgármesteri jogkör mellett is, a demokratizmust fenntartani?
5. A pártok ma nemcsak hasznos gondolatokkal segíthetnek. Szükség van – szervezeteik és hadra fogható szimpatizánsaik bevonásával – a szociális akciókra, gyűjtésekre, idősek, gyerekesek támogatására, a civil segítségnyújtásba való bekapcsolódásra, önkéntes munkára. Akiknek legfontosabb vallott értéke a szolidaritás, hitelesítsék ezt most gyakorlati cselekvéssel!
Ki a csapdából, baloldal, ki a csapdából, ellenzék, ki a csapdából, Magyarország!
