Ki a parlament szégyene?
A Jobbik elnöke már számos alkalommal megsértette az Országgyűlés méltóságát; ha pedig a nyugati példákat nézzük, azt láthatjuk, hogy az Egyesült Államok alkotmánya széles hatáskört biztosít a szövetségi képviselőháznak arra, hogy fegyelmezze saját tagjait. A rendhagyó magatartást folytató képviselők esetében a büntetés súlyos formájaként akár fel is függeszthető a képviselői jogok gyakorlása, illetve ki is zárhatják őket a képviselőház üléseiről. A Jakabékkal szövetséges baloldal úgy volt képes „megújulni”, hogy hozzáidomult az egykor parlamenten kívüli radikális szélsőjobboldal gyakorlatához: 2018-tól üléstermi rendbontásba kezdett, és egy idő után ismét kísérletet tett arra, hogy a parlamentarizmust részben az utcára költöztesse. De míg a kilencvenes években, például a Demokratikus Charta tüntetésein elszántan antifasiszta jelszavakkal vonult utcára, most szélsőségesen radikalizálódva, a Jakab Péter vezette, „szelídített” szélsőjobb mellett találta meg új politikai közegét. Ilyen háttérrel és politikai szövetségben kormányra kerülve, nem nehéz elképzelni, hogy egy radikális politikusokkal is telerakott politikai vezetést – és vele Magyarországot – mennyire vennék majd komolyan a nemzetközi porondon, és hogy a Jakab Péter fémjelezte szélsőjobb kormányzati részvétele milyen esetleges veszélyeket tartogathat hazánk megítélésére nézve. (ifj. Lomnici Zoltán – Magyar Nemzet)
A békemenetes jogász – „Jakab Péter a parlament szégyene” cím alatt – eszmetársai iránymutatásának megfelelően, nekitámadt a Jobbik elnökének, és megfogalmazása szerint a „Jakab-félék” miatt csökkent az Országgyűlés tekintélye. Jegyzetem elején hangsúlyozom, hogy nem vagyok Jobbik-szavazó, és nem vagyok Jakab Péter prókátora. A Jobbik elnöke az új politikai generáció egyik ismert képviselője, pártját igyekszik a szélről középre vezetni. Rengeteg konfliktust vállalt és teljes mellszélességgel beleállt az Orbán-rezsim elleni küzdelembe. Nem körülményeskedik mondanivalója megfogalmazásakor, élesen – sokszor hevesen – bírálja a miniszterelnököt és klientúráját. Szövetségi politikája is szúrja a Fidesz korifeusainak szemét, de ez legyen a kormányzó párt problémája.
Lomnici az Országgyűlés tekintélyét és méltóságát félti, és követendő példaként az USA Képviselőházára hivatkozik. Az Egyesült Államok Képviselőházának elnöke a 81 éves Nancy Pelosi „született” demokrata, szinte pótolhatatlan személyisége pártjának és az amerikai politikának. Önálló arculattal, rendkívüli határozottsággal irányítja a világ vezető hatalmának törvényhozói testületét, ahol nem kétharmaddal és nem „bátor emberek” lehengerlő szavazati többségével döntenek az ország ügyeiben. A képviselők aránya: 51,2 – 48,8 a demokraták javára. Ezt a hatalmas testületet (432 fő) irányítja az amerikai politika nagyasszonya, és demokratikus eszközökkel érvényesíti a házirendet. Nancy Pelosi – többek között Madeleine Albright, Ella Fitzgerald és Eleanor Roosevelt társaságában – tagja a Nemzeti Női Hírességek Csarnokának.
Nálunk olyan a ház, amilyen a gazdája. A magyar parlament elnöke megkeseredett és viselkedészavaros személy, aki sokszor egy Jutason kiképzett őrmester és egy kakastollas csendőr keverékeként vezeti a T. Ház üléseit. Szemmel láthatólag gyűlöli az ellenzéki képviselőket, közülük is leginkább a fiatalokat (Kunhalmi Ágnes, Tordai Bence, Jakab Péter). Nem is érti hozzászólásaikat, csak azt érzékeli, hogy ezek a képviselők az övéit kritizálják. Az pedig tilos. Elfogult is Kövér László, hiszen Budai Gyula vagy Kocsis Máté durva megnyilvánulásaira egyáltalán nem reagál. Összegezve: a „magyar házmester” az első számú felelős azért, hogy a Parlamentet és munkáját nem övezi köztisztelet.
A joganyagok szakmai színvonala nem számon kérhető a házelnökön, de az igen, hogy milyen módon kerülnek benyújtásra törvényjavaslatok, és azokat milyen időtávlatban és milyen előkészítés után vitatják meg. A mindig bólogató Semjén doktor (na, ő sem javít a Ház arculatán) általában 23.15 és 23.45 perc között nyújtja be a fontos kormányzati elképzeléseket tartalmazó normaszövegeket, nyilván azzal a céllal, hogy minél kevesebben érdeklődjenek a tervezett intézkedések iránt. Pitiáner alak, pitiáner, ócska trükkje. Ezek az eljárások, ezek a simliskedések sem emelik a Ház tekintélyét.
Lomnici arra is utal jegyzetében, hogy a mostani ellenzéki összefogás kormányra kerülésével hazánk nemzetközi megítélése a jövőben kedvezőtlen lehet. Ébresztő, Lomnici úr! Az Orbán–Szijjártó–Varga Judit triumvirátus külpolitikai ámokfutása azt eredményezte, hogy az EU tagállamainak többsége és az USA a szövetségi rendszer megbízhatatlan, neveletlen és állandóan bajt okozó fenegyerekeként tartja számon Magyarországot. A gödör alján nem vagyunk veszélyben, hiszen ennél lejjebb már nincs!
