Kifelé a niggerekkel

2019. május 19. 08:44

Több niggert Brüsszelbe – ilyen plakátok jelentek meg Budapest utcáin, mégpedig a Párbeszéd országgyűlési képviselőjének fényképével. Kocsis Cake Olivio, kétségkívül színes bőrű magyar állampolgár, tagja ugye a parlamentnek, pártja akár ki is küldhetné Brüsszelbe. De nem küldi, annak ellenére nem, hogy a falragasz készítője szerint nigger.

Igyekszem óvatosan fogalmazni, az ember ilyenkor könnyen teszi felellőssé azokat a politikusokat, akik gyűlöletet szítanak, tudatosan játszanak rá a vitathatatlanul itt lappangó rasszizmusra. Tényleg legyünk elővigyázatosak; őrült cselekedeteket elkövetők mindig akadnak, próbáljuk elhitetni önmagunkkal, hogy ezúttal is ez történt. Olyasvalaki követett el ízléstelen dolgot, aki bármikor képes ilyen cselekedetekre, anélkül , hogy biztatást kapna rá bárkitől.

Csakhát: alig vagyunk túl néhány nappal Kövér László otromba kijelentésén, amely persze nem a feketékre vonatkozott, ő csak a melegeket bélyegezte meg, de azért azt se mondjuk, hogy egy ilyen mondat az országgyűlés elnökének szájából nem ad bíztatást valakinek arra, hogy – a névtelenség mögé bújva – a négerekre támadjon rá. Mert mit is tesz ez a plakát? Voltaképpen gúnyolódik, azt hirdeti: szavazz rám, és nem leszek itthon. Majd hozzáteszi: a jóféle kivándorlásért. 

Látszólag tehát, az anonimitás mellett, nem követ el bűncselekményt, nem uszít, nem sért becsületet, hiszen csak viccel, ironizál. Márpedig egy egészséges társadalom nem szankcionálja a humort, még akkor sem, ha az éppen ízléstelen. Kövér László is csak az volt, igaz ő még csak nem is viccelt, amikor pedofilnak minősítette azokat a meleg párokat, akik gyerekeket akarnak örökbe fogadni.

A T. Ház általam legkevésbé sem tisztelt elnökének szavai sem keltettek általános felháborodást, nem vonultak utcára  a heteroszexuális emberek, tiltakozandó a másság megbélyegzése ellen, és most sem fog senki tüntetni. Ráadásul nincs is konkrétan ki ellen, hiszen a többszörösen bujdokoló – nyelvileg és személyileg is – szerző miatt még sem érdemes a z utcára menni. Ennyi, és már fel is mentettük magunkat. Már el is magyaráztuk, hogy sem ezzel, sem azzal nincs nekünk dolgunk, hülyék mindig vannak, voltak és lesznek, akár névvel ellátottan, akár név nélkül, akár funkcióban. És megy minden tovább, csúszunk egyre lejjebb.

Egyik oldalról egy politikailag megszállt média, mely a maga gépezetével  szinte kizárólag megrendelésre működik, onnan tehát védelmet sem a melegek, sem a politikai korrektségben még mindig hívők nem remélhetnek támogatást, a másik oldalról egy elcsigázott, már önmagában sem bízó, enervált, tiltakozást megszervezni képtelen társaság, amely egy-egy bágyadt közleményen túl semmilyen valódi ellenállásra nem képes. Ezért aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy egyre vadabb támadások érik azokat, akik legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy nem verik meg őket.

Azt akartam írni, hogy nem üldözik el őket, de lám – íme ez a plakát – lényegében már ezt szeretnék azok, akik a plakátokat kihelyezték, és azok is, akik mögöttük állnak. Hogy kik azok, meg egyáltalán vannak-e ilyenek nem tudhatjuk. De feltételezhetjük, hogy az akció kitervelője nincs egyedül. És miután a hivatalos politika nem tesz ellenük lépéseket, sőt: csendben eltűri azt a rasszizmust, amelyet amúgy ő generált a mindennapos idegengyűlöletével, biztosak lehetünk benne, hogy a gúny előbb-utóbb tettlegességig fajul. Vagy addig, amikor majd együtt zengik a kormánnyal: kifelé az országból az idegenekkel, kifelé a niggerekkel.

Szerző: Németh Péter