Kissinger szerint van lehetőség az ukrajnai háború tárgyalásos rendezésére

A veterán politikus, Kissinger mindenekelőtt részletesen emlékeztetett az I. világháborúra, amelyben két év után kiderült, hogy lenne lehetőség a tárgyalásra, elérhető közelségben van egy esetleges megállapodás a status ante quo némi módosítása alapján, de az európaiak amerikai közvetítésre vártak, és mire Wilson elnök elszánta magát erre, újabb két év telt el, ami újabb milliók halálát követelte. Kissinger részletezte a háború következményeit is azzal, hogy a kemény Versailles-i béke ráadásul sokkal törékenyebbnek bizonyult annál a struktúránál, amelynek a helyére lépett.   

A politikus feltette a kérdést, a világ vajon most is ehhez mérhető fordulópont előtt áll-e, ha az ukrajnai tél a nagyarányú katonai operációk megszakításához vezet. Hangsúlyozta, hogy támogatta a nyugati szövetségesek Ukrajna támogatására tett erőfeszítéseit, de úgy látja, most eljött az ideje annak, hogy a már bekövetkezett stratégiai változásokat új struktúrába helyezzék, ami utat mutathat a tárgyalásos békéhez.  

Ukrajna a modern történelem során most első ízben nagy állam Közép-Európában. Szövetségesei támogatásával és Zelenszkij elnök inspirációjával ellenszegül a hagyományos orosz haderőnek, amelytől Európa a II. világháború óta tartott. A nemzetközi rendszer – Kína is – elítéli az orosz agressziót és az orosz nukleáris fegyverek esetleges bevetését. A folyamat érinti Ukrajna NATO-tagságát is, és bizonyos, hogy a békefolyamatnak Ukrajnát a NATO-hoz kell kötnie, akárhogyan is fogalmazzák ezt meg. Az alternatíva a semlegesség lenne, de ez mostanra értelmetlenné vált, különösen Finnország és Svédország NATO-csatlakozása után.

Kissinger leszögezte: ezért javasolta májusban, hogy a háború kezdetén érvényes határ mentén kellene fegyverszüneti vonalat létrehozni, Oroszország lemondana az azóta meghódított területekről, de azokról a területekről nem – a Krímről sem –, amelyeket közel tíz éve szállt meg. Ez utóbbi területekről a tűzszünet elérése után lehetne tárgyalni. Ha katonailag, vagy tárgyalás útján nem lehet visszaállítani a háború előtti határt, az önrendelkezéshez való, nemzetközi jogban rögzített joghoz lehetne fordulni, és a különösen hevesen vitatott területeken, amelyek a századok során sokszor szenvedték el a tulajdonos változását, népszavazásokat lehetne tartani, nemzetközi felügyelet alatt

A békefolyamatnak két célja lenne: Ukrajna szabadságának megerősítése, és egy új nemzetközi struktúra meghatározása, különösen Közép-Kelet-Európa számára. Ebben a rendben pedig végre Oroszországnak is helyet kell találnia.  

Kissinger figyelmezteti azokat, akik arra az eredményre vágynak, hogy a háború meggyengíti Oroszországot. Oroszország ugyan hajlik az erőszakra, de több mint fél évezreden át jelentősen hozzájárult a globális erőegyensúlyhoz, történelmi szerepét nem szabad alábecsülni. A mostani katonai veszteségek nem érintették a nukleáris kapacitásait, és ez lehetővé teszi Moszkvának, hogy az ukrajnai háború eszkalálásával fenyegetőzzön – szögezte le. Ezzel szemben az orosz nukleáris arzenál rombolása, stratégiai kapacitásainak megsemmisítése, vagy Oroszország széthullása oda vezethet, hogy a 11 időzónán átnyúló terület veszélyes vákuummá válik. A rivalizáló társadalmak eljuthatnak arra a pontra, ahonnan a nézeteltéréseiket erőszakos úton oldanák meg. Más országok esetleg késztetést érezhetnének területi igényeik katonai úton való rendezésére. És mindezen veszélyeket erősítené a sok ezer nukleáris fegyver jelenléte. A világ vezető politikusainak, akik egy olyan háború befejezésére törekednek, amelyben két nukleáris hatalom áll szemben egymással egy hagyományos fegyverekkel rendelkező ország felett, el kellene gondolkodniuk a konfliktus hatásairól, és a modern technológia és a mesterséges intelligencia hosszú távú stratégiai lehetőségeiről. Máris léteznek autonóm fegyverek, amelyek önállóan határozzák meg a célpontokat, és ezért képesek arra, hogy saját háborúba kezdjenek – figyelmeztet Kissinger.

Ha ezen a területen egyszer átlépünk egy határt, a hightech lesz a fegyvertechnikai norma, a számítógép pedig a stratégia legfontosabb végrehajtója, s akkor a világ olyan helyzetbe kerül, amelyre még nincs kipróbált koncepciója. Hogyan tudják a politikusok a kezükben tartani az ellenőrzést, amikor a számítógépek olyan tempóban és terjedelemben diktálnak stratégiai utasításokat, ami szükségszerűen korlátozza és veszélyezteti az emberi inputot? Hogyan lehet biztosítani az emberiség túlélését az ellentmondásos információk, érzékelések és romboló kapacitások örvényében?  – sorolja a kérdéseket a veterán politikus.

Még nincs elméletünk ehhez az ellenőrizetlenül terjedő világhoz, és még csak ezután kell majd erről beszélni, talán mert a komoly tárgyalások olyan új felismerésekhez vezetnek, amelyek önmagukban is veszélyt jelentenek a jövőre nézve. A fejlett technológia és az afeletti uralom közötti szakadék áthidalása – de még csak az implikációk megértése is – ma éppen olyan fontos téma, mint a klímaváltozás. Ehhez olyan politikusok kellenek, akik történelmi távlatokban gondolkodnak, és valamennyire értenek a technológiához – szögezte le.  

A békére és rendre törekvésnek két összetevője van, s ezeket néha ellentétesnek tekintik: a biztonság elemeinek keresése és a megbékélés szükségessége okán. Ha nem tudjuk mindkettőt teljesíteni, akkor egyiket sem fogjuk elérni. A diplomácia útja bonyolultnak és frusztrálónak tűnhet, de a haladás megköveteli a kellő víziót és bátorságot, hogy erre az útra lépjünk – hangsúlyozta Kissinger.