Kiszámíthatatlan mi történik, ha Trump nem győz

– Már nincs egy hónap sem az amerikai elnökválasztásig; mennyire durvul el ilyenkor a kampány az USA-ban?

– Tendenciaszerű, hogy a kampányok – főleg az elnöki – eldurvulnak az utolsó pár hónapban. Ez a kampány viszont már durván is kezdődött, ráadásul sokkal hamarabb, mint a korábbiak. Ha visszaemlékszünk, Trump szinte abba sem hagyta a kampányolást: 2016-os megválasztása után is folytatta a nagygyűléseket és a feszültségkeltést. Utólag nézve, elég naiv volt az a várakozás, hogy az elnök a választás lecsengésével majd megbékélésre törekszik. Ehelyett folytatta a megosztó retorikát, a bűnbakok keresését és az állandó ellenségkép-gyártást. Ennek a dinamikának az elnöki kampány, és annak eldurvulása, csak egyenes folytatása. A feszültség az USÁ-ban az elmúlt négy év alatt egyre csak fokozódott, lassan már az elviselhetetlenségig. 

– Lehet, hogy ennek is köszönhetően, de a közvélemény-kutatók biztos Biden-győzelmet jósolnak, viszont ez így volt négy éve is: Hillary Clinton vezetett náluk, mégis vesztett.

– A közvélemény-kutatások országos szinten valóban Biden fölényét jósolják, de az elektori rendszer miatt, a csatatér államokra kell figyelni, ahol jóval szorosabb a verseny. 2016-ban, a közhiedelemmel ellentétben, a közvélemény-kutatások pontosan jósolták meg, hogy Clinton országos szinten pár százalékkal több szavazatot kap, mint Trump. Viszont a csatatér államokban Trump a vártnál egy kicsivel jobban teljesített és ezért tudott nyerni. Ez a forgatókönyv 2020-ban is megismétlődhet, bár Biden országos fölénye most nagyobb, mint Clintoné volt pár héttel a választás előtt. Véleményem szerint, az igazi bizonytalansági tényező azonban nem a közvélemény-kutatások megbízhatóságában van, hanem a választás tisztaságában. A járvány miatt, várhatóan a szokásosnál jóval többen fognak levélben szavazni. Egyes felmérések szerint, akár a szavazatok 30-40 százaléka is érkezhet postai úton. Ezen szavazatok többsége előreláthatólag demokrata, mivel a republikánus narratívában a járvány el van bagatellizálva, s ezért a republikánusok kevésbé tartják kockázatosnak a személyes szavazást. Így várható, hogy a választás estéjén Trump fog vezetni, de a rákövetkező napokban, hetekben, mikor a postán feladott szavazatok is beérkeznek, könnyen fordulhat az eredmény. Trump és a republikánusok ezt pontosan tudják, és nagy erőkkel igyekeznek már előre aláásni a postán feladott szavazatok legitimitását. Csalással riogatnak, megvágták a Nemzeti Postahivatal költségvetését, hogy az ne tudjon felkészülni a várható többletvolumenre és számos olyan lépést tettek, amelyek megnehezítik a levélben való szavazást, vagy azon szavazatok ratifikálását. Már most több mint 200 (!) per van folyamatban különböző államokban a postai szavazás ellen. Ezen kívül, a republikánusok villámsebességgel igyekeznek betölteni a nemrég megüresedett alkotmánybírói széket, amellyel a konzervatívok 6-3-as többséget szerezhetnek abban a bírói grémiumban, amely nem kizárt, hogy állást kell majd foglaljon a választás kimenetelében. Megjósolhatatlan, hogy a republikánusok ezirányú erőfeszítései sikerrel járnak-e majd, de nincs precedens arra, hogy az amerikai választási rendszer kibírja-e azt, hogy az aktuális hatalom minden lehető lépésben obstruálja. Ezért sajnos ki kell mondani: nincs garancia arra, hogy tisztességes lesz a 2020-as amerikai elnökválasztás. 

– Az elektori rendszer felül tudja írni a választók akaratát? 

– Amennyiben a választók akaratát úgy definiáljuk, hogy kire adnak le több szavazatot, akkor igen: az elektori rendszer miatt 2000-ben (Bush v. Gore) és 2016-ban is a kevesebb szavazatot kapott jelölt lett az elnök. Mint említettem, erre idén is megvan az esély. A rendszer védelmezői azzal érvelnek, hogy a jelöltek előre tudják a játékszabályokat és annak alapján alakítják ki kampánystratégiáikat. Én viszont pont ezen játékszabályok miatt tartom az elektori rendszert antidemokratikusnak: Amerika 50 állama helyett csak 8-10 csatatér államra – mint például Pennsylvania, Michigan vagy Wisconsin – szűkíti le a kampányt. Soha egyetlen elnökjelölt nem kampányol például Kaliforniában vagy Texasban és nem is keresik az ott lakók kegyeit. Ezek a csatatér államok viszont nem reprezentatívak Amerika egészét tekintve: az átlagnál idősebb a lakosságuk, felülreprezentáltak bennük a fehérek, konzervatívabb az ideológiájuk. Nem igazságos és egyáltalán nem demokratikus, hogy ezek az államok dönthetik el minden elnökválasztás kimenetelét. 

– Egyébként miben nyújtott jót, elfogadhatót, vagy teljességgel elfogadhatatlant Trump az elmúlt négy évben? 

– Ha az ember megerőlteti magát, akkor biztos lehet találni olyan elemeket, ahol Trump pozitív teljesítményt nyújtott. Talán ilyen lehet a 2019-ben elfogadott büntetőtörvény-reform, amely következtében, sok ezer, gyakran igazságtalanul bebörtönzött afro-amerikai büntetésén enyhítettek. De Izrael kapcsolatának normalizálása számos arab országgal is örvendetes fejlemény. Az összkép azonban katasztrofális. Négy év alatt Amerika demokráciája a felismerhetetlenségig erodálódott, a világban betöltött vezető szerepe megingott, a járvány félrekezelése kapcsán több, mint 200 ezer ember vesztette életét és belpolitikájából eltűnt minden civilizáltság. Az ország két táborra szakadt, amelyek mindegyike egzisztenciális fenyegetettséget lát a másikban. Ezeket a problémákat nem lehet kizárólag Trump számlájára írni, de úgy gondolom, hogy elnöksége, megosztó személyisége, autokrata tendenciái, nagy fokú inkompetenciája jelentősen hozzájárult a mostani áldatlan állapotokhoz.

–  A megfertőződése javít az esélyein, vagy ront? 

– Véleményem szerint, nem oszt nem szoroz. A táborok kialakultak, a frontvonalak megmerevedtek. A közvélemény-kutatások szerint jóval 90 százalék fölött van a biztos jelöltválasztók száma. A választás azon múlik, hogy melyik tábor tudja jobban mozgósítani a a bázisát, illetve, a fent említettek alapján, mennyire lesz tisztességes a szavazás procedúrája. Trump népszerűsége gyakorlatilag egész elnöksége alatt egy szűk sávban, 40-45 százalék között mozgott. Ezen a nyolc hónappal ezelőtt még dübörgő gazdaság sem tudott javítani és a koronavírus válság sem tudott rontani. Trump személye oly mértékben megosztó, hogy mindkét tábor zsigerből, érzelmi alapon, nem rációtól vezérelve követi vagy utasítja el. 

– Az amerikaiak hogy viszonyulnak ahhoz, hogy ilyen öregember volt az elnökük, és most egy még öregebb jöhet? 

– A republikánus oldalon Trump kora nem hiszem, hogy nagy szerepet játszana. A demokrata pártiak közül sem gondolom, hogy sokan ringatnák magukat abban az illúzióban, hogy megválasztása esetén Biden transzformatív elnökként vonulna majd be Amerika történelmébe, vagy hogy 77 évesen egy terminusnál többre vállalkozna. A demokraták olvasatában Biden feladata, hogy megmentse Amerikát Trumptól és esélyt adjon a demokráciának. Mert a fent említett egzisztenciális veszély a baloldal szemében az amerikai demokrácia halála. Hogy Biden mennyi ideig elnök, az ebből a nézőpontból kiindulva mellékes. A lényeg, hogy Trump menjen.

– Milyen Amerika lesz, ha Trump megint nyer, és milyen, ha Biden?

– A kérdés feltételez valamilyen fajta időtávot, amelyben a választás rendesen lezárul és be lehet látni Trump vagy Biden elnökségét. Számomra a kérdés sokkal rövidebb távon merül fel: mi lesz november 3-a után? Félő ugyanis, hogy túl vagyunk már azon, hogy egy választás lezárjon egy feszültséggel teli kampányidőszakot. Ellenkezőleg: én úgy látom, hogy mindkét tábor a másik politikai megsemmisülését várja a választástól. Viszont könnyen lehet, hogy még az elnökség kérdése sem fog eldőlni megnyugtatóan, nemhogy az egymásnak feszülő társadalmi ellentétek. Akkor viszont könnyen elszabadulhat a pokol. Ráadásul egy olyan országban, ahol több fegyver van magánkézben, mint amennyi ember, nem nehéz elképzelni, hogy egy zavargásokkal, akár erőszakkal teli időszak következik.  

– Orbán mindenesetre újra kockáztatott, megint kiállt Trump mellett, vagy Bident ez egy cseppet sem érdekli? 

– Pillanatnyilag, gondolom, Joe Bidennek kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem, hogy Orbán Viktor kijelentéseivel foglalkozzon. Biden azonban, mint az Obama kormány prominens tagja, amivel a Fidesznek eléggé meggyűlt a baja, pontosan ismeri a magyar helyzetet és Orbán Viktor autokrata kormányzási stílusát. Nem gondolom, hogy Biden megválasztása esetén, Orbánra Washington-i meghívás várna, de ez független a magyar miniszterelnök mostani kijelentéseitől. Ilyen értelemben Orbán nem kockáztatott nagyot, mert Bidennél amúgy is kegyvesztett, Trump újraválasztása esetén viszont hasznot húzhat abból, hogy ilyen korán újra letette mellette a garast.

– A pandémia kezelésében kitől remélhetnek inkább fordulatot? 

– Egyértelműen Bidentől. Trump az újraválasztása érdekében nem akart olyan drasztikus lépéseket tenni, amelyek a gazdaság növekedését veszélyeztetnék. Ennek következtében, belekormányozta magát abba a narratívába, hogy a vírus nem nagy ügy, nem súlyosabb az influenzánál és magától el fog menni, vagy ha nem, akkor pillanatok alatt lesz oltás. Márpedig az elnök nem arról híres, hogy belátná tévedéseit és korrigálna, főleg, ha egy esetleges választási győzelemmel igazolva érzi magát. Az igazsághoz azonban azt hozzá kell tenni, hogy Amerikában a szövetségi kormány és az államok között megoszlanak a kormányzási jogosítványok, ami a legnagyobb jóindulat mellett is nehézkessé tette volna a koordinációt. A republikánus államok nagyjából követik Trump példáját, ezért elnökként Bidennek sem lenne könnyű dolga a járvány kezelésével. 

– Hol tartanak a kutatások az USA-ban? Mik az optimista és mik a reális forgatókönyvek? 

– A koronavírus elleni kutatások két nagy csoportja az aktív fertőzést kezelő gyógyszerek és az annak megelőzését szolgáló oltások. Gyógyszerek már most is vannak, s bár a hatékonyságuk korántsem 100 százalékos, azért  a halálozási arányt így is sikerült csökkenteni. Oltás, úgy néz ki, legkorábban az év végére vagy a jövő év elejére várható, bár a tömegszintű gyártásra még akár további hat-kilenc hónapot is kellhet várni. Mindehhez persze hozzá kell tenni azt a kötelező kitételt, amely szerint a gyógyszergyártás kockázatos vállalkozás és semmi garancia nincs arra, hogy az optimista forgatókönyvek tarthatók. 

– Közgazdászként: megúszható-e a válság elmélyülése az USA-ban? És megúszható-e Európában? 

– Feltétlenül. Sok ázsiai ország – említhető például Taiwan, Szingapúr, Dél-Korea, de akár Kína is – példája mutatja, hogy kordában lehet tartani a járványt a gazdaság lezárása nélkül is. Ehhez azonban nagy fokú koordináció, sok tesztelés, általános maszkhasználat, a fertőzöttek azonnali izolálása és a potenciális fertőzöttek gyors felkutatása (contact tracing) szükséges. Leginkább azonban az a fegyelem, közösségi szolidaritás, és bizonyos vélt vagy valós egyéni szabadságjogok háttérbe szorítása, amelyek – úgy tűnik – egyelőre Amerikából vagy sok európai országból hiányoznak. 

– A magyar kormány a sikerpropagandával akarja nyugtatni a lakosságot, vajon ez működik-e most is? 

– Úgy gondolom, hogy sok mindenben lehet ködösíteni, de abban, hogy hányan lesznek betegek, vagy akár halnak meg szeretteink, ismerőseink körében, elég nehéz. A magyar kormány ugyanabban a dilemmában van, mint mindenki más: nemcsak kozmetikázni, de ténylegesen alacsonyan kell tartani a számokat úgy, hogy közben nem vágja haza a gazdaságot és nem kényszeríti nagyobb önmegtartóztatásra az országot, mint amire a nép hajlandó. 

– Egy esetleges kormányváltás esetén, mi okozhatja a legnagyobb kockázatot az új garnitúra számára? 

– Amerika demokráciájának sok hibájával együtt, állandó fémjele volt a békés hatalomátadás. Most először van reális esély arra, hogy a vesztes nem ismeri el az eredményt és nem vonul el békében. Trump nem is nagyon csinált titkot abból, hogy esetleges vereségét csak valamilyen választási csalás rovására tudná írni, s ezért ez esetben az eredményt nem tudja elfogadni. Nagyon úgy tűnik, hogy Trump hajlandó alkotmányos válságba taszítani az országot és utcára vinni fanatizált követőit, ha nem számára kedvezően alakul a választás. Egy ilyen nagyon is valószerű forgatókönyv kockázata kiszámíthatatlan. 

– Az amerikaiak épp úgy be vannak zárva országukba, mint mások, persze egy sokkal nagyobb országban. Hogyan viseli ezt a lakosság? 

– Amerikában több krízis hullámai adódnak össze. A koronavírus önmagában is súlyos válsága mellett, a faji előítéletek és rendőri túlkapások miatti frusztráció, illetve a választás és az azt követő káosz veszélye feszítik a húrt. Mindezt táplálja az a társadalmi ellentét, amelyben az egyre inkább kisebbségbe szoruló, többnyire fehér, alacsonyan iskolázott rétegek ellenséget látnak a tőlük bőrszínben, kulturálisan, nyelvben, vallásban, ideológiában különböző népcsoportoktól. A politikusok, a média, a közösségi média-platformok saját önös érdekeiktől vezérelve, csak tovább hergelik az embereket. Úgy érzem, hogy szinte tapintani lehet a feszültséget és nem látom, hogy mi vagy ki tudná az eszkalációt megállítani.

– Ön szerint mennyi idő kell ahhoz, hogy elfelejtsük, mi is történt velünk 2020-ban? 

– Remélem, nem fogjuk soha. Az ázsiai országok azért is tudták hatékonyabban kezelni a 2020-as koronavírus válságot, mert a 2000-es évek elején már átmentek egy-két regionális járványon, mint például a SARS, vagy a sertésinfluenza, amelyek nálunk nem okoztak igazán nagy kárt. Ezek az országok viszont saját kárukból tanulva. most már felkészültebbek voltak. Ha más nem, annyi haszna legyen a 2020-es világjárványnak, hogy nem felejtjük el és tanulunk belőle.