Komoly kockázat, hogy egymillió embernek nincs állandó háziorvosa 

Az idén augusztus elsejei adatok szerint 659 tartósan, vagyis hat hónapnál hosszabb ideje betöltetlen háziorvosi praxis volt Magyarországon, összesen 517 településen, vagy kerületben. Csak június elsejéhez képest 27-tel nőtt a szám. Milyen következményekkel jár, hogy egyre több a betöltetlen háziorvosi praxis?

Ez azt jelenti, hogy Budapesten – szinte az ország valamennyi megyéjével összhangban – üresek háziorvosi praxisok. Van, ahol kevésbé jellemző ez, van, ahol – elsősorban a keleti megyékben – jobban. Ez azt jelenti, hogy durván egymillió embernek nincs állandó háziorvosa, tehát csak helyettesítéssel látják el a praxist. Így például a kistelepüléseken előállhat az a helyzet, hogy esetenként két-három naponta, vagy csak hetente egyszer megy ki oda rendelni valaki, és még az sem biztos, hogy mindig ugyanaz az orvos. Így sürgős esetben az ellátás mindenképpen késik. Ha szerencséje van az illetőnek, sikerül mentőt hívnia, és az hamar ki is ér, de a háziorvossal helyben akkor sem lehet konzultálni. Ez mindenképpen komoly kockázatot jelent az egészség szempontjából, a hirtelen kialakuló rosszullétek ellátásában. De általában is a folyamatos orvosi gondozást igénylő idült betegségek ellátásában, mint például a cukorbetegség, a feladat megoldatlan marad. Folyamatosan romlik a helyzet, folyamatosan csökken az alapellátásban dolgozók száma.

Miért?

Van pályaelhagyás is, és egyre kevesebben vállalják ezt a nagy kihívást jelentő, ugyanakkor önálló szakmai munka lehetőségét. 

Egyre idősebbek is a háziorvosok. Minek a következménye, hogy a fiatalok nem szívesen vállalják ezt a munkát?

Az orvosok nagyon jelentős része vagy külföldön, vagy a magánszektorban keresi az egyéni boldogulását. Fiatalon viszonylag kevesen mennek el praxisba. Ha be is állnak egy-egy idősebb kolléga mellé, akitől aztán idővel átveszik a praxist, az egy hosszabb folyamat. Azt gondolom, hogy ez a munka nagyon sok figyelmet, odaadást, lelkiismeretet kíván, és főleg a háziorvosi pálya kezdetén egy nagyon felelős, és nem könnyű feladat. Ebben sok minden benne van. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a háziorvosi praxisok finanszírozása sokat javult, számos olyan intézkedést is hozott a kormány, ami a háziorvosközösség illetékesei, vagy az őket képviselő orvosi kamara háziorvosi csoportjának a megkérdezése, de legalább a véleményének figyelembevétele nélkül zajlott. Ide tartozik az ügyeleti ellátás, egészen addig, hogyan fogják majd meghúzni az új körzethatárokat, és természetesen a finanszírozás kérdése is. Azzal nincs baj, hogy ez utóbbiban bizonyos teljesítménymutatókat is figyelembe akarnak venni, de az, hogy a már meglevő finanszírozás terhére alakítják át, és semmiképpen sem többletként jelentkezik az eredménye, az nem jó. Nagyon sok, rengeteg az adminisztráció, amit nem biztos, hogy úgy kell megoldani, ahogy teszik, vagyis nem elég mindent elektronikusan, sok mindent papíralapon is küldeni kell. Ezek az intézkedések nem teszik ezt a munkát könnyebbé, és eléggé vonzóvá. Ebben a munkában nagyon sok szempontból van egy kiszámíthatatlanság. Annak ellenére, amit egyébként helyesen szorgalmaznak, hogy jöjjenek létre a praxisközösségek, abba sem építenek bele elég vonzerőt, nem építenek bele érdekeltséget. Ahol például összeáll egy praxiscsoport, és vannak közöttük különböző típusú szakorvosok, ha mondjuk az urológus szakorvos a kisműtétet elvégzi, és nem küldi be a beteget szakrendelőbe, vagy kórházba, nem kap külön díjazást érte. Holott ez a betegnek is jó, az egészségbiztosítás kasszájának is. Ilyesmiket nem eléggé, vagy egyáltalán nem ismernek el, nem nagyon teremtenek ezekhez a közösségi munkákhoz érdekeltséget. De rengeteg korlát is van, például abban, hogy a háziorvos milyen gyógyszereket írhat fel, és milyeneket nem. Ezek mind közrejátszanak abban, hogy nem nagyon van utánpótlás a háziorvosi rendszerben. 

Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár csütörtökön azt mondta, hogy a következő fél év fontos jogalkotási ciklusában a háziorvosok és a szakdolgozók kompetenciáját is szeretnék kiszélesíteni. Példaként említette, hogy azokat a gyógyszereket, amiket eddig a járóbeteg szakellátásban írhattak csak fel, a jövőben az alapellátásban is felírhatják majd az orvosok. De ha nincs háziorvos, ki fogja felírni? 

Elég régen mondják a háziorvosok és a szakmai szervezetek, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni kell. De valóban, ha nincs elég háziorvos, akkor ez semmiképp sem szerencsés. 

A diákok azt mondják, ha nincs tanár, nincs jövő. Mi mit mondhatunk, ha nincs háziorvos, akkor…?

Ha nincs háziorvos, akkor bizony még jobban megrendül az egészségünk. Különösen ott, ahol magánrendelésre, magánorvoshoz is elég nehéz – csak utazással lehet – eljutni. Nem mindenkinek van autója, a közlekedés nem elég jól szervezett, és ez azt jelenti, hogy minél kevesebb a háziorvos, minél kevesebb a szakorvos, annál inkább veszélyben van az amúgy se jó egészségünk. Ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy a lakosság egészségi állapotában – ami már a Covidnak „köszönhetően” sokat romlott, ha a születéskor várható élettartamot, a halálozási adatokat nézzük –, nem fogunk tudni visszakapaszkodni az egészségügyi mutatókban. És ez nagyon nem jó.

Mit kellene csinálni? 

Sokkal többet kellene foglalkoznia a kormánynak azzal, hogy szakmai lehetőség, jövőkép, finanszírozás tekintetében hogyan lehetne akár egy kicsit is előre jutni. Ha nem tudjuk megőrizni az alapellátást, ha a működőképesség megőrzéséhez nem kapnak nagyobb megbecsülést a háziorvosok, akkor nagyon nagy baj van. Persze, sok mindent kell alakítani a finanszírozásban, hogy még inkább a megelőzésre figyeljenek, ha tényleg el akarnak ismerni teljesítményt, akkor az ilyen címen kapott juttatás ne csökkentse a korábbi jövedelmet. Még egyszer mondom, ismerjék el többletdíjazással, ha egy megfelelő szakvizsgával, felszereléssel rendelkező háziorvos szakorvosi vizsgálatot, vagy beavatkozást végez el. Emellett nem szabad elfeledkezni az alapellátásban dolgozó szakápolókról, asszisztensekről sem, arról, hogy az ő megbecsülésüket hogyan lehet javítani. Hiszen nagyon sok rutin szűrési, betegút-szervezési, gondozási feladatot át tudnak venni az orvosoktól. Én azt gondolom, hogy hiba volt az alapellátásból kivenni a védőnőket, és végeredményben ezt a szolgálatot is centralizálni. Mert a védőnő mégis csak az alapellátási csoport tagja a házi gyerekorvossal, annak hiányában a háziorvossal. Jó, így is tud konzultálni vele, de, ha neki máshoz, a kormányzati felettesek elvárásaihoz kell igazodni, akkor az nem szerencsés. Szerintem ez ügyben még nagyon sok teendő van, mert nem megnyugtató a helyzet. Bár mondjuk az egészségügyben nincs egyetlen olyan területet, ahol megnyugtató a helyzet. Sajnos a pénz és a létszámhiány, a háziorvoshiány, ami folyamatosan növekszik, aggasztó. Ahogy az is az, hogy már budapesti szakrendelők is vannak, ahol egy szemészeti vizsgálatra két-három hónapot kell várnia a betegnek. Mit tud csinálni? Kénytelen elmenni a magánorvoshoz, és sajnos, a szakrendelőtől a kórházig mindenhol elég komolyan jelentkezik a szakorvos hiánya. Hiába állítja a kormány ennek az ellenkezőjét, és harsogja azt, hogy mennyivel több pénzt ad az egészségügyre, azért a valóság az, hogy aki egy kicsit is kapcsolatba kerül vele, látja, hogy a nagyon tisztességesen dolgozó orvosok is milyen nehézségekkel néznek szembe. Ilyen szempontból is komoly gondok vannak.