Konzultáció helyett: egyetlen szó
Orbán Viktor, a NER rendszerura úgy döntött: ismét egy méregdrága, önigazoló nemzeti konzultációra költi a magyar adófizetők pénzét. Pedig lenne jobb helye…
A hír szerint, Gulyás Gergely kancelláriát vezető miniszter a kormányinfón a lakosság várható újabb „levélbombázása” tematikus céljaiként „a gyöngyöspatai romák kártérítési ügyét, a győri gyermekgyilkossággal kapcsolatos eljárást, a ’börtönbiznisz’, valamint a bírók függetlenségének kérdését említette”.
Speciel eddig se akartam és ezután se kívánok érdemi kérdésekről érdemi – minden demokráciában jogosan elvárható – érdekvédelmi egyeztetés híján (ahelyett) kifejezetten sugalmazó kérdésekre adott, és persze előtte a pártállami hatalom óriásmédiája által hosszasan sulykolt válaszokkal álkonzultálni. Ezt a lehetőséget most is meghagyom az egyatábornak, amelyet Orbán előszeretettel azonosít a magyar nemzettel. Úgyis csak attól – a híveitől – várhat, és vár a kampányaihoz kellő önigazolást. És tőlük rendre meg is kapja. Ennyivel be szokta érni. Mi a fenének is kellene nekünk így „konzultálni”?
Ám azért mégsem hagynám teljesen figyelmen kívül ezt a felűről jövő (nem éppen népi) kezdeményezést. Elintézhetjük a dolgot egyszerűbben is. Egyetlen szóval. Azzal, amit az EU-val folytatott csörtéi örvén, Orbán minden más, kényes-kínos témától elválasztva, Magyarország nevében jogos – értsd: törvényes – elvárásként szokott támasztani az unióval szemben.
Azzal, ami a szegregáltan oktatott roma gyermekek kárpótlása, és a „börtönbiznisz” esetében már bírósági ítéletek szerint is jogos – értsd: törvényes – elvárás:
Fizessen!
