Kövér betiltja az élőzést?

Tordai Bence tudósított. Kezében tartotta a kameraként működtetett telefont, és rögzített mindent, ami történt, amit fontosnak talált. De nem pusztán rögzített, és ez itt az újítás, a facebookon keresztül élőben közvetítette. Aztán, a tévészékházban történteket már szinte valamennyi képviselő továbbította az érdeklődők felé, aminek következtében többtízezren láthattak élőben az eseményeket.

A kormánypárti oldalon változatlanul a régi reflexek működtek, egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy kilépjenek a hamisított világukból, kizárólag abban a keretben voltak képesek mozogni, amelyet számukra a gazdáik meghatároztak. Mindez akkor is igaz volt, amikor nyilvánvalóvá vált a biztonsági őrök – majdnem azt írtam: keretlegények – működése; képesek voltak az internetet bejárt jeleneteket is átértelmezni, azt elvárni a nézőktől, hogy ne azt lássák, amit a képek mutatnak, hanem azt, amit ők mondanak, sugallnak.

Ebből fakadtak aztán az olyan torz mondatok, amelyeket az állami tévé riporterétől hallhattunk. A könnyebb érthetőség kedvéért ideírok egyet: Gréczy Zsolt sajtótájékoztatóján, a riporternő, bizonyítandó az igazát, azt rótta fel – éles hangon – a képviselőnek, hogy Varjú László képes volt fektében is belenyomni a mobilját a biztonsági őr arcába. Ha a hölgy egy pillanatig is hajlandó lett volna átgondolni a megbízói által rábízott feladatot, maga is rájön, milyen képtelenségeket beszél.

Ahhoz ugyanis, hogy Varjú fektében bárkinek az arcába tudja nyomni a telefonját, le kell őt teperni, egyfelől, a biztonsági embernek, meg, gondolom lendületesen, fölé kell hajolnia. És feltehetően nem azért, hogy felsegítse a politikust.

De a történetet nem azért meséltem most el, mert újra elő szeretném venni az akkor történteket. Az eseményeket, ha láttuk is őket, akkor is, ki-ki a maga pártállása, vagy patrónusa alapján ítéli meg. Amiért most erről beszélek, az nem más, mint amit bevezetőben említettem: mostantól minden másképp lesz.

Az a bizonyos telefon, a kamera, és a facebook mindig felkínálja a lehetőséget, hogy egyenes adásban lássuk a valóságot. És ennek most különös jelentősége lesz, ha igaz az az ígéret, miszerint az ellenzék innen kezdve másképp fogja kezelni a parlamenti munkát. Hogy pontosan miként, nem tudjuk, azt azonban igen, hogy az a rendszer, amelyben a kormánypárti politikusokkal szemben ülők csak simán elviselik, hogy megalázzák őket, báboknak tekintik, ők maguk pedig egyszerűen belemennek az értelmetlenné vált szavazásokba, nem tartható fenn. Ez, miután éppen ők mutatták fel ennek lehetetlen voltát, nem maradhat így. Természetesen a mobilok világa, az internet önmagában nem válhat politikai szereplővé, de fontos eszközzé vált; az erre fogékonyak immár várják, követelik az ellenzék aktivitását, leleményességét, kreativitását.

A kormányoldal erre még nincs felkészülve. Bizonyosra vehető, hogy gondolkodnak a megoldásban, azt sem lehet kizárni, hogy Kövér László fejében megfordul: ki kellene tiltani a mobiltelefonokat az ülésteremből.

Ez azonban már egyértelműen Észak-Korea iránya, és erre talán még a Fidesz vezetői sem vennék a bátorságot, uniós országként legalábbis. Volna még egy másik lehetőség is; létezik a parlamentben – én magam találkoztam vele – egy olyan gomb, amely képes elnémítani, használatlanná tenni a telefonokat. Ám nyilván ez is egy olyan jogkorlátozás lenne, amely ugyan nem áll messze a kormánypárt eddigi praxisától, de aligha megléphető. Vagyis az adminisztratív, tiltó rendelkezéseken túl jelenleg nincs ellenszere az olyan egyenes közvetítéseknek, amelyek bemutatnák: mennyire egyoldalú és diktatórikus az is, ami az országgyűlésben történik.

Szóval az ellenzék megtalálta a megfelelő technikai ellenlépést. Most már csak igazi tartalomra lesz szükség.