Kövér László szerint a családja nemzetáruló
Még a trianoni megemlékezés előtt mondta Kövér László, hogy más döntés született volna a versailles-i kastélyban, ha a baloldal nem árulja el a nemzetet. Mindehhez még hozzátette, hogy az elmúlt száz évben a baloldal, amikor csak tehette, rárontott a saját nemzetére. Pedig, ha valakinek, Kövérnek tényleg nem kellene komcsiznia.
Már csak azért sem, mert a bajuszos házelnök – mielőtt Soros György zsoldjába állt volna, hogy az idős milliárdos ösztöndíjával a közép-európai társadalmi mozgalmakat kutassa – az MSZMP KB Társadalomkutató Intézetének ifjúsági kutatócsoportjában kezdte pályafutását. Mostanság ugyan szeret úgy emlékezni az ott eltöltött időre és ottani szerepvállalására, mint akinek a szolgálatait csak fénymásolásban és hasonló segédmunkákban vették igénybe, ám az életrajzból nehéz volna eltagadni, hogy Kövér annak a pártnak volt munkatársa, amelynek Kádár János volt az első titkára.
Nem Kövér László volt az első baloldali a családjában. Édesapja már az 1930-as évektől a szociáldemokrata párt, majd később az MSZMP tagja volt, és egyéb felmenői között is szép számmal akadnak olyanok, akik Kövér mostani meglátása szerint, rárontottak a saját nemzetükre, és felelősek azért, hogy Trianonban a magyarok számára kedvezőtlen és igazságtalan döntés szülessen. „Apai nagyapám és nagyanyám szociáldemokrata érzelműek voltak. Nagyapámnak a szociáldemokrata párt pápai szervezetének a Bethlen-Peyer paktumot követő megszervezésétől jogfolytonos volt a párttagsága haláláig, 1989-ig, szemben nagymamámmal, akit az 1948-as pártegyesülést megelőző tagrevízióval, mint klerikális elhajlót kiraktak a pártból. Az ilyen gyökereimet nemcsak nem szégyellem, de büszke is vagyok rájuk" – nyilatkozta Kövér egy 2005-ös interjúban.
Mindezek fényében, érthetők Kövér azon a kijelentései, amelyek a házelnök identitászavaráról tanúskodnak. Nehéz lehet állandóan komcsizni, és közben szembesülni saját és felmenői – amúgy tényleg nem dicstelen, de az ő szemében nemzetárulónak minősülő – múltjával.
Ebben a nem túl irigylésre méltó állapotában mondhatta Kövér László a parlamenti trianoni megemlékezésen a következőket: „Trianon nemcsak a múltban esett történelmi igazságtalanság okozta fájdalom szinonimája, nemcsak a jelenben bennünk élő egyfajta kollektív lelkiismeretfurdalásé, hogy miként hagyhattuk, hogy ez megtörténjen velünk, hanem a jövőre vonatkozó parancs is: ez még egyszer nem történhet meg velünk”.
Jó volna, ha megtudhatnánk például, hogy mi az, ami még egyszer nem történhet meg velünk? Az, hogy egy pöffeszkedő, másokat lenéző és kirekesztő politika, valamint egy vesztett háború odavezet, hogy ismét elveszítjük az ország kétharmadát? Erre gondolhatott Kövér László, amikor ezeket a mondatokat kiejtette a száján? Ha van valaki, aki szokott vele beszélgetni, kérdezze meg tőle, hátha a házelnök el tudja magyarázni, mire gondolt.
