Krasztev Péter: Demeter túlteljesített, de hagyott érvényesülni is

Az, hogy most pályázatot írtak ki a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) élére, jelentheti Demeter Szilárd pályafutásának a végét, vagy okkal nyilatkozta azt, hogy ennek nincs üzenet értéke, ő megpályázza újra?

Nehéz átlátni a PIM belső mechanizmusait, mint általában minden NER-es szervezetét. Azok belső erővonalai elég dinamikusan változnak. Tényleg benne van a pakliban az a lehetőség is, hogy csak meg akarják erősíteni Demeter Szilárd pozícióját és még nagyobb legitimitást akarnak neki adni. Nagyon nehéz átlátni a logikáját, mert mondott ő annyi sületlenséget, volt annyi átgondolatlan lépése, ami miatt egész nyugodtan ki is rakhatnák akár. Csakhogy ebben a NER-es szisztémában nincsenek indikátorok arra, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Csak szituációk vannak, amikből vagy jól, vagy rosszul lehet kijönni. Ilyen az, amikor egyszemélyi döntések vannak. Nem joguralom van, vagy konszenzuson alapiló etikai normák, hanem éppen az aktuális pozícióban lévő ember szempontjai számítanak.

Azért lepett meg ez a fordulat, mert pár napja Inkei Péter, a CEU Press főszerkesztője azt nyilatkozta, hogy az MMA egy súlytalanná váló kulturális intézmény a NER-ben, a fontos tényezők Demeter Szilárd és Schmidt Mária. Mi történhetett mégis?

Ki most az MMA elnöke?

…most választottak új elnököt, de valóban, nem jut eszembe hirtelen a neve.

Erről beszélek. Megmondom őszintén, hogy ugyan benne vagyok ebben a magyar kulturális életben, de nekem sincs fogalmam. Utoljára Feketére emlékszem, de ő már elhunyt, és nem tudom, hogy mi van utána. Teljesen jogos Inkei Péter megállapítása. Az MMA nyugdíjas klub lett, egy jutalom-nyugdíj azoknak a művészeknek, akik hajlandók a nevüket adni a rendszerhez. A NER-nek nagyon fontos a rendszerük kommunikációja. Ugyanúgy, ahogy annak idején a művészeti életet és a kultúrát a szocialisták is a saját kádereiknek fenntartott kifizetőhelynek tartották, magyarán az akkori kormány támogatta a projektjeiket, a pozícióba helyezettek pedig cserébe támogatták a politikájukat, vagy csak szőrmentén kritizálták. Nagyon furcsa felfogása volt az akkori vezetésnek is a kultúra világáról, jegyzem meg, mert én minden politikai oldallal kritikus vagyok. A mostani NER-rendszer pedig egy gesztuspolitikát folytat a művészeti életben – igazi viszonya a művészethez és művészekhez nincs. Aki beáll, aki a nevét adja hozzá, annak azt meghálálják – nekik elég a látvány, a tudat, hogy beállt hozzájuk. Ennyi. Az MMA főleg erről szól. Az aktivitást már Demeter Szilárdék csinálták. Meg is jutalmazták őket egy nagyon magas költségvetéssel, egyre táguló portfólióval. Ne felejtsük el, hogy az úgynevezett könnyűzenét is megkapták, és minden, ami irodalom, és ami kreatív volt, az egyre inkább hozzájuk került. Azzal a perspektívával persze, hogy ez majd tovább bővül. Bővülhetett volna a képzőművészet felé, bármilyen kortárs művészet felé. Itt azonban valami megakadhatott, amire csak az láthat rá, aki nagyon belső ember. Lehetnek tippjeim, és eszembe juthatnak események, de ezek átláthatatlan mechanizmusok. Miközben az is lehet, hogy újrázhat, és akkor pedig még több pénzt fognak kapni.

Lehetséges akkor, hogy az a cikk, amely a HVG-ben búcsúztatja Demeter Szilárd elnökségét, nagyon rosszul fog öregedni?

Igen, ez vicces. Ő nem fog búcsúzni, az biztos. Azt tudom, hogy nagyon túlkalibrálta a saját képességeit és a saját jelentőségét. Ő volt a szegény Mephisto a Szabó filmből, aki tényleg elhitte, hogy ő képes rá, de attól még báb maradt. Ő az, aki az írók között a legjobb zenész, és a zenészek között a legjobb író. Azért ne képzelje magát a kulturális Bayer Zsoltnak! Ebbe a pozícióba próbálta magát valahogyan belavírozni, és ezt nem szeretik az öregek. Nem szeretik ezt azok, akik úgy érzik, hogy ők teremtették meg azt az egész világot, amiben élünk, és amiben Demeter Szilárdnak is érvényesülnie kell. Nem volt elég szerény és alázatos ahhoz a pozícióhoz, amit kapott. Ha leváltják, akkor ez lehetett vele szemben a kritika. Többet akart, mint amit rátestáltak – ideológiailag túlteljesített.

Ha tényleg igaz az, hogy a PIM élén mégis változás történik, akkor jogos az aggodalom, hogy Demeter Szilárdnál csak rosszabb jöhet?

Lehetséges, igen. Kifejezetten voltak olyan húzásai, amikért becsülöm őt. Amikor megírta azt a cikkét, amiben antiszemita hülyeségeket beszélt, Európát Soros György gázkamrájának nevezve, és az összes munkatársa aláírt egy nyilatkozatot, tiltakozva a szavai ellen, akkor nem rúgta ki őket. Egy rendes NER-es első dolga az, ha nem is azonnal rúgja ki, de szép lassan ellehetetleníti az érintetteket. Ő mégis meghagyta az összes olyan embert, aki azt mondta, hogy hajlandó vele együtt dolgozni. És annak sem látom jelét, hogy az ő keze lenne a nemzetközileg is elismert magyar alkotókat tömörítő írószervezet, a Szépírók Társaságának mostani kivéreztetésében. Ráadásul nem is ő rúgta ki ezt az ellenzéki szervezetet a PIM épületéből: a tagság szavazta meg, hogy felmondjuk a bérleti viszonyt. Ez a hozzáállás nem triviális a magyar politikai élet kontextusában. 

És szakmailag?

Szakmailag nem mondanám kifejezetten károsnak. Igen, néha prófétai pózba vágta magát és kinyilatkoztatta, mi az irodalom. És mi nem az. Ezen én inkább röhögtem: nicsak, ki beszél…  Viszont hagyta a dolgokat menni a maguk útján. Gondoljunk a Térey-díjra, ami a nevéhez kötődik, és sok – amúgy ellenzéki – írót mentett meg a nélkülözéstől. Abban a szakmai kuratóriumban, amely a magyar irodalom külföldi megjelenését támogatta – két évig voltam tagja a Szépírók Társaságának a delegáltjaként –, szabadon lehetett döntéseket hozni. Az a kuratórium szavazta meg, hogy a Meseország mindenkiét kiadják észtül. Később ez volt az indok arra, hogy felszámolták a testületet és vele együtt a programot. Ami irdatlan nagy baromság, mert nem volt annyira sok pénz, viszont a magyar irodalomnak hatalmas nagy presztízst hozott külföldön. Igen, felháborító, hogy feloszlatta, tényleg nagyon kínos történet, főleg azzal a rettenetesen buta indoklással, amivel Demeter Szilárd megint csak igazodni akart az éppen aktuális trendhez. Ettől függetlenül, mindaddig a pontig abban a kuratóriumban azt szavaztunk meg, amit akartunk, és amit helyesnek tartottunk. Nem kellett kompromisszumot kötni a lelkiismeretünkkel, hogy akkor nekünk inkább Wass Albert fordításokat kellene támogatnunk, mert azt szereti a kurzus. Nem. Teljesen szabadon hagyta működni ezeket a testületeket, és ezért annyira nem lennék vele negatív. Igaz, nem szeretnék vele elmenni sörözni, mert a világról kétféleképpen gondolkodunk, ugyanakkor békén hagyta az embereket. Ennél tényleg jöhet rosszabb – akár egy olyan, aki frontális támadást intéz a kortárs magyar irodalom szereplői ellen, ahogyan ez a színházi világgal már megtörtént. Elődjével, Prőhle Gergellyel összevetve, látok hasonlóságot. Szerintem mindketten politikai ambícióktól vezérelve vállalták el a PIM vezetését. Prőhle outsiderként érkezett a közigazgatásból, komolyabb, irodalomhoz kapcsolódó teljesítmény nem volt mögötte. Demeter Szilárdot is alig ismerte valaki a hazai írótársadalomban, inkább önjelölt írónak tartják máig. Mindketten ambiciózus politikusok voltak, akik a PIM-ben akarták ezt a pártot szolgálni a legjobb tudásuk szerint: ebben is érvényes a párhuzam kettejükre. Ha most leváltják Demeter Szilárdot, ugyanazért fogják leváltani, amiért annak idején Prőhlét: egy adott pillanatban rosszul értelmezte a megbízói akaratot. Mert a NER nem az a közeg, ahol egyensúlyozni lehet az ügy és a párt szolgálata között.