Laczó Adrienn: Rogánig is eljutnak majd a hatóságok

A kegyelmi ügy: jogszerű döntés, politikai következmények

A beszélgetés egyik központi témája a kegyelmi ügy volt, amely hónapok óta a magyar közélet egyik legmegosztóbb kérdésévé vált. Laczó Adrienn szerint a nyilvánosságra került dokumentumok alapján jogi értelemben a folyamat nem kifogásolható, még akkor sem, ha politikailag komoly vitákat generált.

Az ügyvéd úgy fogalmazott: a kegyelmi eljárás „viszonylag tiszta” volt abból a szempontból, hogy az akkori szabályok szerint zajlott. Az Igazságügyi Minisztérium előterjesztette az ügyet, ugyanakkor – mint mondta – a jelek szerint nem javasolta a kegyelmet. Ez azonban nem köti a köztársasági elnököt, akinek a döntése diszkrecionális jogkörbe tartozik, vagyis nem köteles azt megindokolni.

Külön figyelmet kapott az a kérdés, hogy történt-e ügyvédi közreműködés a kegyelmi kérvény megszerkesztésében. Laczó szerint még ha így is történt, az önmagában nem róható fel senkinek, hiszen egy ügyvéd feladata ügyfelének képviselete, beleértve a kegyelmi kérvény jogi előkészítését is. „A kegyelmi kérvényt maga az ügyfél adja be, de a megfogalmazásában kérhet jogi segítséget” – hangsúlyozta.

Arra a felvetésre, hogy miért reagált érzékenyen az ügyben több szereplő, köztük Gaudi-Nagy Tamás, Laczó úgy válaszolt: a botrány olyan politikai és társadalmi súlyt kapott, hogy „senki nem szeretne belevonódni” az ügybe.

A műsorban szóba került a volt miniszterelnöki sajtófőnök ügye is, akinek viselkedését az ügyvéd munkajogi szempontból súlyosan kifogásolhatónak nevezte. Szerinte ha egy multinacionális cégnél hasonló történne – egy alkalmazott egy vállalati eseményen nyílt konfliktusba kerülne vezetőjével –, annak azonnali következményei lennének. „Pont ennyire számíthat végkielégítésre” – fogalmazott ironikusan.

Nemzetbiztonsági ügyek és politikai felelősség

Laczó Adrienn részletesen beszélt arról az ügyről is, amelyben irodája hét ukrán állampolgárt képviselt. Őket korábban nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva kitiltották Magyarországról, ami automatikusan az Európai Unió területéről való kizárást is jelentette.

Az ügyvéd szerint a kiutasítás eredetileg jogellenes lehetett, ezért közigazgatási pert indítottak. A per egyik kulcskérdése az lett volna, hogy milyen konkrét nemzetbiztonsági indok támasztotta alá a döntést. Bár az ügyvédek a titkos minősítés miatt nem ismerhették meg az alkotmányvédelmi hivatal álláspontját, a bíróság igen.

Az ügy végül fordulatot vett: az illetékes hatóság visszavonta a kiutasító döntést arra hivatkozva, hogy az alkotmányvédelmi hivatal már nem tartja fenn korábbi álláspontját. Laczó szerint ez gyakorlatilag a per okafogyottságához vezetett, ugyanakkor nem zárta ki, hogy ügyfelei később akár kártérítési igénnyel is felléphetnek.

A beszélgetésben szóba került a köztársasági elnök helyzete is. Laczó nem rejtette véka alá véleményét, amikor a jelenlegi államfő politikai legitimációjáról kérdezték. Úgy fogalmazott, hogy a társadalom jelentős része elveszítette bizalmát benne, ezért szerinte „annak csak egy módja van”, hogy helyreálljon az intézmény tekintélye: a lemondás.

Párhuzamot vont korábbi államfőkkel is, hangsúlyozva, hogy bizonyos helyzetekben a személyes politikai felelősségvállalás elkerülhetetlen. Ugyanakkor árnyalta azt a felvetést, hogy minden idő előtt távozó köztársasági elnöktől meg kellene vonni az életjáradékszerű juttatásokat. Mint mondta, más megítélés alá esik, ha valaki egészségügyi okból kényszerül távozni, mint amikor politikai botrány következménye a lemondás.

Büntetőeljárások, politikai fordulatok és a „beszélni kezdő rendszer”

Az ügyvéd kitért a Szabó Bence-ügyre is, amelyben jogi képviselőként vett részt. Elmondása szerint a legfőbb ügyészség azért szüntette meg ügyfele gyanúsítotti státuszát, mert nem álltak rendelkezésre olyan bizonyítékok, amelyek megalapozták volna a hivatali visszaélés gyanúját.

Laczó szerint a hivatali visszaélés célzatos bűncselekmény: nem elegendő a szabályszegés ténye, azt is bizonyítani kell, hogy az elkövető jogtalan előny szerzésére vagy hátrány okozására törekedett. Az ő álláspontjuk szerint ilyen motiváció nem volt igazolható, sőt az ügyfele által végzett cselekmény „a közérdeket szolgálta”.

Az interjú politikai színezetet is kapott, amikor a Tisza Párt választási eredményeiről és a Fidesz jövőjéről esett szó. Laczó elmondta, hogy önkéntesként szavazatszámlálóként vett részt a választásokon, mert fontosnak tartotta a választási folyamat ellenőrzését. Felidézte, hogy saját szavazókörében gyorsan látszott a Tisza fölénye, ugyanakkor a teljes országos eredmény csak később vált világossá számára.

A jelenlegi politikai folyamatokról azt mondta: szerinte a Fidesz olyan gyorsan veszítette el korábbi politikai dominanciáját, hogy nehéz elképzelni a visszatérést. Úgy látja, a párt elveszítette „a legyőzhetetlenség mítoszát”, amely hosszú ideig egyik legfontosabb politikai erőforrása volt.

Különösen élesen fogalmazott az elszámoltatás kérdésében. Véleménye szerint nincs szükség mesterséges politikai nyomásra, mert „olyan ütemben dőlnek ki a csontvázak a szekrényből”, hogy az információk maguktól is felszínre kerülnek. Szerinte minél több ügy indul el, annál többen érzik majd úgy, hogy érdemes megszólalniuk.

A műsor végén az úgynevezett „belső informátorokról” is beszélt. Elmondása szerint ügyvédi irodájukhoz egyre több olyan ember fordul, aki korábban állami vagy közintézményi rendszerekben dolgozott, és visszásságokról tud beszámolni. Példaként a Nemzeti Kulturális Alap egyik ügyét említette, ahol – mint mondta – a főigazgató-helyettes feljelentésének jogi megfogalmazásában is részt vettek.

Laczó szerint a folyamat logikája hasonlít a klasszikus bűnszervezeti ügyekhez, amelyekkel bírói pályája során találkozott. Ahogy fogalmazott: amikor az alsóbb szinteken állók felismerik, hogy nem akarják „egyedül elvinni a balhét”, elkezdenek beszélni a fölöttük állókról is. Ez pedig szerinte olyan nyomozati folyamatokat indíthat el, amelyek egyre magasabb szintekre vezethetnek a politikai rendszerben.