Lehetetlen megakadályozni, hogy a Fidesz közpénzen kampányoljon
„Nincs értelmes válasz erre a felvetésre” – reagált Magyar György, amikor azt kérdeztük tőle: hogyan lehet(ne) gátat vetni annak, hogy a Fidesz korlátlanul költsön közpénzből a kampányra. A ma hatályos szabályok szerint nemigen lehet elkülöníteni, mi tartozik a kormány általános tájékoztatási kötelezettségeinek körébe, s mikor lépi át a kabinet azt a küszöböt, amikor már egyértelműen választási kampányt folytat – mutatott rá, hozzátéve: az ÁSZ és az ügyészség sem aktív ha a kormányról/Fideszről van szó, az információhiány pedig akadályozza a társadalmi kontroll érvényesülését. Ezzel a helyzettel az ellenzék egyelőre semmit nem tud kezdeni, legfeljebb beszélhetnek a gyanús ügyletekről, s a számukra rendelkezésre álló szűkös médiafelületeken felhívhatják a figyelmet a nyilvánvaló visszásságokra. Ha bukik a NER, lesz utána teendő ezen a területen is.
A probléma kapcsán érdemes feleleveníteni, hogy miként rendelkezik a jogszabály („amely rendben levőnek látszik”) – mondta Magyar György. A 2013. évi LXXXVII. törvény az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről a többi között előírja, hogy az országgyűlési képviselők általános és időközi választásán minden egyéni választókerületi képviselőjelölt 1 millió forint összegű központi támogatásra jogosult; ezt kizárólag a választási kampányidőszak alatt, a kampánytevékenységgel összefüggő dologi kiadások finanszírozására fordíthatja. A pártlistát állító párt nagyjából 995 millió forint közpénzt kaphat, a jogszabály tételesen rögzíti azt is, hogy a keret csökken a jelöltek számának csökkenése függvényben.
S hogy ezt miként és ki ellenőrzi? „Érdekes módon” az egyéni jelöltek esetén az 1 millió forint felhasználását az Állami Számvevőszék kötelezően ellenőrzi, a pártlistát állítóknál viszont csak az 1 százalék feletti eredményt elérő szervezetek vizsgálata kötelező – a többieknél vagy nézelődnek vagy nem. „Leginkább nem, mert minek keresnének munkát maguknak?” – mondja némileg maliciózusan Magyar, hozzátéve: „az meg a kormányoldalt nem érdekli, hogy a kamupártoknak köszönhették 2018-ban a kétharmadot”.
A szabályok egyértelműek
De mégis, hogyan szokták kijátszani a szabályokat? S hogyhogy a visszaéléseket nem lehet megakadályozni, vagy legalább fülön csípni az „elkövetőket”? – kérdeztük Magyartól, aki szerint a szabályozás tulajdonképpen eléggé egyértelmű. Az 1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról egyebek között kimondja, hogy a párt részére (a tagdíjakon, a költségvetési támogatásokon, a parlamenti frakciónak nyújtott központi támogatáson, az állam által átadott vagyonon, az állampolgárok hozzájárulásain és a párt gazdasági-vállalkozási tevékenységén kívüli bevételen túl) nem adhat vagyoni hozzájárulást jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, illetve a párt nem fogadhat el ilyet, s ha mégis megteszi, annak értékét be kell fizetnie a költségvetésnek, ha nem teszi, behajtják.
A kijátszás bevett módjai
„Mindez igaz a kampánytámogatásokra is” – szögezte le Magyar, rámutatva: a közérdekű kormányzati hirdetésnek álcázott, de egyértelműen a Fideszt népszerűsítő plakátkampányok is elvileg tiltott állami támogatásnak minősülnek. Ugyanakkor eddig csak a Jobbikkal szemben léptek fel ilyen ügyben, amikor az akkor még a Simicska-féle vállalkozások sorába tartozó hirdetési cég állítólag kedvezményes tarifát felszámítva helyezte ki a párt plakátjait. Az ÁSZ akkor gyorsan tudott lépni! – emlékeztetett.
Az pedig, hogy miként játszották ki a szabályokat, mára nyílt titok: azzal, hogy a Fidesz bevezette a többes jelölés lehetőségét – vagyis azt, hogy egy-egy szavazó tetszőleges számú jelöltet támogathat – megnyitotta a lehetőséget a jelölő szervezetek közötti „adatkereskedelem” előtt. Ebből egyenesen következett, hogy az aláírásgyűjtő íveket adták-vették, szabadon másolták, és megnyitották az utat a kamupártok előtt, hiszen a Fidesz egyértelmű érdeke volt az ellenzék megosztása. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen – Magyar szerint – 2018-ban nyertek is így néhány mandátumot, „ha nincsenek az ellenzéki szavazókat összezavaró kamupártok, pár körzetet elveszítenek és nincs kétharmad”.
Az ellenőrzés rákfenéje
Persze van nekünk egy állami szervünk, amelynek a többi között a kampánypénzek tisztaságát is ellenőriznie kellene, de az ÁSZ működése is – enyhén szólva – Fidesz-közeli, s ilyetén módon, leginkább az ellenzéki pártok regulázásában jeleskedik, miközben nem törekszik a Fidesz/kormány tetten érésére – vetettük fel, arra is rákérdezve, ilyen körülmények között milyen ellenőrzési lehetősége van a társadalomnak a kontrollra? Kik, hogyan képesek ellenőrizni?
„Na, ez az egyik rákfenéje a dolognak” – vágta rá Magyar. Mint mondja, „az ÁSZ eljárásának függetlenségével összefüggésben kétségek merülhetnek fel, hiszen miközben a kormánypártok gazdálkodását, a kampánypénzek felhasználását mindig rendben találták, az ellenzékre akár vélt törvénysértések esetén is isten ostoraként csapnak le”. Példaként említette, hogy a DK központi irodájában pusztító tűz után annak ellenére követeltek az ellenzéki párttól eredeti – a tűzben megsemmisült – számviteli dokumentumokat, hogy azok nagy részének másolatát korábban a párt az ÁSZ-nak már átadta. Az eredeti viszont elégett. „És ez csak egy példa...” – fűzte hozzá.
Az ügyészség sem jeleskedik
„Ugyanakkor a számvevőkön kívül, szinte senki sem képes ellenőrizni a pártok gazdálkodását, a kampánytámogatások felhasználását – mutatott rá még egy nehézségre az ügyvéd. Természetesen, ha bűncselekmény megalapozott gyanúja merül fel, a nyomozóhatóságok megtehetik a szükséges lépéseket, „de az ügyészség e körben úgy tűnik, nem volt eredményes”. A kampánypénzek felhasználása körüli egyértelmű visszaélések esetén is kizárólag az ellenzékkel, vagy kis kamupártokkal szemben léptek fel, de kevés eredménnyel – emlékeztetett. Mint a Szabad Európának a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) elmondta: összesen 47 büntetőeljárás indult a 2018-as országgyűlési választásokon szereplő kamupártok ügyében. Költségvetési csalás, választás rendje elleni bűncselekmény és magánokirat-hamisítás körében nyomoznak, jelenleg 22 büntetőeljárás van folyamatban, jogerős ítélettel lezárva ismereteim szerint még egyetlen ügy sincs – sorolta Magyar a tényeket.
„Mindezzel kapcsolatban társadalmi kontrollról beszélni pedig nemigen lehet, hiszen a közvélemény nem fér hozzá a szükséges információkhoz” – említett egy további, de csak elvi szinten meglévő lehetőséget a jogász.
Mit lehet tenni?
S hogy kinek, milyen feladata lesz az elkövetkező években a helyzet kezelésében, megváltoztatásában? Magyar szerint ez a kérdés csak akkor lesz értelmezhető, ha 2022-ben bukik a NER. „Nyilvánvalóan meg kellene határozni, mi tartozik a kormány általános tájékoztatási kötelezettségeinek körébe, mert vélhetően a menekültellenes gyűlöletkampány, a sorosozás, a ’brüsszelezés’ nem”.
Ezen túl a mindenkori kormánynak önmérsékletet kellene tanúsítania a kizárólag a saját pártja népszerűsítését szolgáló „közérdekű” tájékoztatás kapcsán is. Magyar szerint egészen addig el lehetne menni, hogy amikor egy kormánypárti politikus közpénzen kampányol, azt tiltsák meg, de legalább számítsák bele a kampányköltségbe, aminek a maximuma most jelöltenként ötmillió forint. Ma így a költési plafon 995 millió forint akkor, ha egy párt minden körzetben állít egyéni jelöltet és országos listát. „Na, ennyi pénzből civil szervezetek becslései szerint – amelyek nem kis részben az elvileg fizetett hirdetések listaárán alapultak – az utóbbi néhány választáson a Fidesz még soha nem jött ki”.
