Lengyel elnökválasztás: még minden lehetséges
Lengyelországban az elnökválasztás vasárnapi második fordulója előtti politikai bizonytalanságot minden szereplő igyekszik a maga hasznára fordítani. Egyebek között ezzel jellemezte a helyzetet a Hírklikknek László József, a Magyar Rádió egykori varsói tudósítója. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy a magyar kormánypropaganda „sorsdöntő választásról” beszél, azt sugallja, június elsején arról döntenek a lengyelek, merre fordul az ország jövője. A két elnökjelölt – a nyugatos varsói polgármester, Rafał Trzaskowski és a konzervatív történész, Karol Nawrocki – egyelőre fej-fej mellett halad. Sokat számít, mekkora lesz a részvétel a választáson. „A kérdés most az: elmennek-e elegen szavazni június 1-jén, hogy Lengyelország visszakapja erejét, önállóságát – és az emberek hitét a nemzet sorsában?” – fogalmazta meg a Fidesz reményét a Mandiner.
Valóban Lengyelország ereje, önállósága, a sorsa a tét?
A legkevésbé sem. Éppen ma reggel néztem meg egy fontos adatot. Lengyelország az egy főre eső GDP tekintetében megelőzte Japánt. A kormányváltás óta felzárkóztak Európa vezető országainak élvonalába. A lengyel gazdaság kifejezetten jól teljesít, geopolitikai helyzetük és különösen az utóbbi időben felfejlesztett katonai képességeik miatt besoroltak a „nagyok” közé. Kiemelkedően fontos partnerei lettek Németországnak, Franciaországnak, Angliának. Brüsszelben ezt a négyest az „elszántak szövetségének” mondják.
De az emberek mégis elégedetlenek. Mivel?
Ebből a szempontból a lengyelek nagyon hasonlítanak a magyarokra. Belefáradt a társadalom egy jelentős része az ukrán háborús helyzetbe, a menekültekbe, meg abba, hogy Jarosław Kaczyński és pártja, a Jog és Igazságosság – a PiS – folyamatosan hergeli a közvéleményt. Mindig talál valamit, amiért támadni lehet a kormányt, a koalíció politikusait. Olyasmit vetnek a szemükre, amiért valójában a korábbi kormányok a felelősek. Annak idején az uniós pénzek befagyasztása miatt elmaradtak fontos beruházások, azóta sokmilliárd euró megérkezett az országba, de azokból nem lesznek varázsütésre gyárak. Az új, nagy beruházások a közeljövőben fognak beindulni, nem ma, de hamarosan érezhetőek lesznek a változások.
Az emberek ezért türelmetlenek, és ezt meg lehet lovagolni?
Pontosan ez a helyzet. Az elnökválasztás második fordulója előtti politikai bizonytalanságot minden szereplő igyekszik a maga hasznára fordítani. A jobboldal felismerte, hogy tapasztalható a társadalmi hangulatban egyfajta általános elégedetlenség az elittel szemben. Ez ugyanaz, mint ami szerte Európában, minden országban tapasztalható. Nawrocki igen nyomatékos külföldi támogatást is kapott: a közelmúltban Amerikában fogadta Trump, és az ovális irodában egy „erőteljes kézfogással” a támogatásáról biztosította. Egy másik rizikótényező: a baloldali szavazók is elbizonytalanodtak. Nem igazán elégedettek a Tusk- kormány bizonyítványával.
Tusk bevallottan közép-jobboldali, liberálisan konzervatív politikát ígért. Feltehetően az általa támogatott Trzaskowski is az. Mit várhatnak tőle a baloldali szavazók?
A baloldal valóban nem igazán elégedett azzal, amit a kormány az elmúlt másfél évben elért. Emiatt alakult ki sokakban némi bizonytalanság, csalódottság. Nem, vagy legfeljebb csak részleteiben történtek meg azok a változások, amiket a kormányváltástól vártak. Trzaskowski, a varsói polgármester, valóban Tusk embere, annak ellenére, hogy inkább centrista politikus, mintsem jobboldali, de a baloldal szemében rá is kivetítődnek a kormánnyal szembeni fenntartások. Bizonytalanná teszi a választás kimenetelét a háborúval kapcsolatban kialakult fáradtság is. Köztudott, hogy a konfliktus legnagyobb terhét az Európai Unió országai közül kétségtelenül Lengyelország viseli.
Az első forduló után Trzaskowski sikerét jósolták. Ez megváltozott?
A Gazeta Wyborcza, amely Lengyelország legbefolyásosabb, baloldali-liberális napilapja, a legfrissebb közvélemény-kutatás adatait most tette közzé. Ezek szerint Trzaskowski támogatottsága 45,7 százalékos, Nawrocki 43,61 százalékon áll, 10 százalék a bizonytalanok aránya. A különbség közöttük a hibahatáron belül van, és a szavazás napjáig akár meg is fordulhat. Persze ezért „tesznek” a politikusok is. A szélsőjobb színeiben a versenyből kiszorult Mentzen, aki az első fordulóban 15 százalékot ért el, a hírek szerint megígérte a hívei támogatását Nawrockinak, majd utána elment sörözni Trzaskowskival. Hogy a választó szemében melyik lépése a fontosabb, az majd június elsején kiderül.
A Tusk-kormány eddigi legnagyobb ellenfele az államelnök, Andrzej Duda volt. Mi várható a következő időben?
A köztársasági elnöknek Lengyelországban személy szerint a legerősebb a legitimitása, mert közvetlenül választják meg. Általában csak reprezentatív feladatai vannak, ő képviseli az országot, aláírja a kinevezéseket, papíron ő a hadsereg főparancsnoka, és így tovább. A korábbi elnök azért lehetett homokszem a kormány szándékaiban, mert egyetlen komoly eszköze van: bármilyen törvényt – az állami költségvetés kivételével – visszautasíthat. Ez egy olyan „szuper erő”, amitől minden kormány nagyon tart. Persze azt is tudni kell, hogy Lengyelország – szemben Magyarországgal – nem egy központú ország. Nem egy ember kezében van a politikai és a gazdasági hatalom, sem a döntéshozatal. Több központ van, több érdekcsoport küzd egymással, ezek hol együttműködnek, hol harcolnak, de mindig igyekeznek megtalálni az ország számára legelőnyösebb kompromisszumot. Ezért fejlődik olyan gyors ütemben az ország.
Okozhat kormányválságot, ha a PiS jelöltje győz a választáson?
Nem hiszem. Mint mondtam, a lengyel belpolitika többszereplős játék, a hatalom nincs egyetlen kézben, mint nálunk.
