Lengyelország irányt válthat
Az EU sok problémával küzd, de a legsúlyosabb és legveszélyesebb a Kelet és Nyugat közötti szakadék, amely a főleg gazdasági jellegű észak-délivel szemben az EU alapvető értékeit – a demokráciát, a sajtószabadságot és a jogállamiságot – rombolja, írta a Bloomberg szemleírója „Európa sorsa Lengyelországban dőlhet el” című kommentárjában. Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy évtizede gúnyt űz ezekből az elvekből az „illiberalizmus” jegyében, fél évtizede pedig Lengyelország is ebbe az irányba araszol. Ám Lengyelország még sokkal inkább irányt válthat, mint Magyarország, és ez vasárnap, az elnökválasztás első fordulójával kezdetét vette.
A lengyel államfő nem lehet egy párt tagja, de Duda korábban a PiS tagja volt, a párt támogatja törvénykezését, és hirdeti nacionalista, populista és Brüsszel-ellenes üzenetét. „Ha Duda megszerezte volna a kellő többséget, Lengyelország maradt volna a maga magyar útján” – írta a szerző. Ám második fordulót kell tartani, és valószínűsíthető, hogy a változást akaró szavazók Rafal Trzaskowski, a népszerű varsói főpolgármester, Duda legsikeresebb kihívója körül tömörülnek.
Már maga a változás lehetősége is mutatja, mennyire más Lengyelország, mint Magyarország. Budapesten Orbán Viktor jobboldali Fidesz pártjának alkotmányos többsége van a parlamentben, és úgy kormányoz, hogy nincs semmiféle tekintettel az ellenzékre. Lényegében semlegesítette a bírákat, az egyetemeket és a sajtót. A Freedom House jogvédő szervezet szerint, már nem nevezhető demokráciának. Lengyelország helyzete még nem ennyire súlyos, a PiS nem annyira monolitikus, mint Orbán Fidesze, és nem is rendelkezik olyan többséggel a parlamentben. Az ellenzék többségben van a szenátusban, és Kaczynskinak még az alsóházban is vigyáznia kell a több más párttal kötött feszült és törékeny szövetségre.
Májusban, amikor a vírus miatt elhalasztották az elnökválasztást, a PiS még biztos lehetett Duda győzelmében, de aztán a lakosság nem volt túl elégedett a válság kezelésével és a korrupciós vádakkal. Árulkodó módon, a PiS jellemzően orbáni kampány-üzemmódba váltott, és a „mi őellenük” jegyében, megbélyegezte a kisebbségeket a vidéki, katolikus bázis megnyerése érdekében. Emellett a közpénzből fenntartott, névlegesen független köztelevízióban Trzaskowskit azzal vádolta, hogy nem jó keresztény, és alig leplezett antiszemita felhangokkal azt állította, hogy Trzaskowski „nagyhatalmú külföldi lobbinak” dolgozik. Azután Duda kampánya újabb mélypontokra érkezett az LGBT-közösség támadásával. A szerző szerint, „Duda és az egész PiS már csak emiatt a bigottság miatt is megérdemelné, hogy kirúgják”.
Lengyelország a PiS alatt – gyakran Orbán segítségével – mindeddig tisztán negatív szerepet töltött be az EU-ban, és akadályozta a tömb törekvéseit, a menekültpolitika, a karbonsemlegesség, és az általános előrelépés megoldását. A PiS úgy beszél Brüsszelről, mint valami új birodalmi megszálló erőről, miközben az európai fejlesztési támogatások legnagyobb nettó kedvezményezettje.
Trzaskowskinak, ha győz, az EU-val való viszonyon is változtatnia kell, de egyedül nem lesz képes átalakítani a lengyel politikát, különösen, mivel Lengyelországban az elnöki tisztség túlnyomórészt ceremoniális jellegű. Az elnöknek azonban vétójoga van, és a vétót a parlament csak háromötödös többséggel írhatja felül. Lényegében Trzaskowski lenne a fékek és ellensúlyok rendszere, amelyet a PiS lebontott. Ebben a szerepben moderálhatná a törvényhozást és a kabinetet. Ez visszafogná a PiS körüli Egyesült Jobboldal szövetséget, esetleg előrehozott választásokhoz is vezetne.
Lengyelország nem az egyetlen olyan állam, ahol a többnyire városi kozmopoliták állnak konfliktusban a többnyire vidéki nativistákkal. Amikor azonban Európát egyéb erők tépik, nagy lépés lenne, ha Lengyelország visszatérne a konstruktív és liberális gondolkodáshoz. Trzaskowski megválasztásával a lengyelek megkezdhetnék Európa egyik legmélyebb szakadékának betemetését – írta a szerző.
