Magyar György szerint Strasbourgba vezet az SZFE útja

Mint arról a Hírklikk is beszámolt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) közelmúltban kinevezett kancellárja, Szarka Gábor  október 16-án utasítást adott ki arról, hogy a koronavírus-járvány terjedésére és „az SZFE létesítményeinek működési rendjét veszélyeztető, ellenőrizhetetlen belső viszonyokra" tekintettel, október 16. és 26. között őszi szünetet rendel el. (A tanév rendje szerint, október 22-28. lett volna az őszi szünet. – A szerk.) 

Magyar Györgyöt arról kérdeztük, jogilag lehetséges-e, hogy az őszi szünetet a kancellár önhatalmúlag áthelyezze.

Az ügyvéd úr elméletben nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a kancellár – aki a financiális ügyek mellett, az üzembiztonságért, a megfelelő működésért is felelős – szükséghelyzet esetén, arrébb tegyen egy szünetet a járványra való hivatkozással. Csakhogy Szarka Gábor legitimációja nincs rendben, ugyanis az egész átalakulással kapcsolatos jogalkalmazás jogsértő.

Ezért, nagyon helyesnek tartaná, ha ezt az egész ügyet az igazságszolgáltatás útjára terelnék. Meggyőződése ugyanis, hogy az, ami az SZFE-vel történik, önmagában véve is jogsértő, az ügy Alkotmánybíróságra tartozik, és egyértelműen Strasbourgba vezet.  Ebbe beleértendő az erőszakos hatalomátvétel, a kuratórium kijelölése, az egyetem átalakítása, a szenátus összetételének megváltoztatása, a fenntartói struktúra módosítása. Magyar György azt mondja, elviselhetetlen a módszer, ahogy megszüntették a szenátust, leváltották a vezetőséget és új kuratóriumot erőszakoltak rájuk. Megszüntették az egyetemi autonómiát. Ez egyben emberjogi, illetőleg alapjogi sérelem, és ennek orvoslása biztos, hogy Strasbourgban fog realizálódni.

Csak az a baj, hogy valószínűleg az történik majd, mint a CEU-val, mire az igazságszolgáltatás igazságot tesz, mire felkínálja a megoldást, késő lesz. Az SZFE hallgatói se fognak tudni addig tiltakozni, amíg az igazságszolgáltatás helyre teszi az ügyet. Ugyanúgy járhatnak, mint a CEU, amelyiknek addigra szolgáltattak igazságot, és mondták ki, hogy jogszabálysértő volt a jogalkotás és az azt követő jogalkalmazás Magyarországon, mire hatalmas költségek árán, átköltöztette a neves intézményt Bécsbe.

Magyar György szerint, a NER-re, annak mai hatalomgyakorlására amúgy is
jellemző, hogy elmennek a falig – sőt, szükség esetén át is mennek rajta –, és azt mondják, hogy mi ezt megtehetjük. Ugyanis a hatalom pont arra számít, hogy mire az igazságszolgáltatás, Strasbourg, az Európai Unió vagy az Európai Bizottság  kifejezi a fölháborodását és esetleg szankciót is alkalmazna, addigra a rezsim elvárásai visszafordíthatatlanul bekövetkeznek.

Ezt láthattuk a CEU-nál, és ez van az SZFE-nél is. Utóbbinál erőszakkal nevezték ki a kuratóriumot, a szenátusba még pro forma sem tettek be egyetlen másképp gondolkodót sem, és ez a legnagyobb szégyen. Ugyan mi történt volna, ha a szenátusba, ami az egyetemi autonómiának ikonikus része, delegálnak egy diákot vagy egy tanárt képviselőnek?

Arra a közbevetésünkre, hogy sokan azt mondják, az oktatás nemzeti hatáskörben van, és a szuverén hatalomgyakorlásba nem szólhat bele az Európai Unió, Magyar György azt mondja, a jogalkalmazás tekintetében lehet annak igaza, aki ezt állítja. Csakhogy, mi beléptünk egy klubba, és aláírtuk a jogállami kritériumrendszert és az Alapokmányt.  Ami pedig az SZFE-n történik, pont ezeket az alapjogokat sérti. Ez nem arról szól, hogy mi a tagországi, és mi az uniós hatáskör. Az európai szabályozásba ütközés esetén, az európai joggyakorlatot kell alkalmazni, és, ha nincs szabályozva valami, akkor szükségszerűen belép az európai jogalkalmazás.

Az Európai Bizottság a legutóbbi jogállami jelentésében egyébként meg is jelenítette a magyar jogalkotást érintő kifogásait. S, mi volt rá a hatalom, illetve Varga Judit igazságügyi miniszter válasza? Az, hogy Magyarországnak továbbra is súlyos fenntartásai vannak az elhíresült jogállamisági jelentéssel kapcsolatban. Csakhogy nem a tükörrel van baj, amelyik megmutatja, hogy hol sértik meg a jogállamiságot, hol választanak kétharmados többséggel olyan főbírót, aki hiába jogvégzett ember, életében nem volt ítélő bíró. Személyre szóló jogalkotással nyitották ki számára a Kúria elnöki ajtaját. Ez abszurditás.

A következő jogállami jelentésben ezzel Magyarország már az élen lesz. Ahogy a mostaniban is benne volt, hogy a bíróságokat kiüresítették, az Alkotmánybíróságot „kiherélték”. Eddig csak elküldték a bírákat idő előtt nyugdíjba, Baka András főbíró alól pedig azzal húzták ki a talajt, hogy azt mondták, átalakítjuk a rendszert, és átnevezzük a Legfelsőbb Bíróságot Kúriára. Befolyásolták a bírói előmenetelt. A bírói függetlenséget veszélyeztető módon, nyílik meg a lehetőség a bírákra kötelező jogegységi döntések bevezetésére, amelyet a legfőbb bírósági vezető személye determinál.

Vagyis Magyarországon baj van a jogállamisággal, baj van a legitimitással. Hiába állítja az aktuális hatalom, hogy szuverén joga, másoknak pedig semmi köze, ehhez! Ugyanis beléptünk egy olyan európai közösségbe, amelynek pont ellenkezőek az elvárásai. Nem véletlenül állunk a jogállamisági versenyben a legutolsó helyen.

Az pedig, hogy a hallgatókat hétfő reggel nem engedték be az órájukra tanulni, már átvezet bennünket a polgári engedetlenség világába. A kizárással, azzal, hogy zavarják a diákok tiltakozó akcióját, elveszik az Alaptörvénybe foglalt gyülekezési és szólásszabadsági jogukat, véleménynyilvánítási szabadságukat elvonva. 

A polgári engedetlenség pedig azt jelenti, hogy tudják a diákok és a tanárok is, hogy szembemennek a rendelkezésekkel, de megteszik, vállalják a következményeit, mert nem tudják másképp felhívni a figyelmet a jogalkalmazás során tapasztalható jogellenességekre.

De feltűnik a hatalom félelme és gyengesége is. Abból látszik, hogy odatesz egy gépesített lövész tisztet kancellárnak, aki katonai módszerekkel akarja a szabad világot megerőszakolni. Az egyetem egy univerzum. Az univerzum a szabad világ. A művészet különösen az – szögezi le Magyar György. Hozzáteszi, a művészetet nem lehet béklyóba kötni, nem lehet megterhelni katonai és militáns szabályozásokkal. Tessék egyezségre jutni, vagy bíróságra menni!