Magyar Péter megvalósította Orbán Viktor álmát
A hazai politikai paletta gyökeres átalakuláson megy keresztül, ahol a parlamenti ellenzék és a különféle formálódó új pártkezdeményezések egyszerre küzdenek a túlélésért a Tisza Párt mindent elsöprő dominanciája mellett. A KlikkTV Új Világ című műsorában Tordai Bence és Horn Gábor elemezték a legújabb mozgásokat, rávilágítva arra, hogy miközben a hagyományos politikai erők hitelessége végleg elpárolgott, az Orbán Viktor által egykor megálmodott centrális erőteret most paradox módon éppen Magyar Péter valósítja meg a gyakorlatban. Ez a hatalmas, jelenleg mintegy 4,5 millió embert megmozgató népfrontos politika teljesen lefedi a politikai teret, miközben a háttérben jobbról és balról is új, egyelőre kérdéses kifutású formációk próbálnak életjelet adni magukról.
Álarcos polgáriak és a Fidesz belső eróziója
A politikai diskurzus egyik legfrissebb fejleménye a Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya fémjelezte Polgári Demokraták nevű kezdeményezés, amelynek bejegyzett honlapja, logója és kész identitása ellenére komoly hitelességi deficittel kell megküzdenie. Horn Gábor szerint a kezdeményezők a politikai életútjuk tekintetében se nem polgáriak, se nem demokraták voltak, és az úgynevezett emberarcú fideszes imázs mögött valójában súlyos történelmi felelősség húzódik meg. Horn úgy fogalmazott, hogy tulajdonképpen ezeknek az embereknek nagyobb a felelőssége, mint a nem emberarcúaknak, mert ha ők tényleg ilyenek lennének – szerinte nem ilyenek, ez egy álarc –, akkor nem lehetett volna igazságügyminiszter és miniszterelnök-helyettes az a Navracsics Tibor, aki most itt beszél a polgári középről, hiszen ő alatta épült le az egész parlamenti demokrácia Magyarországon.
Tordai Bence ugyanakkor finomította a képet, megjegyezve, hogy bár Navracsicsék mindent megszavaztak és elvégeztek, amit Orbánék rájuk bíztak, mégis egy fokkal jobb emberi minőséget képviseltek, mint a Fidesz-frakció többsége. Emiatt a formáció megalakulása, ha a hitelességet nem is feltétlenül építi vissza, de mindenképpen hasznos Magyarországnak, mert elősegíti a Fidesz belső erózióját és további szétszakadását. A szakértők egyetértettek abban, hogy a Fidesz mint ellenzéki párt rendkívül erős túlélési képességgel rendelkezik, hiszen a múltban már élt át hatalmas bukásokat, például 1994-ben, amikor a 43 százalékos támogatottságról 7,7 százalékra zuhant vissza, mégis képes volt újjászervezni önmagát.
Baloldali fórum a pártpolitikai légüres térben
Miközben a jobboldalon belső szakadások mutatkoznak, a baloldal gyakorlatilag a nemlétezés állapotában van, nem képviselteti magát érdemben sem a parlamenten belül, sem azon kívül. Ebben a vákuumban indította el szervezőmunkáját Jámbor András, amit Tordai Bence szerint még korai lenne klasszikus pártkezdeményezésnek nevezni. Jámbor egyértelmű alapvetést tett le az asztalra, amely nem azonnali pártalapításról, hanem egy rendszeres találkozási pont, egy közös gondolkodási fórum létrehozásáról szól. Tordai rámutatott, hogy nem hiszi, hogy Jámbor most hirtelen pártvezéri ambíciókat érzékelt magában, hanem egyszerűen felelősséget érez azért, mint a kevés megmaradt hiteles baloldali szereplő egyike, hogy elkezdi azt a szervezőmunkát, amihez lehet kapcsolódni. Hozzátette, hogy egy valódi pártstruktúra kiépülése akár két-három évet is igénybe vehet, így a sietség ma még társadalmi igény hiányában sem lenne időszerű.
A baloldali szavazók megszólítását jelenleg a Tisza Párt végzi el különféle jóléti gesztusokkal, mint például a nyugdíjminimum emelésének felkarolásával vagy a rászorultsági alapú gyerektámogatási rendszer ötletével, amelyek kifejezetten karakteres, baloldali lépéseknek tekinthetők a gyakorlatban.
A Tisza-koalíció és a fenntartható populizmus
A politikai elemzés fókuszában végül az a kérdés állt, hogy a Magyar Péter vezette Tisza Párt képes-e tartósan egyben tartani azt a heterogén, többmilliós tömeget, amely a liberálisoktól a konzervatívokon át a zöldekig és baloldaliakig terjed. Horn Gábor szerint ez a struktúra leginkább egy széleskörű, működőképes nemzetközi koalíciós modellhez hasonlít – mint amilyen a lengyel, a francia vagy a német kormányzati szisztéma –, ahol a populizmus jó értelmében vett, közérthető formája érvényesül, amelyben a választó úgy érzi, a történet végre róla szól és részese a folyamatoknak.
Tordai Bence megerősítette, hogy ez az új típusú centrális erőtér kiválóan működik, és a jövő politizálása az ose, fenntartható populizmus irányába mutat. Ha a Tisza Párt hosszú távon jól menedzseli ezt a modellt, a nagy népfront akár önmagában is képes lehet több különböző – egy jobbosabb, egy balosabb, egy liberálisabb és egy zöldebb – frakcióra tagozódva fenntartani a sokszínűségét, teljesen kiszorítva a hiteltelennek megbélyegzett parlamenti ellenzék többi szereplőjét a hazai közéletből.
