Magyar tenger, magyar tender

A déli parton élőket képviselő kormánypárti képviselők úgy vélik, nem igaz, hogy nem lehet a Balatonban szabadon fürdeni. Szerintük a kormány sokat költ a szabadstrandokra, és az emberek elégedettek ezek menyiségével és minőségével.

Nem véletlen, hogy a déli parton tartották meg ezt a tájékoztatót, és nem a tó túloldalán található települések valamelyikén. A déli parton ugyanis valóban vannak ingyenesen igénybe vehető fürdési lehetőségek – igaz, ott sem mindenütt –, ám az északi oldalon már nagyítóval kell keresni az ilyen helyeket.

Mi is írtunk Mészáros Lőrinc és Tiborcz István balatoni terjeszkedéséről, az interneten számtalan fotó jelent meg Mészáros Lőrinc elképesztő árairól elhíresült tihanyi strandjáról, ahol nemcsak a horribilis, ötezer forintos belépő tesz lehetetlenné a „pórnép” pihenését, de a strand szabályai is inkább börtönre, mintsem pihenőhelyre emlékeztetnek. Élelmiszert, italt a strand területére tilos bevinni, ezt a bejáratnál megtermett marconák ellenőrzik, a benti büfében viszont a bérből és fizetésből élőknek megfizethetetlenek az árak. A strandról nem lehet eltávozni – illetve, ha valaki kimegy, akkor már nem mehet vissza. Ezzel nyilván azt akarják megakadályozni, hogy a magyar strandolók titokban elnyaljanak egy megfizethető árú fagylaltot, vegyenek maguknak, vagy a családjuknak néhány pohár elviselhető árfekvésű üdítőt.

Szerencsések a déli part kormánypárti politikusai, amiért elmondásuk szerint, szinte csupa olyan emberrel találkoztak, akik elégedettek a viszonyokkal. És azzal sem volna bajunk, hogy Mészáros Lőrinc méregdrágán adja a magánstrandját. Abban az esetben nem lenne gond, ha közvetlenül mellette volna egy másik, egy mindenki számára ingyenesen elérhető strand, ahol megfizethető büfék, éttermek és egyéb szolgáltatások várnák az odaérkezőket.

Az volna a valódi verseny, nem az, amit ma a NER felkent papjai annak neveznek.