Magyarország csaknem húszmilliárd eurót bukhat az Orbán-kormány miatt

Az egyetlen siker, amelyet az Orbán-kormány az eljárás megindítása óta elkönyvelhetett, annak a valamivel több mint tizenkétmilliárd eurónak a hozzáférhetővé válása 2023 decemberében, amit az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbítása miatt tartott vissza az Európai Bizottság hosszú időn át, hogy az Európai Parlament által kezdeményezett bírósági pert magára húzva, egy négy részből álló igazságszolgáltatási reformcsomag ellenében felszabadítson pénzeket. Az összeg a Magyarország számára 2021 és 2027 között megpántlikázott 21,7 milliárd euró kohéziós politikai forrásnak több mint a fele, de a magyar miniszterelnök állításával ellentétben, nincs a magyar számlán, hiszen az Európai Bizottság egy évvel a pozitív döntés után mindössze 1,8 milliárd eurót fizetett ki, ami a hét év alatt elérhető teljes keret 8,3 százaléka – írja a Szabad Európa.

Ebből a pénzből 510 millió euró automatikusan járó előleg, így a kormányzatnak effektíve 1,3 milliárd eurót sikerült 2023 és 2024 decembere között lehívnia az EU-tól. A többi felzárkóztatási forrás egészen 2030-ig elérhető marad, a jelenleg hozzáférhető 12,2 milliárd euróból körülbelül négyszázmillió eurót azonban máris el lehet felejteni, miután egy júniusi európai bírósági ítélet folyományaként Magyarországnak kétszázmillió euró átalánybírságot és június 13. óta napi egymillió euró pénzbírságot kell leszurkolnia az Európai Uniónak.

Napokon belül egymilliárd eurós forrásvesztés

Nem is ez a legsúlyosabb pénzügyi veszteség, amit Magyarországnak el kell szenvednie a számára félretett kohéziós pénzesboríték kárára. Az év végén 1,04 milliárd eurót örökre elbukik az ország abból a 6,3 milliárdból, amelyet a (jogállami) feltételességi eljárás keretében fagyasztott be még 2022 decemberében az unió, és amelyet a kormánynak azóta sem sikerült kiszabadítania. 

Amíg tart az eljárás, a helyreállítási pénzekhez sincs hozzáférés

Ez annál is problematikusabb, mert a 21 szupermérföldkő mellett még hat másik kulcsfeltételnek is meg kell felelni ahhoz, hogy Magyarország hozzáférjen a 10,4 milliárd euró helyreállítási forráshoz, amiből 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, 3,9 milliárd euró kölcsön, hétszázmillió euró pedig az RRF-alaphoz csatolt REPowerEU eszköz magyar része (csaknem egymilliárd euró előleget már megkapott az ország ebből, de ha nem sikerül a többit lehívni, akkor vissza kell fizetni). A hat szupermérföldkőből négyet a kormány az igazságszolgáltatási reformokkal kipipált; maradt még kettő, amely az audit- és az ellenőrzési rendszerre vonatkozik.

Ugyanott tartunk, mint egy évvel ezelőtt

Ráadásul a kormány is beleásta magát egy mély árokba, ahonnan egyelőre nem akar kijönni. A portál érdeklődésére a bizottság megerősítette, hogy az utóbbi egy évben semmilyen érdemi lépés nem történt a magyar térfélen (a közérdekű alapítványokat érintő elvetélt kísérlettől eltekintve). Így továbbra is érvényes az Európai Bizottság utolsó értékelése, amelyet egy évvel ezelőtt, 2023 decemberében tett közzé. Miután kormányzati részről gyakran elhangzik, hogy Brüsszel politikai célzattal és minden alap nélkül tartja vissza a pénzeket, ezért az alábbiakban összefoglalták, milyen intézkedéseket hiányol még a bizottság Magyarország részéről ahhoz, hogy javasolja az eljárás leállítását. Magyarország nem jelentett be a bizottságnak egyetlen új korrekciós intézkedést sem, amely az alábbi tizenegy problémát orvosolta volna:

1. Egyértelmű szabály hiánya azzal kapcsolatban, hogy az Integritás Hatóság visszakapja a hatásköreit, amennyiben egy projektet kivonnak az uniós finanszírozás alól.
2. Az igazságszolgáltatási felülvizsgálat rendszerének gyengeségei a szerződések megkötéséért felelős hatóság döntései esetében, amelyek nem követik az Integritás Hatóság ajánlásait.
3. Az Integritás Hatóság tagjait érintő elbocsátási eljárás gyengeségei.
4. Az Integritás Hatóság hatásköreinek hiánya a magas rangú politikai vezetők (miniszterelnök, miniszterek, a miniszterelnök politikai igazgatója, államtitkárok stb) vagyonnyilatkozatának ellenőrzése terén, továbbá a jogi szöveg nem világos megfogalmazása az Integritás Hatóság jogköreit illetően, hogy az összes, magas kockázati kategóriába tartozó tisztviselő vagyonnyilatkozatát górcső alá vehesse.
5. Az ügyészségi döntéseket felülbíráló bírósági ítéletek nem kötelezők az ügyészekre nézve.
6. Egy pótlólagos lépcsőfok beillesztése a bírósági eljárásba az ügyészségi szolgálat döntéseit illető igazságszolgáltatási felülvizsgálat új eljárásának kontextusában.
7. A szerződések megkötéséért felelős hatóságok kötelezettségének hiánya, hogy a közkiadásokért felelős testületről szóló adatok hiányában közzétegye az információkat.
8. Az ingatlanok bevallására vonatkozó kötelezettségek egyértelműségének és jogbizonyosságnak hiánya a Magyarországon kívüli joghatóságokat is beleértve.
9. Az egyes kormányzati tisztviselők, országgyűlési képviselők, valamint házastársuk vagy élettársuk és a velük egy háztartásban élő gyermekek vagyonáról, jövedelméről és gazdasági érdekeltségeiről szóló nyilatkozatok személyes, anyagi és ideiglenes hatálya körüli egyértelműség hiánya.
10. A vagyonnyilatkozatokról szóló törvényben az explicit hivatkozás hiánya az elektronikusan kitölthető vagyonbevallás rendszerének létrehozására úgy, hogy a nyilvános adatbázisokban díjbefizetés vagy külön regisztráció nélkül hozzájuk lehessen férni.
11. A közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal összefüggő hiányosságok.