Magyarország egy Patyomkin ország, ahol a választás szabad volt, de nem tiszta

Timothy Garton Ash történész, politológus, a 80-as évek óta folyamatosan figyeli és elemzi, sőt szívén is viseli Európa ezen része sorsának alakulását, a Klubrádió Hetes Stúdió című műsorában Váradi Júliának adott interjút.

A történész határozottan állítja: formailag szabad választásnak volt nevezhető, ami zajlott, de semmiképpen nem tisztának. Szerinte a  magyarázat a médiakörnyezetben keresendő elsősorban. Ahogyan a kormány állami alapítványokkal támogatja a Fideszt magasztaló médiát. Ezért úgy véli, hogy a választások mostani eredményéből semmiképpen nem következtethetünk arra, milyen szintű a Fidesz és a kormányfő elfogadottsága. Noha az is evidens, hogy Orbán és az őt körülvevők nagyon ügyesen készítették el azt a „populista vegyes felvágottat, amelyben keveredik a jobboldali külpolitika és kultúrpolitika, ugyanakkor benne van a baloldali gazdasági-és szociális politika”.

Ráadásul – hangsúlyozza – az állami alapítványok vagyonát, ami nem mellesleg nagymértékben az EU pénzéből lett, arra használják föl, hogy a média saját maga által felügyelt fórumain keresztül félrevezethesse a lakosság legkülönbözőbb rétegeit a nyugdíjasoktól az ilyen-olyan társadalmi csoportokon keresztül a munkásokig. A narratíva, amelyre ezek a hazugságok épülnek leggyakrabban a nemzeti büszkeséget, a keresztény konzervativizmust állítja a középpontba. Az egyik legfontosabb célfeladat a magyar kormány számára, hogy kidolgozza az aktuálisan épp leghatékonyabb propagandát.

Timothy Garton Ash szerint a média minden kétséget kizáróan a szólásszabadság legfontosabb eszköze. Ami azonban Magyarországon történik, egészen specifikus féken tartása a szabad médiának és ezáltal a szabad hangnak.

„Bizonyára tudja, mi volt a ’Patyomkin falu’, amikor Patyomkin generális úgy építette fel a falut, hogy csak a homlokzatokat húzták föl, mögöttük nem volt semmi. Nos, Magyarország szerintem egy Patyomkin ország” – húzza alá. Ezen azt érti, hogy a hatalom tökéletes homlokzatokat húzott fel a hamis média elemeiből, amelyek azt hivatottak bizonyítani az EU felé, hogy itt szabad a sajtó, hogy mindenről lehet írni és beszélni, hogy működik a média-pluralizmus, az emberi jogok területén is minden rendben van.