Magyarország legfeljebb akkor kaphatna mentességet Trumptól, ha Orbán kiléptetné az EU-ból

Nálam okosabb emberek kereskedelmi háborúnak nevezik azt, amit Donald Trump amerikai elnök elindított azzal, hogy soha nem látott módon, egy csomagban bejelentve, a világ szinte összes országára differenciáltan, de szinte mindegyik esetében drasztikusan emelte az importvámokat. Mit gondol erről ön, aki évtizedek óta foglalkozik a világgazdasággal, a világgazdasági folyamatok kutatásával?

Miután egy olyan világban élünk, amelyben az országok kölcsönös függőségben vannak egymástól, legfeljebb csak arról beszélhetnénk, hogy ki mennyire függ a másiktól, merthogy ez a kölcsönös függőség nem kiegyensúlyozott. Ugyanakkor a kölcsönös függőség minden országra igaz, még az Egyesült Államokra is, bár az tény, hogy rá jóval kisebb mértékben. Emellett nem csak kölcsönösen függő, azaz interdependens, hanem interdiszciplináris is a világunk, éppen ezért, egy kereskedelmi háborúnak/válságnak/intézkedésnek megvannak az általános gazdasági, pénzügyi, politikai és nem kevésbé a biztonságpolitikai következményei. Ha valaki a XXI. században ezzel nem számol, annak – az emberiség érdekében – nagyon sürgősen el kellene tűnnie. Ez egy kis országra is vonatkozik, a különbség annyi, hogy az „csupán” a saját létét kockáztatja, míg egy nagy ország a globális rendet. Hogy egy klasszikust idézzek: a Financial Times-ban jelent meg szerdán egy cikk Trump első tíz hetéről, amely – mint címében is áll – megrengette a világot, s ennek az írásnak az első mondata egy idézet. Arnold Toynbee történésztől származik: „a civilizációk öngyilkosságban halnak meg, nem gyilkosságban” Az pedig, ami ma a világban folyik, és tovább éleződik, valójában az öngyilkosság felé vezethet.

Miért érintett kevésbé az Egyesült Államok a kölcsönös függőségtől, mint más országok?

Mert jóval inkább önellátó, mint a világ számos más része, akár az Európai Unió, de még akár Kína is. Az USA társadalmi termékének a 10-12-14 százaléka az export, és ugyanilyen az import aránya is. Összehasonlításként: az Európai Unió, Kína vagy az exportorientált távol-keleti országok esetében ez az arány 40-45, Magyarország esetében pedig 80 (!) százalék. Más szóval: az Egyesült Államoknak, Donald Trumpnak lehet olyan elképzelése, hogy ők mindent meg tudnak otthon oldani, s hogy a világ kizsákmányolja őket. Kétségtelen, hogy jelentős kereskedelmi deficitet szenved el sok országgal szemben, s ide sorolandó Magyarország is. Leginkább azonban a Kínával, Kanadával, Mexikóval és az Európai Unióval folytatott kereskedelemre jellemző ez. 

Akkor jogosak a vámemelései?

Nem felel meg a XXI. századi valóságnak úgy értelmezni ezt a helyzetet, hogy a kereskedelmi hiány azért alakult ki, mert a többiek kizsákmányolták őket. Egy kereskedelmi hiánynak ugyanis számos oka lehet. A többi között az, hogy nem vagyok elég versenyképes, miközben a kereskedelmi partnereim inkább azok, s emiatt saját, jól felfogott érdekem behozni olyan termékeket, amelyek így olcsóbbak. Ha pedig biztosítom a szociális jólétet, akkor a társadalom nem fog ellenem, mint vezető ellen fellázadni. A saját vállalataim is oda mennek termelni és onnan importálnak, ahol jobb termelési feltételekkel termelhetnek. Lehet persze tenni a vámok ellen, például agresszív leértékelő politikával – ahogy azt Magyarországon már hosszú évek óta megfigyelhetjük –, azaz úgy tenni versenyképessé a termelést, hogy leértékelem a hozzáadott értéket. Ezt nevezem én önrabszolgásításnak vagy öngyarmatosításnak.

Trumpék azt mondják, hogy a partnerországok vámja – így az Európai Unió vámjai is – magasabbak az amerikai termékekre, mint az amerikai vámok az európai importra. Ebben mennyi az igazság?

A kép vegyes, van, ahol igen, van, ahol nem. Az Európai Unió és az Egyesült Államok között nincs hatályban szabadkereskedelmi megállapodás. Mert voltak ugyan ilyen irányú törekvések, hosszú évekig tárgyaltak a szakemberek róla, de végül – részben az európai agrártermelők ellenállásán – ez megbukott. Ezzel együtt is, mindkét oldalon nagyon alacsony vámokkal operáltak a felek. De a két gazdaság ezer szállal kötődik egymáshoz. És amúgy a globális értékláncok nem engedik meg a nagy különbséget a vámok között. Például azért sem, mert számtalan európai cég rengeteg terméket exportál az USA-ba, de nem feltétlenül a fogyasztói piacra, hanem alkatrészek, részegységek formájában, amit beépítenek az USA-ban folyó termelésbe. S ez fordítva is éppen így igaz. 

A vámemelést két hónapja lebegteti Trump, hol bejelenti, hol visszavonja. Ennek mi lehet az oka? 

Leginkább Kanadával és Mexikóval tette ezt eddig. Először vámokkal fenyegetőzött, s tudatta, hogy ha ezt, meg azt teljesíti a két ország, akkor nem emeli meg a tarifákat. Ők teljesítették, majd Trump egy hónap múlva mégis hatályba léptette azokat. De Kanada és Mexikó azért is különleges eset, mert a három országot szabadkereskedelmi egyezmény kötötte egymáshoz, amit most Trump egy mozdulattal felrúgott. A nagy probléma az, hogy abban a pillanatban, amikor a világ minden részével szemben kivetem a vámokat, akkor már nem lehet azt játszani, mint amit Kanadával és Mexikóval játszott, hogy visszavonja az intézkedést. A jelenlegi globális kihatású intézkedéscsomagból már nincs visszalépés.

Milyen főbb hatásait látja a Trump által elindított, sokak által kereskedelmi háborúnak nevezett drasztikus vámemeléseknek?

Amikor amúgy is lassul az európai növekedés, amikor gyengül a kínai is, s a világgazdaság számos problémával néz szembe – beleértve biztonságpolitikaiakat is –, akkor egy ilyen drasztikusnak mondható lépés drámaian negatív hatásokat válthat ki világszerte. Nem csak a kereskedelmi problémák, hanem azok tovagyűrűző gazdasági, pénzügyi, biztonságpolitikai hatásai miatt is. Valójában ez egy bizalmi válság is, aminek a gazdaságra gyakorolt negatív hatását nem is tudjuk számszerűsíteni, mennyiségekben belőni, hiszen a pszichológiai és a kölcsönös bizalmat aláásó hatásai sem elhanyagolhatók. S vannak furcsaságok szép számmal. Például a Tajvanra kivetetett 32 százalékos vám a kínaiaknak kedvez, vajon ez volt a szándék? Vagy az Indiára bejelentett 24 százalékos tarifa kérdése: a két ország kereskedelmi tárgyalásain éppen a múlt héten (!) született megállapodás az alapkérdésekben, s most ezt lenullázta az USA. De vannak ördögi körök és manipulációkra utaló momentumok is: például Kínát ugyan a meglévő 20 százalékot megtoldva, további 34 százalékos vámmal sújtotta Trump, ám néhány termék kimaradt a szórásból. És mit tesz Isten, a Teslához kapcsolódó termékekről van szó.

És akkor ez hogyan csapódik le a biztonságpolitikában?

Egyet ne felejtsünk! Minden, ami veszélyezteti a távol-keleti biztonságot, az mások számára lehetőségként jelentkezik. A USAID bezárása után Kína azonnal készen állt betölteni az amerikaiak által ott hagyott űrt; az oroszok pedig ugyanígy készen állnak a katonai űrt betölteni (másra nincs képességük). Ugyanakkor azon nyomban összeállt Japán, Ausztrália, Dél-Korea, erősítendő a regionális együttműködésüket. Hasonlóképpen az EU folytatja az együttműködés mélyítésére irányuló erőfeszítéseit Latin-Amerika, Ázsia, Afrika országaival, nem szólva a Brexit utáni Angliáról. 

Milyenek lehetnek a nagy barát Trump vámintézkedésének hatásai Magyarországra?

A hatások gyorsan jelentkezhetnek. Nekünk jelentős exporttöbbletünk van az USA-val, ha a kivitelünket megterhelik egy 20 százalékos vámmal, akkor a termékeink sokkal nehezebben tudnak bejutni az amerikai piacra. Az exportőr ebben az esetben vagy talál más piacot, vagy esetenként akár nem tud túlélni. Ez is komoly bizonytalansági tényezőt jelent. És ne feledkezzünk el a magyar kivitelnek arról a messze nem jelentéktelen hányadáról, ami nem közvetlenül jut el az amerikai piacra, hanem például a német autógyárakon keresztül. Így például az autóipari beszállítókat még akkor is negatívan érinti a 25 százalékos vám, ha nem nekik kell leróniuk azt, hiszen az adott német gyártó kerül bajba, s neki kell döntenie arról, megtartja-e a bedolgozó hálózatot, vagy csökkenti a kapacitását, illetve olcsóbb telephelyre viszi át.

De a kormány korábban azt állította, akár tízmilliárd dollárt elérő beruházás jön Amerikából Magyarországra. Akkor őket is sújtaná a vám, ha a terméket az USA-ban szándékoznának eladni. Így is megérheti nekik?

Az állítólagos speciális magyar-amerikai kapcsolatokról Trump elnöki győzelme óta sokat hallhatunk, s arról is, hogy jönnek majd amerikai beruházások. Nem tudni, hogy ez igaz vagy sem, de szerintem nem lehet igaz. Mert hát mit is mond Trump? A vámok arra jók, hogy az európaiak menjenek Amerikába termelni. Ilyen körülmények között vajon milyen amerikai beruházó fontolgatna most betelepedést Magyarországra? 

Milyen forgatókönyveket lát a Trump által beindított kereskedelmi háború folyományaként?

Három forgatókönyvet is látok, amelyek amúgy párhuzamosan is létezhetnek. Az elsőben az amerikai gazdaság recesszióba kerül, ami egyértelmű és tovagyűrűző negatív hatást gyakorol az egész világgazdaságra. Amerikában – és egyébként másutt is – felgyorsul az infláció, köszönhetően az import megdrágulásának. Trump azt akarná, hogy helyben, az USA-ban termeljék meg. De ahhoz a legjobb esetben is jelentős időre és nem kevés pénzre van szükség, hogy létrejöjjenek az ehhez szükséges termelő, sok esetben a megfelelő képzettségű és adottságú munkaerő-kapacitások. Emellett a vámok által kialakult magasabb árszínvonal árfelhajtó hatásaként a helyben előállított termékek is drágábbak lesznek. Nem véletlenül termeltetnek az amerikai cégek Mexikóban, Kanadában, Kínában, ahol olcsóbban és sok esetben jobb minőséget képesek előállítani. A tartósan magas infláció mellett, egyes területeken akár áruhiány is kialakulhat. Márpedig ilyenre több generáció óta nem volt példa az USA-ban.

Ez a meglehetően borúlátó forgatókönyve. A többi is ilyen volna?

A második az pozitív. Ugyanis a világkereskedelem szétverése okozta károk csökkentése érdekében az érdekelt országok összefognak, s teszik ezt az USA kizárásával. Ennek kiváló kezdeti példája az, hogy a most zajló Hannoveri Vásár díszvendége a kanadai miniszterelnök. S a távol-keletiek is ebben az irányban mozognak, Kanada beáll az EU mellé, s az EU is mélyíti a kapcsolatokat az USA-n kívül másutt. Ezek mind olyan kármérséklő intézkedések, amelyekkel fenntartható a világgazdaság multilaterális jellege.

És mi lenne a harmadik forgatókönyv?

Az a legrosszabb. Rövid távon olyan regionális biztonsági kockázatok jelennek meg, erősödnek fel, mint a Tajvan és Kína közötti. Oroszország számára persze a sok labilis helyzet kedvező, s az orosz bajkeverés a jövőben akár a Csendes-óceáni biztonságot is fenyegetheti.  Szóba jöhet számos összefogás, egy USA-ellenes indiai-kínai közösség, egy dél-koreai-japán-ausztrál kezdeményezés stb. Ez egy olyan folyamat, amelynek részletes következményeit még nem ismerjük, nem ismerhetjük Az biztos, hogy az amerikai lépés nagyon felgyorsítja a folyamatokat, azok igen rövid idő alatt követhetetlenné, ellenőrizhetetlenné és kezelhetetlenné válhatnak. És visszaérkeztünk Arnold Toynbee már idézett megállapításához: a civilizációkat nem kívülről pusztítják el, azok öngyilkosság formájában pusztulnak ki.

Mi az, amit biztosan ki lehet jelenteni?

Azt, hogy adok-kapok jön globálisan. Az egyik oldalon eszkalálódik a helyzet, a másikon azonban az amerikai kereskedelemmel kapcsolatos negatív hatásokat a világkereskedelem meghatározó szereplői azonnal elkezdik más területeken, bilaterális és regionális együttműködések keretében tompítani.  

Mi, magyarok nem esünk két pad közé? Bár Szijjártóék nagyon mondogatják azt, hogy felmentést fogunk kapni Trumptól, mivel kiemelkedően jók az amerikai elnök kapcsolatai Orbánnal.

Magyarország – a kormányzat minden alapot nélkülöző „szuverenitási” rögeszméje ellenére – olyan ország, amely ezer szállal kötődik a világgazdasághoz, és így minket is érintenek ezek a folyamatok, részben a közvetlen exporton, részben az európai láncokon keresztül. Mi legfeljebb akkor kaphatnánk mentességet, ha kilépnénk az Európai Unióból. De legújabban az amerikai elnök már több száz százalékos vám bevezetését követeli azoktól az országoktól, amelyek orosz kőolajat és földgázt vásárolnak, hogy ezzel is büntesse Oroszországot. Magyarország pedig vastagon benne van ebben a körben.

De miért is kivételezne? Hiszen éppen a héten született egy kétpárti előterjesztés az amerikai törvényhozásban, amely súlyos szankciókkal sújtaná Oroszországot. No meg Trump is azt hangoztatta a minap, hogy keményen lecsap Oroszországra, ha húsvétig nem lesz béke Ukrajnában.

De hát Trump – láthatjuk – összevissza beszél. Ám, ha – mondjuk – egy hondurasi miniszterelnök beszél összevissza, akkor annak az adott országra vonatkozó következményei vannak csupán, ám ha az amerikai elnök, akkor annak nemcsak Amerikára, hanem az egész világra nézve vannak következményei. Megjegyzem: a világot megrázóak minden bizonnyal gyorsabban felszínre kerülnek. Azt pedig, hogy az amerikai társadalom mikor ébred fel, nem tudni. Mindenesetre az Egyesült Államok jövőre ünnepli függetlenségének a 250. évfordulóját, s az amerikai társadalomnak legfőbb ideje lenne elgondolkodnia azon, milyen körülmények között szeretné azt megünnepelni. Társadalmi pofon kell ahhoz, hogy észhez térjen? Egy biztos: a jelenlegi irány nagyon rossz, a negatív folyamatok sebessége, gyorsulása észbontó, maholnap azon vesszük észre magunkat, hogy már nem tudunk semmit uralni, de ellenőrizni és még érdemben befolyásolni sem. Csak azt fogjuk tudni rögzíteni, hogy a folyamatok túlléptek rajtunk...

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2025. március 16.-i adása itt nézhető meg: