Magyarország - Szlovákia: megint láttunk biztató jeleket
Bár hétfőn este kikaptunk a szlovákoktól, de ez nem szabad, hogy bárkit is elkeserítsen. Megint láttunk ugyanis biztató jeleket. Nálunk szerencsésebb nemzetek győzelmeket látnak, mifelénk biztató jelekkel teli a padlás. Biztató jelekben mindig is jók voltunk, az egy főre eső biztató jelek tekintetében hagyományosan magunk mögött hagyjuk a világot. Biztató jelekkel, ha akarnánk, Dunát rekeszthetnénk.
Irigyel bennünket a világ, mert sehol sincs annyi biztató jel, mint nálunk, a keresztény szabadság országában. Hogy csak egyet említsünk: végig együtt volt a csapat. Igaz, a szlovákok is végig együtt voltak, de náluk az ilyen nem biztató jel, hanem alapvetés.
Különben is: a mi biztató jeleink jóval biztatóbbak voltak, mint az övéik. A magyar biztató jel, és ezt még ellenségeink is elismerik, világszínvonalú. Nem csoda, hogy külföldről jönnek hozzánk tanulmányozni a biztató jeleinket. Mindenki a magyar titkot szeretné ellesni, arra kíváncsi, hogyan csináljuk.
Mellesleg, erre mi magunk is kíváncsiak vagyunk. Mert már Mohácsnál is voltak biztató jelek, a Muhi csatánál úgyszintén. Egyedül az Aranycsapatnak nem voltak biztató jelei, ők egyszerűen csak több gólt szoktak rúgni, mint az ellenfél. A biztató jeleink annyira kelendők, hogy annyi biztató jelet exportálhatnánk, amennyit csak akarunk. De a magyar biztató jel nem eladó. Magyar embernek magyar biztató jelet.
A szlovákok ellen még sohasem tudtunk győzni, de most legalább gólt rúgtunk nekik. És akkor tegyük hozzá, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát, a Föld lapos, és négy elefánt a hátán. A valóság csak illúzió, egyedül a remény realitás.
