Magyarország születésnapja vagy a Tisza-mitológia építése?

Átpozicionált államalapítás: új márkanév a nemzetnek

Az idei ünnepségsorozat leglátványosabb változása nem feltétlenül a pirotechnikai elemekben, hanem a tudatos nyelvi és kommunikációs keretezésben mutatkozott meg. A korábban megszokott államalapítási narratívát felváltotta egy populárisabb, érzelmibb megközelítés. Abszolút a kommunikációs szakember sapkából nekem az a az első kérdésem, hogy miről beszélünk, tehát hogy mi az, hogy augusztus 20, hiszen az, hogy át lett pozicionálva vagy márkázva, ahogy a mi nyelvünk mondják Magyarország születésnapjára, az onnantól kezdve, hogyha mi is így beszélünk róla... akkor teljesen máshogy a kedves nézők is biztosan, tehát vagy és a a résztvevők is máshogy viszonyulnak – mutatott rá az egyik stúdióvendég a diskurzus kezdetén.

Ez az új megnevezés – Boldog születésnapot, Magyarország! – alkalmasnak tűnt arra, hogy ideológiai törésvonalaktól függetlenül minden állampolgárt megszólítson, hiszen Szent István történelmi örökségével, a kereszténység felvételével és a Kárpát-medencei stabil államalapítással a parlamenti pártok szavazói közül senki sem tud érdemben vitatkozni. A műsorban elhangzottak szerint ez a befogadó jelleg, amelyből senki nem lett kirekesztve, a szentistváni örökség legtisztább megnyilvánulása, amely az elmúlt másfél évtized megosztó retorikája után valódi nemzetegyesítő politikaként funkcionálhatott.

Kitüntetések és a Karmelita: Tudatos mitológiaépítés a színfalak mögött

A látszólagos nemzeti egység mögött azonban a vitapartnerek komoly politikai tudatosságot és egy új korszak szimbólumrendszerének kiépítését fedezték fel. Egyes vélemények szerint az egész rendezvény a Tisza projekt mitológiaépítéséről szólt, amely a választási győzelmét a rendszerváltás és az új korszak kezdetének ígéretére alapozta. Ez a szándék leginkább az állami kitüntetettek névsorában és a szimbolikus gesztusokban érhető tetten. Olyan ikonikus figurák kaptak elismerést, mint Cserhalmi György, a '89-es rendszerváltás kiemelkedő alakja, vagy a kegyelmi botrányt kirobbantó vidéki prókátor, de rehabilitálták az egykori Orbán-rendszer által elnyomott vagy megszüntetett entitásokat is, mint az 56-os Intézetet képviselő Rainer M. János, valamint L. Ritók Nóra és az Igazgyöngy Alapítvány.

Ráadásul az, hogy 160 állami gondoskodásban élő gyermek a Karmelita kolostorból nézhette a tűzijátékot, közvetlen megvalósítása volt a Tiszapárt korábbi kiemelt ígéretének. Bár a stúdióban vita alakult ki arról, hogy ez a fajta elismerési politika tiszta pártfókuszú-e, vagy inkább egy valódi teljesítményeket elismerő kitüntetési politika, az vitathatatlan maradt, hogy egy határozott értékválasztás mentén történt az ünnep megszervezése. A televíziós közvetítésekben ráadásul olyan markáns történelmi utalások jelentek meg, amelyek a Fidesz előtti korszakot idézték, párhuzamot vonva Szent István kényszerű döntései és a jelenlegi politikai fordulat között.

A megkerülhetetlen NER: öt hét alatt nem lehet rendszert váltani

Az ünnep legkényelmetlenebb és legprózaibb rétege a szervezési háttérben, pontosabban a tűzijáték körüli közbeszerzési eljárásban mutatkozott meg. A tények makacs dolgok: a borászati és kommunikációs cégek korábbi szerződéseinek felmondása után mindössze öt hét állt rendelkezésre az új, meghívásos pályázat lefolytatására és a teljes ünnepségsorozat megszervezésére. Meghívtak három céget, ebből kettő be sem adott pályázatot. Egy adott be pályázatot, értelemszerűen meg is nyerte. Majd kiderült, hogy egyébként a Lánchíddal, tehát Balási cégével már hónapokkal ezelőtt elkezdett egyeztetni – ismertette a folyamatot a műsorvezető, rávilágítva a helyzet kettős olvasatára. Egyesek szerint ez a történet kicsit neres volt és előre levajazott, míg mások szerint strukturális kényszer, hiszen 16 év alatt bebetonozott és speciális tudással rendelkező kapacitásokat fizikai képtelenség néhány hét alatt a piacról kiváltani. Ez a gazdasági csapdahelyzet túlmutat az augusztus 20-i drónshow-kon.

Hasonló helyzet figyelhető meg az építőiparban vagy a vasútfejlesztésben is, ahol a kormányváltást követően is Mészáros Lőrinc cégei nyerik a tendereket, egyszerűen azért, mert jelenleg senki más nem rendelkezik a szükséges gépparkkal és szaktudással. A társadalom jelentős része ugyan azonnali elszámoltatást és börtönbüntetéseket várna, a valóság azonban azt mutatja, hogy a NER gazdasági elitjénél lévő know-how nélkül az ország alapvető működése és a legfontosabb nemzeti ünnepek lebonyolítása is ellehetetlenülne, ami világossá teszi, hogy a köldökzsinór elvágása csak egy hosszú, évekig tartó átrendeződési folyamat eredménye lehet.