Marhaságokat beszélt a lélegeztetőgépek áráról a külügyi államtitkár

Tartalmilag-szakmailag nonszensz, stílusában pökhendi és visszautasítandó a Külgazdasági és Külügyminisztérium válasza a szocialista országgyűlési képviselő, Bangóné Borbély Ildikó – a Kínából beszerzett lélegeztetőgépekre vonatkozó – írásbeli kérdésére.

Az ugyan az ellenzék szokásos kormányzati lenézését tükrözi, hogy a címzett, Szijjártó Péter külügyminiszter helyett egy államtitkára válaszolt, de az már elgondolkodtató, hogy miért pont a biztonságpolitikával foglalkozó államtitkárt szemelték ki  feladatra, azt az embert, aki – hivatalos életrajza szerint – életében nem foglalkozott külkereskedelemmel.

Ez meg is látszik a képviselői kérdésekre adott válaszain (bár – a kormány gyakorlatát ismerve – vélhetően azt nem is ő írta, csak a nevét adatták hozzá). Sztáray Péter András „szakmai” válasza a lélegeztetőgépek magas árára ugyanis az volt, hogy „ebben az esetben szokatlan, de logikus módon, a mennyiség nem árcsökkentő, hanem árnövelő hatással bírt. Ez egészen egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy ha valaki többet akart venni, akkor többet kellett fizetnie.” 

Kérdések megválaszolására már nem jutott idő...

Bangóné Borbély Ildikó többi kérdésére azonban nem válaszolt az államtitkár, pedig valóban jó lenne megtudni, hogy „pontosan milyen típusú és hány darab gépet vásárolt a kormány abból a több, mint 300 milliárd forintból, amelyet Menczer Tamás államtitkár úr egy korábbi nyilatkozatában megjelölt?”. A közvélemény joga továbbá megismerni ezek egységárát; az exportőr kiválasztásának szempontjait; vagy éppen azt, hogy a  beszerzett gépek közül hány van a raktárakban, hányat helyeztek ki magyarországi kórházakba, illetve hány került közülük külföldre. A szocialista képviselő végül arra is hiába kérdezett rá, hogy hol tárolják ezeket a 300 milliárd forintért beszerzett gépeket, „hogy az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 98. § (1) bekezdésben foglalt jogommal élve saját magam és képviselőtársaim ezeket a gépeket saját szemünkkel is megtekinthessük”.

...kioktatásra azonban igen

Nos, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására már nem jutott ideje Sztáray Péter Andrásnak, arra viszont igen, hogy mérhetetlenül pökhendi módon – tenyérbemászóan áludvarias stílusban – kiossza Bangónét, mégpedig a következőképpen: „A lélegeztetőgépekkel kapcsolatban már mindent elmondtunk....Kérem Tisztelt Képviselő Asszonyt, hogy mindent tegyen meg azért, hogy a baloldal magatartása a jövőben megváltozzon”.

Szakmailag elképesztő tudatlanság

Eltekintve azonban a pofátlanság határát súroló pökhendiségtől, a külgazdasági és külügyminiszteri államtitkár válasza vagy mérhetetlen tudatlanságról, vagy a közvélemény (mert ne feledjük, egy országgyűlési képviselő az embereket, azaz a közvéleményt képviseli!) teljes lenézéséről, semmibe vételéről árulkodik. A utóbbit már megszokhattuk ettől a kormánytól, az előbbire pedig abból következtetünk, amit egy általunk megkeresett szakértőtől tudtunk meg. 

Gerendási Éva hosszú évtizedeket húzott le a magyar külkereskedelemben, szakmai életének javát importőrként dolgozta végig. Erre alapozva szögezte le: „elvben egyszerűen tárgyalástechnikai kérdés, hogy ha minél többet veszek, akkor annál jobb a pozícióm, s annál lejjebb tudom nyomni az árat” . Más szóval: „az egy eladótól történő egyszeri nagyobb mennyiségű vásárlás nem feltétlenül csökkenti, de csökkentheti az árat, az ugyanakkor bizton kijelenthető, hogy semmiképpen nem növelheti azt”. Sőt – fűzte hozzá – még a fajlagos szállítási költségen nyerhetünk is. 

Az évszázad biznisze volt – kérdés ki(k)nek

Az elképzelhető, hogy a nagy világpiaci kereslet miatt, a kínaiak úgy gondolták, hogy most lehet nagy üzleteket csinálni, hiszen – főként a járvány elején – a fél világ a lélegeztetőgépeket kereste a világpiacon. De ez még nem magyarázat olyan mértékű túlárazásra, amilyen a számokból levezetve látszik. Portálunk korábban számolgatott, amiből az derült ki, hogy az évszázad biznisze volt Orbán és körei számára a koronavírus-járvány – már ha a kormányzati kommunikáció nem zavarodott bele a nyilvánosság felé kommunikált számaiba.

Minden egyes, Kínából megrendelt lélegeztetőgép után elképesztő milliók vándoroltak ki tudja, kiknek a zsebébe. A világpiacon 3-3,5 millió forintba kerül egy-egy olyan kínai gép, amit – a kormány által közölt adatokból kiindulva – átlagosan 4,5-szeres áron vettek meg a magyarok.

Az már csak hab a tortán, hogy a közelmúltban kiderült: az Állami Egészségügyi Ellátó Központ is szerzett be gépeket, azonban sokkal olcsóbban, mint amennyiért azokat a KKM államtitkárának nyilatkozata alapján a kormány. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) 2481 lélegeztetőgépet vásárolt, átlagosan 10,8 millió forintért, összesen 26,7 milliárdot költve rá, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) beszerzésének eredményeként június végéig 11994 gép érkezett, amelyek darabjáért a külügy átlagosan 19,8 millió, összesen 237,7 milliárd forintot költött – írt a G7 portál.

Zsebbe ment pénz?

Óhatatlan, hogy az embernek mindenféle ötletei támadnak az adatok hallatán. Mennyire jellemző az, hogy egy importőr „komissiót” kap, illetve, hogy az exportőrrel osztoznak egyfajta „feláron” – kérdeztük éppen ezért a szakértőtől. Gerendási Éva a konkrét ügytől elvonatkoztatva, hangsúlyozottan általánosságban elmondta, hogy elvben mindig van lehetőség arra, hogy az importost megvegyék. Pénzért. „De ez azért nem megszokott dolog, hiszen a kereskedelem tisztasága nem tűri”.

„No comment” – reagált ugyanakkor arra a felvetésünkre, hogy akkor sem lehet-e tenni valamit, ha állami pénzről, kormányzati vevőről és a kormányzathoz közeli exportőrről van szó. Ugyanis olyan történetek is ismertek, hogy a fürkészetre és portyázásra keletre küldött minisztériumi tanácsadó végül olyan cégnél talált védőfelszereléseket, ahol az apja az egyik vezető.