Máris módosítják a szakképzési törvényt – ezzel próbálnak úrrá lenni a maguk okozta káoszon

– Elfogadása után, mikor vezették be az új szakképzési törvényt?

– A 2019/80-as új szakképzési törvény bevezetése fokozatos volt. Voltak olyan pontjai, amelyek már 2020. január 1-jétől hatályba léptek. Ez azért említésre méltó, mert a törvénynek a működéshez szükséges végrehajtási rendelete csak több mint egy hónappal később jelent meg. A törvény bevezetésében a következő nagy mérföldkő 2020. július 1., akkor történt meg a jogviszonyfosztás, az oktatói átnevezés, a szakképzésben dolgozó pedagógusok akkor kerültek a közalkalmazotti törvény hatálya alól a Munka törvénykönyve hatálya alá, megszűntek a kollektív jogok, és juttatások. A harmadik nagy mérföldkő pedig 2020. szeptember 1., amikor a 9. évfolyamon elindult az új típusú képzés.

– Mi változott meg?

– Rengeteg dolog. A lényeg az volt, hogy a múltat végképp eltöröljék. A szakképzést kiszakították a köznevelés rendszeréből, az Emberi Erőforrás Minisztériuma alól a teljes szabályozás átkerült az Innovációs és Technológiai Minisztérium alá, ehhez kapcsolódott az előbb említett jogviszonyfosztás. Ez az időszak az átnevezéseké is volt, öt-hat éven belül egy harmadik, teljesen új fogalomrendszert alkalmaztak a szakképzésben résztvevő intézményekre. A szakképző iskolák elnevezés a leánykori nevén a három éves szakmunkásképzést takarja. Az érettségit adó szakközépiskolából lett egyszer szakgimnázium, most éppen technikumnak hívják. A szakközépiskola és technikum, valamint a szakgimnázium és technikum elnevezést ugyanis összevonták, és szigorúan öt éves technikum lett belőle. Az átnevezésekhez tartozik az is, hogy a szakképzésben foglalkoztatott pedagógusokat egységesen oktatónak nevezik, oktatói besorolást kaptak például a szakképzésben dolgozó fejlesztő munkát végző gyógypedagógusok, pszichológusok is.  A szakképzésben nem nevelőtestület van, hanem oktatói testület. Az intézményrendszer átnevezésével pedig egy újabb fogalmi káoszt indított el az ITM.

– A képzésben milyen változásokat hozott az új törvény?

– Ami újdonság, hogy hihetetlen módon előtérbe helyezte a duális képzést. Ennek az a lényege, hogy a három éves szakmunkásképzésben már 10. évfolyamtól, a technikumban pedig 11. évfolyamtól tanulói munkaszerződéssel, vagy ahogy most nevezik, szakképzési munkaszerződéssel – miközben a szakképzési intézménnyel egyébként tanulói jogviszonyban áll a tanuló –, kerülnek ki külső munkahelyre a diákok. A gyakorlati, illetve technikusi vizsgára való teljes felkészítést a következő két évben az adott duális intézménynek kellene végrehajtani. A jelenleg kifutó rendszerben lévő tanulószerződések száma 2017-ben érte el a csúcspontját, akkor körülbelül 55 ezer volt, ma már – úgy tudjuk –, kevesebb, mint 37 ezer van. Az látszik, hogy sok munkáltató segítség nélkül nem nagyon tud mit kezdeni a diákokkal, például azért, mert nem lát rá a teljes szakmai képzésre.

A kamarák helyett immár a Kréta rendszerben számon tartott, 2021. szeptember 1-jétől létrejövő új munkaszerződéses adatokat dugdossák, azok nem nyilvánosak, mint régen a tanulói szerződés volt. Mivel az elmúlt évtizedben az iskolai tanműhelyek fejlesztésére nem túl sok pénzt fordítottak, a 2019-es szakképzési törvény azt találta ki, hogy úgynevezett ágazati képző központokat hoz létre. Ez azt jelenti, hogy különböző centrumok különböző cégekkel kvázi közös vállalkozást hoznak létre, ami egyfajta gyakorlati képző központ lenne. A probléma ezzel csak az, hogy a munkáltató nem kevés pénzt áldoz arra, hogy létrehozzanak egy „csili-vili”, modern, valóban a XXI. század követelményeinek megfelelő képzési központot. Ám garancia nincs arra, hogy az ott tanuló diák hozzá megy majd dolgozni. Akkor miért lenne érdekük részt venni ebben a külső befektető cégeknek? Ők nem hogy rövid-, de még hosszú távon sem látják a lehetőségeit annak, hogy profitáljanak. Márpedig a versenyszféra világát a profitorientáltság mozgatja.

– A szakképzés 4.0 reform a több mint 700 OKJ szakképesítés száma radikális csökkentésének szándékával indult…

– Elméleti cél volt a körülbelül 700 OKJ-s, tehát Országos Képzési Jegyzékes szakmastruktúra egyszerűsítése, és szakmák számának 200 alá szorítása. Ez se nagyon jött be, mert teljesen elhibázottan létrehoztak hozzávetőleg 176 olyan képzést, ami csak és kizárólag iskolai rendszerben oktatható szakma. Az OKJ-s jegyzék szerint eddig alig 30 ilyen volt, de nagyon sokat lehetett párhuzamosan felnőttképzésben és iskolai rendszerben is oktatni. Ezt megszüntették, csak iskolai rendszerben oktatható szakma van, emellett létrehoztak több mint 70 úgynevezett részszakmát, amelyeket a számszerű elvárások teljesítése miatt eldugdostak az egyes programtantervekben. Ha ehhez hozzáadjuk az időközben létrehozott felnőttképzésben oktatható, nagyjából 400 szakképesítést, és több mint 50, korábban nagyrészt önálló kimenetet adó úgynevezett szakmairányt, máris ott vagyunk, hogy majdnem 700 az állam által elismert kimenet száma megint. Csak most nem egy egységes OKJ-s jegyzék van, hanem legalább négyfelé van széttagolva. Vagyis, nem sikerült a „termelési elvárásokat” teljesíteni, megfelelni a bennfentesek szerint a miniszterelnöki szándéknak, a szakmák száma 200 alá szorításának.

– Volt pozitív hozadéka is a szakképzés nagy átalakításának?

– Ami pozitív, hogy újra próbálkoznak a felzárkóztatással, létrehozták a műhelyiskolát és az orientációs évfolyamot. Az orientációs képzés során a szakmát még választani nem tudó gyerekeknek van egy 1 éves képzés, ahol különböző szakmaterületeket mutatnak be nekik. A gyerek így nyer egy évet, mielőtt konkrétan szakmát választana. A műhelyiskola a mester-inas viszonyra épül, ez a Pedagógusok Szakszervezete szerint egy kicsit középkori, feudális, céhrendszer szerinti elnevezést takar. Az itt tanulók inasok lesznek, és valószínűleg belőlük lesznek azok a bérrabszolgák, akik részszakmát kapnak.

A másik, egyértelműen pozitív dolog, hogy – szemben a 2015-ben sajnos elvetett javaslatokkal – egy olyan kiterjesztett ösztöndíjrendszert alkottak meg, ami remélhetőleg nem fog negatív irányba változni, és megmenti a drámaian romló beiskolázást. A három éves szakképzésben résztvevők 9. évfolyamon ösztöndíjat kapnak, és utána, aki az iskolában marad, az ösztöndíjat kapja, aki meg céghez megy dolgozni, az szakképzési munkaszerződéssel dolgozik. Ez esetben a tanulói munkabér alapösszegét a minimálbérhez kötik. A tanulói ösztöndíjat azoknak, akik az iskolában tanulnak az állam fizeti, a munkaszerződés díját pedig az a cég, ahová a duális képzés keretén belül kihelyezték a diákot. Ezzel valamennyi pénzt spórolhat az állam.

Ez a képzés szeptemberben indult, legalább még két évet kell várni, hogy meg tudjuk mondani, hogy a hagyományos néven szakmunkásképzésben részt vevő diákok közül hányan végzik el az iskolát a 9.-ben való beiratkozáshoz képest, mekkora lesz a lemorzsolódás. Jelenleg még csak annyit tudunk mondani, hogy 2020-ban végzett az első szakgimnáziumi évfolyam, és még három évig lesznek, akik a szakgimnáziumi rendszerben fognak végezni. A szakképzés 4.0 stratégiát az ITM már 2019-ben azzal reklámozta, hogy nem vált be a szakgimnáziumi képzés. Pedig ők vezették be, és egy évvel az első végzős évfolyam kifutása előtt ki merték ezt jelenteni. Ez legalábbis merészség, de azt nem tudjuk, hogy milyen adatok alapján vonták le a következtetést.

– Hozott-e érzékelhető változást a szakképzésben a törvény bevezetése? Többen jelentkeztek?

– Ezt még azért nem lehet látni, mert a szakképzésben a beiskolázás körülbelül szeptember végéig, október elejéig eltart, és a felnőttekkel együtt rengeteg a pótjelentkező. Leghamarabb jövő ősszel lesznek tényadatok, a tendenciákhoz több év kell.

– Ennyi változás után most ismét az Országgyűlés előtt van a szakképzési törvényt módosító tervezet. Mi erről a PSZ véleménye?

– Már a 2019-es új szakképzési törvény sem ment át semmiféle társadalmi egyeztetésen. A PSZ ebben az ügyben az Alkotmánybírósághoz is fordult, mert ez az Alaptörvény alapvető pontjait sértette, de az Ab-től még nem kaptunk választ. Ugyanakkor a most az Országgyűlés elé kerülő módosítás sem megy át semmiféle társadalmi párbeszéden. Azt látjuk, hogy a minisztériumokon kívül a négy nagy egyház véleményezi ezt a dokumentumot. Se a Nemzeti Pedagógus Kar, se a szakképzési szakszervezet hivatalosan nem értesült róla. Azért ez elég érdekes egyeztetési folyamat.

– Miért kell módosítani?

– Miután a törvényt mindenféle előkészítés nélkül rohamtempóban vezették be, most döbbentek rá, hogy egy csomó mindent nem szabályoztak. Például a járványügyi intézkedéseket nem csak a köznevelésben tovább működő szakgimnáziumokra, hanem a szakképzési centrumokban kifutó szakgimnáziumi osztályokra is meg kell alkotni. Rájöttek, hogy a programtantervnek nevezett tanterv a törvényben mégsem lesz kötelező. Szegény pedagógusok, akik már nyáron sok munkával kidolgozták a helyi tanterveket, elkeseredetten veszik tudomásul, ami a tanév megkezdésekor még kötelező, néhány hónap elteltével már csak ajánlott. Az állandósult változásokhoz rezignáltan alkalmazkodni próbáló iskolákkal és pedagógusokkal szemben, több lehetetlen elvárást támasztanak, mint amennyi információt kapnak, de talán náluk is alulinformáltabbak a munkaadók, akik nem értik, hogy az eddig a kormány által preferált és a tanulószerződések számának növekedésében meg is mutatkozó duális képzés fejlesztést miért épp a járványhelyzet bizonytalanságai közepette kellett lecserélni egy senki által nem érthető, de annál inkább erőltetett munkaszerződéses rendszerre. Mivel a szakképzést kiszakították a köznevelés rendszeréből, másfél év után jöttek rá, hogy a családi pótlékokkal is gond lehet, ugyanis a szakképzésbe járó gyerekek és felnőttek jogosultak többek között családi pótlékra, diákigazolványra. Ezért a családjogi törvényt módosítani kell. Pedig a PSZ jelezte ezeket a problémákat, ahogy azt is, fölösleges a nagy rohanás.

Ami egyébként igazán vérlázító, hogy azt, amit valószínűleg nagyon gyorsan kell rendezni, nem is a törvénymódosításban rendezik. Április 28-án kiadtak egy külön kormányrendeletet, amelyben az eredeti törvényben elég szigorúan megfogalmazott és agyonadminisztrált vizsgáztatási rendszer alól eseti kivételeket alkotnak! Míg a törvényben akkreditációhoz kötik a szakmai vizsgát – a vizsgáztatóknak, lebonyolítóknak új elvárásoknak kell megfelelni nem kevés pénzért, és fáradtsággal, az új akkreditáció sem kevés pénzbe fog kerülni –, addig az április 28-i Magyar Közlönyben megjelent egy május 23-áig életben lévő rendelet, amelyben az úgynevezett Aranykalászos gazda részszakmában tulajdonképpen bárki vizsgáztathat, akit ez a kormány és rendelet feljogosít. Felrúgják azt a rendszert, amit egy magasabb jogszabályban a törvény szabályoz. Azt nem tudjuk, ez kinek az érdeke, de úgy tűnik, egy kicsit személyre szabott vizsgáztatás zajlik. Vagyis még személyre szabva is javítani kell a hibákat, vagy nem állt fel az új rendszer, ezért megállás nélkül módosítgatni kell a jogszabályokat.

Magyarul, amit a PSZ jelzett, hogy nagyon sok minden nincs egyértelműen leszabályozva, ellentmondás van a szakképzési törvény és a végrehajtási rendelet között, azt most kezdik – remélhetőleg – a jó irányba javítgatni. Toldozgatnak, foltozgatnak. Az állandó módosításokkal próbálnak úrrá lenni a maguk okozta károkon. A kétségbeesett változtatásokkal próbálnak ebből a káoszból kicsit átláthatóbbat csinálni, mert ami most van, az egyszerűen követhetetlen.